Harangszó, 1933
1933-08-27 / 35. szám
XXIV. évfolyam. 1933 augusztus 27. 35. szán. Alapította: KAPI BÉLA 1910-lmn. Laptulajdonoi: Ounántúll Luther-8zöv«t»ég. As Oraiigw Lather- SsSretséK hivatalos lapja. Msgjalanik minden vasárnap, Postacsakkszámla: 30.526. hUönzetéot elfogad minden evang. lelkész és tanító. Eseket fogadja magához és ezeken segít. Luther. A „Hanagsaó" uackessU-UadóMaatala GYŐR Q., Petőfi-tér I. Elófisetóii ára * negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 8 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10*/a-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Boldog — sírók. Máté ev. V.—4. .Boldogok akik sírnak .• mert ők megvigasztaltatnak.“ A boldogság-keresés, közös szívdobbanása a földkerekség millióinak. Ennek az ösztönös vágynak vékony arany szála egy táborba vonja a szétvetett embereket. De van rajtunk még egy közös vonás is: mindegyikünk a siralmak völgyén halad keresztül s zarándoklá- sunk útjára mindegyikünk elhullatja a fájdalom könnycseppjeit. „A sirás az emberiség ős-nyelve“, amelyen nehéz napok keservét, feltépett sebek fájdalmát zokogjuk el. A köny- nyek egy belső viharnak, a lélek felett átszálló fájdalom-zivatarnak lehulló cseppjei, a boldpgtalanság megrázó kifejezői ... És mégis: „Boldogok, akik sírnak!“ Mi szerintünk: Boldogok, akik kacagva suhannak át a földi élet arasznyi létén, akiket elkerül a bánat — a Jézus életbölcsesége szerint meg a könnyek a boldogság tartozékai. Pedig Jézus maga is jól ismerte a könnyek égető tüzét, hisz Lázár sírjánál, Jeruzsálem felett, és ezeken kívül titokban ki tudja még hányszor, végigbarázdálta arcát a könny! És mégis azt mondja: „Boldogok, akik sírnak . . .“ Igen, minden fájdalomban, minden sírásban benne van egy nagy vigasztalás lehetősége, amit maga az Isten tartogat számunkra. Az éjszaka sötétjében ott rejtőzködik a hajnal minden szépsége, behavazott téli táj halotti mezője felett láthatatlanul ott lebeg már az eljövendő uj tavasz meg sem sejtett pompája. Minden bánat éjszakából — hajnal felé tartunk s minden könnycsepp uj öröm forrását tárja fel előttünk. A betegágy köny- nyes vánkosán tanulsz .meg bálát adni az egészségért, bizonytalan holnapot kergetve ragyog fel előtted az öröm, hogy az Or gondot visel, a háborúság napjai után egész lélekkel tudsz örülni az áldott békességnek, hát nem akkor tudtad meg milyen kincs a gyermeked, amikor síró szemmel nézted, miként gyulnak ki arcán a láz tüzró- zsái ?. .. „Kél és száll a szív viharja, mint a tenger vésze, fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze Az örömnek levegőjét megtisztítja bánat s minden sötét felhő mögött uj szivárvány támad“. Boldog - sírás. De mondd csak: mit szoktál te megsiratni? Elveszett vagyont, elszállt életet, összetört szerencsét, jó barátot, szerelmet, szétfoszlott álmot, porba hullott reményt . . . de voltak-e olyan könnyeid, mint egykor Péternek, aki oda támoly- gott a főpap udvarának kerítéséhez és keservesen sira. Voltak-e köny- nyeid a bűneid miatt? Sirattad-e már gyengeségedet, hűtlenségedet, pártütésedet, lázadásodat? Kerested-e már könnyeken keresztül a vigasztalást, a bűnbocsánatot? Sír- tál-e már azzal a lélekkel, amellyel a tékozló fiú elzokogja keservét: „Atyám! én vétkeztem! Atyám! én nem vagyok méltó, hogy fiadnak hivattassam! Sírtál-e már úgy, mint Luther, aki a kolostor gyékényén zokogva kereste a kegyelmes Isten arcát. Sírtál-e már azzal a sírással, mely eltemeti a régi élet régi emberét, aki szövetkezett a bűnnel IsAugusztus 15. Forró déli órák. A nagy magyar Alföld egy kis őrházánál, a kis állomáshoz. képest nem kis sereg száll le a vonatról és énekbe kezd: Dicsérd, én lelkem, a dicsőség örök királyát! Hova jöttünk? Körülöttünk az alsó tiszántúli tanyavilág. A sárga tarlókból, mint valami ten ellen. Sirattad-e már, hogy áldás helyett átok beszéde kél ajkadról, hogy a szivedben tilalmas kívánságok raja ébred, hogy a hited gyenge, de annál erősebb a bosszúállásod, hogy megbocsátani nem tudsz, de azért farizeuskodva azt imádkozod: ... „miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek“, sirattad-e már, hogy a szórakozó klubbodat jobban szereted, mint anyaszentegyházadat. Ilyen könnyeid még nem voltak! Lásd, ezért nem érted, hogy boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak. De hát mindig igy lesz !?Köny- nyeken kell megvenni a mosolyt, fájdalmakért az örömöt? Hát még nem olvastad a nagy ígéretet, hogy végre - „az Isten eltöröl minden könnyhullatást a mi szemeinkről és fájdalom nem lészen többé.“ Mig bujdosunk e földi téreken könnyek borítják a nyomot s kezünk sajgó szivünkre nyomva szüntelen ... de csak addig mig árnyékként átsuhanunk, amig haza nem érünk, ahol könny és fájdalom nem lészen többé. „Boldogok azok, akik sírnak, Hordván súlyos keresztjüKet, A_kik mély bánatba borulnak, Őszintén bánva bűnüket. Megvigasztaltatnak, Szebb napokat látnak, Isten van velük, Béke ragyog rájuk, Mennyben lesz hazájuk, Felszárad könnyük.“ Ámen. Nagy Miklós. nagy király aranyos palástjából, akácfák zöld smaragdjába rejtett házak ragyognak. Fehéres gyöngyszemek. Tavaly ugyanilyen sereg az Alsódunántúl dombjai között verődött össze. A magyarhoni Misszió-egyesület és vele lelkek, akik sóvárognak egy nagy és mély ébredés után, hogy eljöjjön e földre Isten Országa. Tavaly Sárszentlőrinc, idén Kardoskut! A Duna-Tisza köze választja el és mégis A kardoskúti konferencia.
