Harangszó, 1933

1933-08-06 / 32. szám

1933 augusztus 6.

HARANGSZÓ

257

A cserkészigazolvány hátsó lapján, mert vezető cserkészről van szó, ez áll:

,.A finn keresztyén ifjúsági egyesület cserkészszövetsége vezetőinek!“

Vezető vagy! Emlékezzél meg arról, hogy példád a legjobb bizonyság a cserkészetedben. A keresztyén egyesületekhez tartozol. Néked ezért Jézus Krisztust megváltódnak kell vallanod. Emlékezzél mindig arra, hogy a te helyed sohsem ott van, ahol a gúnyolódók ülnek.

Légy a legkisebbekben is hűséges. Használd fel javadra azokat az előnyöket. amelyek a Krisztus követőknek rendelkezésre állanak: az imádságot, a bibliaolvasást és a közös istentiszteleti látogatást. Ezekből nyersz erőt cserkészmunkádhoz. Legyen egyedül Krisz- t u s oéldakÓDed cserkészmunkádban, igazgatód munkahelyeden.

Legyen cserkészmunkádban is egyetlen vágvad a fiúkat Krisztus ismeretére elvezetni. Ekkor tudsz nevelni belőlük férfiakat az Isten, a haza és az otthon számára.

Néhány napon át nyitott ablakomból kiszűrődött a finn ének. Bizonyságtételek voltak. Pontanen Toivo és Laurén Rauno ..északi“ levegőt hoztak a pesti rekkenőbe. Zászkaliczky Pál.

OLVASSUK A BIBLIÁT.

„Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?“

(II. Teljesített parancsok.)

Augusztus 7. Térjetek meg!" Márk

1, 15. Ez az általános parancsa Jézusnak

az örök életet keresők számára. Máté: 4,

16. szerint azoknak szól, akik sötétségben járnak, akik botorkálnak, akik halál földének dögletes levegőjét érezik torkukon s ezért kiáltanak, hogv mit cselekedjenek. A múlt hét igéjéből rá kellett már döbbennünk tévútunkra. Most itt áll előttünk a világosság, az élet útja. Mit kezdjünk vele? Azt mondja Jézus: „itt van az Isten országa! Higyjetek az Evangéliumban!“ Öh igen. ez a megtérés: feltétlenül hinni az Evangéliomban!

Augusztus 8. „Nyilatkozzál megMárk 7, 34. A siketnéma meggyógyulása épen úgy, mint a vakok meggyógyulása lé- zus más csodáinál világosan mutatja, hogv nem emberi zsenialitás és tudomány kel! életünk megjobbulásához, az üdvösségre jutásunkhoz meg épen nem, hanem a Krisztusra hagyatkozó feltétlen bizodalom. Eddig néma. még nagyhangon hirdetett, de semmit mondó életünk is új hivatást talál magának, amit senki nem némíthat el: a Krisztus dicsősége

érzésben, szóban és cselekedetben való hirdetését.

Augusztus 9. ..Kelj fel és járj!" Márk 2, 1—12. A Krisztussal való elindulás csodálatos története ez. Aki nem tudott lábra állni, lábra áll. Itt is egyszerű, nvomorult ember van Krisztus előtt, aki bűnös élete minden roncsát teherként kénytelen másokkal hordoztatni, de aki szeretteivel együtt Krisztushoz meneke- dik. mint utolsó és egyetlen segítséghez. Boldog ember az, aki így. övéivel együtt, kaphatja az Ür csodát tevő parancsát. Ne nyugodjunk, míg útnak nem indít minket maga az élő Krisztus, mert másra úgyis tehetetlenek vagyunk.

Augusztus 10. „Kövess engemet /“ Márk 2, 13—17. Itt az elhagyott, mindenki

emlegetik. Hozzájuk furakodva finnül megszólítom őket, mire cigánybarnára sült ábrázatokból égkék ragyogással villan ki boldogan a szemük. A kölcsönös sok kérdés után megtudom, hogv május 16.-án indultak csónakon. 3000 kilométert tettek meg végigevezve a balti országok tengerpartját, a Visztulát és a Vágón át érkeztek a Dunán Pestre. Gödöllőre mennek, a cserkész jamboree- ra. A szén teliesítménvre rábólogatott mindenki. Csodálják is őket. Megnéznek mindent rajtuk: a felszerelést, a ruhát. Különös szeretettel támogatja őket mindenki. Nem is csoda: az első külföldi

cserkészek és még hozzá finnek. A kérdések özönét kell tolmácsolni és felelni.

Euv frontharcosjelvényes úr — amint később megtudtuk — kecskeméti magvar, a kezében tartja az egyik cserkész igazolványát és elkezdi azt olvasni. Persze nem érti. de azért tovább olvassa: hátha felfedez benne valami „rokonságot“. Egyszer csak hangosabban kezdi olvasni: a Jézus Krisztus szót. mint ami neki is ismerős. De már erre kiváncsi lett a szöveg értelmére is, le kellett fordítani azt. Az igazolvány első lapján ez áll:

„M inden munkának a kezdete és vége az imádság, Isten igéje és a Jézus Krisztusban való hi t.“

így lett alkalom a bizonyságtételre. Mindenki megilletődött és önkénytelenül is megérezte, hogv itt mélv lelki vizekre jutott. Ugy-e, protestánsok? Igen. evangélikusok. Ha imádságról. Isten igéjéről és a lézus Krisztusban való hitről van szó. akkor mindenki tudja, hogy csak protestáns lehet! Vájjon vallóban ezek a feltételek megvannak-e nálunk is?

Krisztus Jézus napjáig“. (Fii. 1,6.) A templom szószéke mögé temették. Ott pihen tehát, ahol évtizedeken át hűségesen hirdette Isten dicsőségét.

Anna Mária könyeit törülgetve mondja:

— Szegény ió loachimunk! Mennyire szeretett és milyen sokra értékelt téged!

— Szabinának megmondtam izenetedet. Bármikor jönnek hozzánk, hajlékunk és szívünk tárva van előttük.

— Köszönöm, édes Paulusom.

— Ne köszönd meg, édesem, a természetes és kö- tclességszerű dolgot. Istent kell áldanunk, ha szűkös kenyerünket megoszthatjuk Szabinával s ha ezt szívünkben boldogságnak érezzük.

— Kicsoda kerül szegény Joachim helyére?

— Reinhardt diakónus.

— Ennek szívemből örülök, megérdemli.

A beszélgetés hirtelen elakad. Gondolkodva tekintenek maguk elé s végigélik az elmondott szomorú történet egyes részeit. Kisvártatva újból megszólal Gerhardt.

— Még van valami mondanivalóm.

— Mondd, édes Paulusom.

— A magistrátus nagy része Reinhardt helyére valószínűleg engem szeretne meghívni.

Anna’ Mária szívére szorítja kezét s hirtelen felugrik a pádról.

— Téged, Paulusom, téged?

*- Ez a tervük.

— Visszakerülnénk Berlinbe apámhoz, anyám sírjához . . .

— Mittenwalde feláldozásával.

— Miattad örülnék neki. Meghivatásod munkássásod elismerését jelentené. Berlinben képességeid is jobban érvényesülnének.

Kemény kéz fogja át kezét s két komoly szem tekintete lelke mélyéig hatol.

— Keresheti-e valaki is saját érdekét? Hivatásom szempontjából lehet-e különbség Mittenwalde és Berlin között? Mindegyik Isten anyaszentegyházának egy darabja és mindegyik Krisztus lelke szerint való pásztort keres.

Anna Mária hosszan néz ura szemébe, azután fejét annak kezére hajtia.

— Igazad van, Paulusom! Szívünk helyett lelkiismeretünket kell megszólaltatnunk s emberi sző helyett Isten szavára kell figyelnünk!

Május utolsó napjaiban elhozzák a magistrátus meghívó levelét. Megbízottjuk meghatott hangon mondja:

— Esperes uram, Berlin ősi temploma hívja szeretettel s bizton hiszi, hogy nem hívja hiába!

De bizony csodálkozásra tárul szemük, midőn Gerhardt Pál megköszöni személye megbecsülését, de végleges válaszát csak későbbre ígéri.

— Gondolja meg, esperes uram, mégis csak Berlinről van szó. Hatalmas gyülekezet, pezsdülő egyházi élet. A hires Crüger János ül orgonája mellett, kit különben úgyis szíve szerint szeret.

Gerhardt fejét rázza s komolyan mondja:

— Elhatározásom egyedül Isten akaratától függ.