Harangszó, 1933

1933-08-06 / 32. szám

1933 augusztus 6. HARANGSZÓ 255 likus lelkész volt, jutalmul szintén vesz­prémi kanonokká neveztetett ki, miután visszatért. Hisz kívánatosabb is lehetett a kanonokság a földhözragadt, szegény, üldözött protestáns papok hányt-vetett sorsánál. Mucsi a török hódoltság végére, mint annyi sok más tolnamegyei helység, szintén elpusztult. A XVIII. század ele­ién Zinzendorf. majd Merev birtok lett s 1773-ban az Apponyi grófok kezére ju­tott. Az 1718. év körül népesedik be a falu újra telepesekkel. Amikor a XVIII. század elején Tol­nában telepesekből újra alakulnak ev. nvülekezetek. a kis Mucsi is szerephez jut. Itt is alakul — amiről csak kevesen tudnak ma már — egy kisded lutheránus ekklézsia, melvet azonban fürdőjében foitott meg a vakbuzgó üldözés. Már 1718-ban vannak Mucsiban evangéliku­sok. Ügyüket már ez év május 5.-én tár­gyalja a Tevelen tartott vármegye- gvülés. Ekkor tiltja meg a főispán, aki nem más, mint a pécsi püspök, hogy a mucsi-i protestánsok saját prédikátort tartsanak s a helységet a teveli plébános javaslatára az ottani kath. eklézsia fi- lialisának jelenti ki. Ez ellen Zinzendorf gróf megbízottja tiltakozik, hogy Mucsi a Dőrv-uradalomban fekvő Tevel filiá- iává tétessék, valamint az ellen is, mint­ha Mucsiba az ö vagy földesúra bele­egyezésével protestáns prédikátor hiva­tott volna. Nem is voltak rendes prédikátorok azok a lutheránus férfiak, akik Mucsiban a protestánsok üldözésére mindig kész vármegye és kath. klérus figyelmét ma­gukra vonták, hanem csak tanítók, akik a fdlnöttek lelki gondozását is ellátták. Licentiatusoknak nevezték őket annak ideién. Reiner András bikácsi lelkésznek (1784—1815), az egyházmegye kiváló krónikásának feljegyzéseiből ismerjük a nevét is a mucsi-i evang. gyülekezet első lelki gondozóinak. Zirkó András, Missovitz Gergely, Porubszky Péter és Cardnelis Jakab vol­tak Mucsi első és utolsó evang. tanítói. Mind felsömagvarországi származásúak s így közelfekvő az a következtetés, hogy Mucsi evangélikusai nemis annyira németországi, mint inkább felvidéki tót telepesek lehettek. A Missovitz, Zirko, Porubszky ne­vekkel a felvidéki evang. gyülekezetek történetében találkozunk gyakran a XVII—XVIII. században. A Missovitz- család a mohácsi csatában tanúsított hősi magaviseletért, nemességet nyert. Később a Missovitzok átpártoltak a re formátióhoz. Ezzel mint annyi más csa­lád esetében is társadalmi emelkedésük véget is ért. Missovitz Gergely talán Missovitz Mihály (+1710) felvidéki (Losonc. Trencsén. Ráhó, Selmec) rek­tornak volt a fia. 1674. egy Missovitz Já­nos nevű felvidéki lelkészt a pozsonyi törvényszék elé is idéznek. Egy Zirko Jakabot viszont 1705. Csetneken avat­nak lelkésszé. Magukról az említett mucsi-i tanítók­ról és sorsukról, működésűkről adatokat még nem találtam. Csupán Porub­szky Péterről tudunk bővebbet. A dunántúli kerület több gyülekezeté­ben tanítóskodott. Payr Sándor nagy­nevű egyháztörténészünk is megemlíti őt a nemeskéri gyülekezetről írt s nemrég megjelent kiváló munkájában, mint ne­meskéri rektort. Eredeti neve Porubszkv- nak tulaidonképen B a n v i k IBanik, Bnnjk). A liptómeevei N é m e t-P o r li­bán született (1702 körül) s szülőfalu­jától vette fel a Porubszky nevet. Atvja lakab. édesanyja Fajtlik Anna volt. Több felvidéki iskolát látogatott. Megfordult a hires győri gimnáziumban is, ahol a pietista, kiváló Vázsonyi Már­ton volt a tanára. Győrből került Tolná­ba, melynek evang. gyülekezetei ekkor még a győri esperességhez tartoztak. Mucsiban, majd Hidegkuton (mai Kesző- hidegkút) lett rektor. A Hidegkutra vo­natkozó feljegyzések Porubszkyt nem pmlítik meg. Kétségtelen, hogy a 20 éves ifjú 1722. Mucsiban tanítóskodott. ahol egyben a nótáriusi tisztet is betöltötte. Itt találta öt 1722. febr. 22.-én Bohuss Imre pécsi kanonok, mikor Nesselrod pécsi püspök megbízásából itt egyházlá­togatást végzett. Az ekkor felvett jegy­zőkönyv szerint a lutheránusok mestere, a 20 éves Porubszky Péter, aki Győrben tanult rethorikát és logikát. A nótáriusi teendőket is ö látia el. Miután a község lakóinak legnagyobb részét a katoliku­sok teszik s mivel ezek Porubszkynak, mint nótáriusnak szintén fizetnek s igy megélhetését legnagyobbrészt ők bizto­sítják, Bohussék, hogv lehetetlenné te­gyék Porubszkv megélhetését és Mucsi- ból való távozásra kénvszerítsék, leszál­lították annyira a fizetését, mint nótá­riusnak (évi 3 frt. a községtől), hogy ebből megélni nem tudott. Amint látni fogjuk, Porubszkv még 1722. el is hagy­ja Mucsit. A pápisták igazságtalanság­nak minősítették, hogv az ő híveik fizes­senek a lutheránus nótáriusnak, akinek a szolgálatait tényleg igénybe vették, azt azonban összetudták egyeztetni az igazsággal, hogv tiszta evangélikus gyü­lekezetek tekintélyes évi javadalmat és stólát szolgáltassanak ki katholikus plé­bánosoknak. tanítóknak és harangozók- nak, noha sohasem éltek azok szolgála­taival. A Bohuss-féle látogatási jegyző­könyvből megismerjük egyúttal Mucsi akkori felekezeti és nemzetiségi viszo­Isten hárfása. Törlénell elbeizélét. Irta: KapI Béla. 32 Később új hírek érkeznek: a magistrátus vélemé­nye megoszlik, a gyülekezet két pártra szakadt. A vá­lasztás szennyes hullámai betaszítják a templomajtót s megzavarják Isten házának békességét. Vasárnapi istentisztelet előtt papíros fehérük egyik templompa- don: Lillius lesz az esperes! Következő vasárnap meg­jelenik a templompadra függesztett felelet: Frommius lesz az esperes! Anna Mária szemeiben harag villámük. •— Visszaélnek becsületes emberek nevével! — Óh, hogy nem félnek Krisztus templomtisztító korbácsától! — kiált közbe Gerhardt s öklével indula­tosan asztalra csap. Elmúlnak az őszi hónapok. Tél ország királya egyet int torzonborz fehér szemöldökével, szolgái szertesza­ladnak s összeszedik az erdő fáiról a száraz lombot, a kert virágát, a mező pázsitját. Hegyek ormáról hideg szél süvít alá s vesztett ékessége kárpótlásául csillogó gyöngyfiizér simul száraz faágak és tört virágszárak szélére. November. Boldogság meghúzódni a meleg kan­dallónál és szívet megosztani család, meg gyülekezet között. A házastársak szeretete mindig egyforma, de a gyülekezet szíve hétről hétre jobban kitárul és meg­telik őszinteséggel és bizalommal. December. Lelki ádvent bünbánatos és mégis bol­dog készülődése Krisztus bölcsőjéhez. A szeretet gond­terhes napjai: három árvának még most sincs meleg ru­hája és a szegény öregek karácsonyáról is gondos­kodni kell. Keserű a kenyérgond és szomorúak a Ber­linből jövő hírek. De boldogság együtt és egymásért élni, bölcső fölé hajolni, pihegő gyermek lélegzetét hallgatni és kicsi gyermekkel keblünkön karácsonyi hozsannákat énekelni. január. Bársonyosan süppedő hótakaró húzódik mindenre. Másnak látszik a fehér tetejű templom. A te­metőben eltűnnek sirhalmok, fakeresztek és kőoszlo­pok, egy nagy fehér mezőség minden. Megváltozik a kert egyenesvonalú formája.Nyoma sincs a vadszegfű-, mályva-virágágynak és eltemetkezik az a hely, ahol hó­napokkal ezelőtt hársvirág édes illatfelhőjében ringott a kis Mária Erzsébet bölcsője. Január. A parochián minden megváltozik. Bölcső fehér párnáján sárguló fehér liliomszirom. Lecsukott két szemben kihúnyó csillagfény. Ziháló lélegzetben elnémult énekek haldokló melódiái. Január. Kicsoda számolja lassan mocorgó idő mú­lását. A lélek nélküli óra, melynek ingája kettyenve járja megszabott útját s mutatója percenként kis távolság­nyit előre halad, vagy vérző szívünk, mely idegszálra függesztve, inga-útján kín és bizonytalanság között mozog s vérhullással jelzi pillanatai múlását? Január. Csillogó világos éjszaka. Orkán süvít s két marokkal havat szór a zörgős ablakokra.

Next

/
Thumbnails
Contents