Harangszó, 1933
1933-08-06 / 32. szám
254 HARANGSZÓ 1933 augusztus 6 háló-kötél — gázbombák millióival s a légi fegyverek borzalmaival dermesztik meg azt, aki mozdulni akar. Mi lesz ezzel a pénzszerelem mámorába részegült világgal? . ez a jajsikoltás tépi ennek a szerencsétlen mai embernek az idegeit. Eszeveszett kapkodással mindent próbálgat s a gazdasági válság elmúlásával biztatgatja tengődő életét s nem veszi észre, hogy ez csak álompor, morfiuminjekció, ami után még keserűbb a felébredés. Pedig aki segíthetne, ott van mellette. Ennek a cikknek a címében: a pénz, az ember és az Isten közül a pénz áll elő 1, középen az ember s hátul az Isten. Szomorú szemléltetése ez annak, hogy a világ a pénzt, a Mammont teszi előre s vele köt szövetséget... pedig Jézus megmondotta: vagy az egyiket szeretjük és a másikat gyűlöljük . . . Mi lenne, ha a világ végre kijózanodnék az aranyimádás részeg hitéből s a Mammon helyett az Istent tenné az első helyre s vele kötne szövetséget? Akkor megmaradhatna a pénz, de csak az Isten után és az a sok átok, amit a pénz szült, átalakulna örömmé és áldássá. A békekötés óta az aranyháború új sirpartra sodorta a világot s a gyűlölet aknájának kanócához bosszúlángok nyaldosnak; itt az utolsó óra, mikor Isten és a Mammon között választani kell mindnyájunknak. Vagy, vagy! A választás azon fordul meg, melyiket szeretjük jobban! Senkisem önmagát szereti legjobban, hanem azt, akinek önmagát is oda tudja adni. Ne legyen a szíved a Mammoné, hanem az Istené s ez a világ sem lesz a bűné, hanem a kegyelemé! A sírás. Az emberek közös anyanyelve a sírás. Ismeri és megérti ezt a nyelvet mindenki, mert vájjon van-e érző szívű ember a földön, aki ne hullatott volna már könnyeket? Különböző életkörülményeinkben nagy szerepe van a könnynek. Könnyezünk, ha öröm ér bennünket, mert enélkül talán nem volna teljes boldogságunk s sírunk, ha a fájdalom, a bánat nehezedik lelkünkre; nehéz óráinkban is a könny a legjobb barát, amely mellettünk van s vigasztal, ha csüggedünk. Igen! Vigasztaló jóbarát a könny s az ember keresi, kutatja ezt a jóbarátot. Bizonyára tapasztaltad ezt már magadon is, testvérem. Voltak talán a te életedben is derűs, boldog, napsugaras idők, amikor együtt voltál azokkal, akiket szeretsz, amikor a verőfényes tavaszi napok távoltartották tőled az ősznek még a gondolatát is. S múltak Az a pénz, az a pénz! az idők. A természet örök törvénye, hogy el kell jönni az elmúlásnak s ez elkövetkezett a te életedben is; napod elborult, szívedbe mély bánat költözött és megnyugvást csak akkor találsz, amikor lelkedből, mint fájdalmas, ólmos őszi esőcseppek, aláhullanak az emlékezés könnyei. Nem keresed-e hát a könnyeket, nem repülsz-e vissza az emlékezés szárnyain gyakran a derűs múltba, hogy újra meg újra átéld egykori boldogságodat? Avagy félsz talán a temetőtől, ahol szeretteid pihennek? Nem vágyódol-e oda, ahol nyugosznak csendben a tieid, csak azért, hogy odahelyezd arra a kedves sírhalomra az emlékezés hófehér virágait? Ugy-e, testvérem, dő- re kérdések ezek? Egészen természetes, hogy mindezt megteszed, hogy vágyva-vágyol arra a távoli halk muzsikaszóra, amelyet valaha egészen közelről hallottál s félve, remegve kérdezed, vájjon hallani fogod-e ezt mindig, nem kell-e egyszer eljönni annak aiz időnek, amikor a csodálatos dallamnak már csak tört akkordjai zendülnek meg lelked húrjain, sőt talán egyszer egészen elhal az. Ez az, ami fáj, testvérem s megnyugszol, ha köny- nyezhetsz, mert amíg sírni tudsz, addig meg nem halnak emlékeid. S tudod-e, hogy ki az, aki vigaszul adta a könnyeket, aki elvette azok fájdalmát, aki kivette belőlük a mérget, hogy magában ösz- szegyüjtse azt? Ő az, a nagy Szenvedő, aki a Getsemáné kertjében elsírta a legszomorúbb könnyeket, aki fenékig ürítette a legkeserübb poharat, aki magára vette a te bűneidet is és meghalt a kereszten, hogy neked életet adjon, hogy a te könnyeid vigasztaló könnyek legyenek, ha odajárulsz Hozzá s engeded, hogy Ő törölje le azokat szemedből. D. E. Egy tolnamegyei elpusztított ev. gyülekezetről és lelki gondozóiról. Tolnamegyében a Zinzendorf és Mercy grófok egykori birtokán s azok székhelyéhez, Hőgyészhez közel fekszik egy kis katholikus község, Mucsi. A nép száján Rátót szerepét játsza s sokszor képezte már a néphumor és gúny tárgyát. Középkori helység. Már 1333-ban keresztyén temploma és plébánosa volt. Az 1563. évi török adójegyzékek szerint ekkor 12 adóköteles háztartás találtatott a helységben. Szülötte, Baranyai Mucsi Pál révén a helység már a lutheri refor- mátio XVI. századi történetében is szerephez jutott. Baranyai M. Pál mint ev. igehirdető működött Fehérváron s a tékozló fiúról írt szép éneket. Irodalomtörténészeink és egyháztörténetíróink szerint verselési ügyességével összes kortársait felülmúlta. 1545. ismét visszatért a katholikus egyházba s pozsonyi kanonok lett. Ugylátszik a Baranyaiéhoz hasonló vaUáscserélgetés alkalmas eszköz volt annak idején a kanonokság elnyeréséhez. Az 1643. csepregi zsinaton surdi (Somogy vm.) lelkésszé avatott Csanaki Mihály is, ki élőbb már felszentelt katho-
