Harangszó, 1933
1933-08-06 / 32. szám
xxiv. évfolyam. ÍŐ33 augusztus 2. 32. száni. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdon 0« Dunántúli Luther-8zAvatség. Ar Országos Luther- SzöTet«é(f hivauloa lapja. Megjelenik minden vasárnap. Poutacaekhazámla: 30.528 FJöfizetéat elfogad minden evang leUcéss éa tanító. „Hol a hitet nem táplálják es nem gyakorolják, csoda-e, ha kihalni készül.“ Luther. A „ItarugasO" axarknaaKkladAhlratala GYŐR II . PeMfi-lte I Kiöfiie'.éii ára • ne«7fed6vre 1 P 18 fillte, félévre 2 P 40 Mér. KfT érre 4 P 80 (Ülte Cacportoa ktlldéaael tO*/HM kodveimény. Amerikába 0(éax évre i dollár; ai utódállamokba negyedikre 1 P #0 fillér. ** Orom s erő forrása ... Római lev. Vili. 1. .Nincsen azért immár semmi kár- hoztatásuk azoknak, akik a Jézus Krisztusban vannak.“ A z evangélikus keresztyén embernek minden öröme, minden ereje, nyugalma és békessége ebből az igéből, ebből az igazságból fakad. „Nincsen immár semmi kár- hoztatásuk azoknak, akik a Jézus Krisztusban vannak!“ Ez az ige a mi hitünk vigasztalása, amely azt mondja, hogy dacára a még mindig hozzánk tapadó bűnnek, dacára minden mi gyengeségünknek, dacára annak, hogy nagyon is szükségünk van arra a mindennapi imádságra, hogy az Isten bocsássa meg a mi bűneinket — mégis „nincsen immár semmi kárhoztatása azoknak, akik a Jézus Krisztusban vannak“. Ez az ige a mi pajzsunk, amelyen a kárhoztatásnak nyilai összetörnek. Erre az igére támaszkodva az evangélikus keresztyén ember szent bizodalommal mondja: Az én bűneimet magadra vetted, Uram és a magad igazságát nekem adtad! ... ez a bizonyosság, ez emel fel minket a kétségbeesésnek és csüggedezésnek mély örvényéből. Ez az ige a vigasztalásnak kimeríthetetlen forrása, amelyből meggyőződést nyerhetünk arra nézve, hogy a nehéz idők háborúságaiban, szenvedéseiben ne a ha- ragvó Isten büntetését lássuk, hanem a mindig szerető, mindig kegyelmes Atya fenyítését, mellyel nagyobb békességre akar bennünket elvezérelni. A mi békességünknek büntetése Őrajta van és az Ő sebeivel gyógyulánk meg. Ez a békesség kegyelemre vezet s ez a kegyelem örökkévaló reménységre. „Nincsen immár semmi kárhozta- tásuk azoknak, akik a Jézus Krisztusban vannak.“ Ez az ige erős alapja annak, mi hitünknek, amelyben ezt mondjuk: Egy a mi reménységünk, egy a mi váltságunk: az a Jézus Krisztus, aki a halálba ment értünk, aki minket elveszett és el- kárhozott embereket megváltott. Testem, lelkem, életem mind az Övé mindörökre. Azért a hivő evangélikus nem a törvény embere, nem is a bűn embere, nem is a halál embere, hanem a Krisztus embere, a Krisztus megváltotta, a Krisztus felkentje . . . A pénz a bűnnek ércbeöntött bacillusa. Minden bűnnek gyökere az önzés, az önimádás; s az önzés akár szellemi téren jelentkezik, mint gőg, hiúság ... akár anyagi téren, mint kapzsiság, mértéktelen- ség, kicsapongás, a világban — az embereken keresztül — csak úgy tud elhatalmasodni, ha szövetkezik az ezerformájú, de egylényegíi nagyhatalom pusztításával, melynek fegyvere: a pénz. Jézusnak a megállapítása ez, aki e világ hamis istenét Mammonnak mondta. A pénz, ez a zsírostapintatú, fémarcú Sátán, az ember legnagyobb ellensége, mert úgyszólván minden bűnnek aljas eszközévé válik. A legtöbb bűn ai pénz mámorából születik. A pénz szerelmének rettentő torzszülötte: az igazságtalanság. A pénz hozzánőtt az élethez. A gazdasági életnek szíve az arany s vérkeringése a pénznek cmbersejt- ről-embersejtre való vándorlása. Ahová kevés jut a pénzből, ott az anyagi vérszegénység ezer átka pusztít: a nyomor, az öklözés, a nyomorhiénák garázdálkodása; ahová sok pénz ömlik, ott az anyagi túltápláltság undok pöffeszkedése kizsákmányolóvá, gyönyörhajhászAki a Mester után halad, annak nincsen semmi kárhoztatása . .. „Ne gondolj Istenre félve, Bár önlelked háborít, Halld, az Urnák szent igéje így vigasztal bátorít: Ha blinös vagy is neked, Megbocsát jó Istened, Szent Fiának szenvedése Lett bűnöd engesztelése." Ámen. szá, mások vérén hízott piócává teszi az embereket. Csak a mai gazdasági válság borzalmait kell megnézni s látjuk, hogy a hamis Mammon a világ egyik felét penészsorsú sorvadásba nyomorítja, ahol milliók éheznek, a másik felét a jólét gutaütéséig hizlalja, ahol milliók kenyerét tengerbe süllyesztik. A pénzmámor mindig gyűlöletet hoz a világra. Ami „az egyiknek sikerül“, azt a másik düh- sóvár szemekkel méregeti. A nyomortanyákon a piszkos éhség vérszegény tüdőt rág, de vele belerágódik a lelkekbe a gyűlölet lappangó kórcsirája. A kartell, az álláshalmozók sáskahada új pénztörvényekkel s még nagyobb mohósággal szívja magába a nemtelen önvédelem gyűlöletét. Háborús adósságokkal csontvázzá szipolyozott nincstelen nemzetek békeálarcban könyörögnek a külföldön s otthon a kipréselt adókból nem jut tej a szegénynek, mert puskaport kell gyártani. A háborúnak hízott pókjai a Népszövetségnek nevezett hálóban konferenciáznak a megkötöttkezű áldozatok vergődéséről s látván, hogy lazul a pókA pénz, az ember és az Isten. Irta: Bácsi Sándor.
