Harangszó, 1933

1933-07-30 / 31. szám

1933 július 30. HARANGSZÓ 247 magyar költészet és a magyar jövendő­nek a hite váraikban húzódott meg és népszerűvé tette az idegen királyi ud­varral szemben, ők voltak a reformáció, a prédikátorok első védői s hatalmukat annyira elismerték, hogy az egyik pré­dikátor, mikor az egri püspök Ferdinánd király nevében megidézte, azt felelte: „Az én uram és királyom, Bebek úr, nem Ferdinánd!“ Ebből sarjadt a fel­ügyelői intézmény már a XVII. század­ban. A kiváltságos családok megmarad­tak régi jogaik élvezetében, de választás alapján, bár a rendi világ törvénye tel­jes erejével érvényesült. A legrégibb családok megtartották elsőségüket s az új családok csak a próbatétel ideje után jöhettek figyelembe. A hitvédelem második formája a pártfogás, a mecénások szerepe. Az is­kolaalapító, nyomdaalapító s az irodalmi művek kiadói Serédvek (Dévay kátéja), Nádasdyak (újtestámentom), Balassák (Bornemissza prédikációi), Rákócziak (a Károlyi-biblia kiadói és terjesztői, akik a török hódoltság területére is szekérszámmal szállították a bibliát), Czobor Erszébet, Thurzó György özve­gye Pázmány Kalauzát lefordíttatta ma­gyarra, hogy a wittembergi tanárok megcáfolhassák és ki is adta a cáfola­tot. Ide tartozik Wittnyédy, aki az eper­jesi nagy kollégiumra 10.000 forint ala­pítványt tett, Jeszenák, aki a pozsonyi konviktust alapította. Bethlen Gábor hí­res kollégiumával, amelyet egyetemnek szánt. Minden nagy úr küldött alumnu- sokat külföldi egyetemekre tanulmá­nyaik befejezése végett. Thurzó Imrének 12 alumnusa volt Wittenbergben, Bethlen Gábor pedig 20 tartott állan­dóan és alumnusainak elfogását háborús sérelemnek tekintette. A XVIII. század­ban a könyvtárgyűjtés indult meg, akkor keletkezett a Ráday- és Teleki-könyvtár. Alkalmazkodnak a közszükséghez, úttö­rők a könyvgyiijtés terén s vele nem csupán egyházi, hanem nemzeti hivatást is teljesítenek. A hitvédő világiak har­madik csoportja az írók és költők cso­portja. A theológusokat, tanítókat, pré­dikátorokat nem sorolom fel. csupán a világiak közül azokat, akiknek neve sa­ját korukon túl több nemzedéken át fennmaradt. Ilyen Papp Benedek kassai tanácsúr. Balassa Bálint és tanítványa, Rimay lános, Rádav Pál és Ráday Ge­deon. Külön hely illeti meg a nőket, ki­vált ki kell emelnünk Petrőczy Kata Szidóniát, akit Beöthy Zsolt Ballassától Csokonayig a legerősebb lírai tehetség­nek tart. Ő nem csupán költeményeket írt, elégiákat, egyházi énekeket, amelyek a maga korában kéziratban terjedtek el, hanem prózai műveket is, nevezetesen ő volt Arndt lános „Az igaz keresztvén- ség négy könyve“ című híres művének első magyar átdolgozója. „Jó illattal füstölgő igaz szív“ és az „Elbágyadt sziveket élesztő jóillatú tizenkét liliom“ című kis könyvecskéiében. Amikor férje, Pekry Lőrinc katholikussá lett, magyar nyelven kiadta Mayer Fridrichnek egy munkáját „A pápista vallásra hajlott lutheránusok lelkek esméretének kínja“ cím alatt. Erős lutheránus és magyar voltát a kuruc vezérek is ismerték. Ami­kor Rákóczi Ferenc idejében Pekry Lő­rinc ismét ingadozott. Bercsényi azt írta a fejedelemnek: „Pekryn valóban búsu­lok. noha ebségét nem tudom. De a fe­leségé (Petrőczy Kata) az ki regnál raj­ta, jó asszony, jó magyar, még fordít rajta". Külön tisztelethely illeti meg Bethlen Katát szép imádságos könyvéért és önéletrajzáért. Lórántffy Zsuzsánna fejedelemasszony, aki Mózes és a pró­féták címen bibliai idézetgvüjteményt álított össze, ami theolóeiai képzettségét is bizonvitia. Még a XIX. században is voltak kiváló uraink, akik a theológiai irodalomban számot tettek. Igv Matko- vics Pál kerületi felügyelő, aki nem­csak énekeket írt hanem a vallási tan­könyvek cenzúráját is ö végezte, az in­kább irodalmi téren munkálkodó Kiss János helyett. Az 1780-tól kezdődő ma­gvar reformoknak a vallásszabadságot követelő irodalmi termékei jobbára szin­tén világiak kezéből kerültek ki. E cso­portban kell megemlítenünk a még most is élő báró Prónav Dezsőt, akinek közgyűlési és ünneni beszédei theoló­giai mély tartalomról tesznek bizonysá­got. A negyedik csonort az igehirdetők, a misszionáriusok. bibliások csoportja. Ezeket megtaláljuk a magyar nrotes- tantizmus történetének valamennyi kor­szakában. Balassa János felesége, Su­lyok Anna olv tiszteletkeltő alak volt, hogy Bornemissza neki ajánlotta egy gyermekek rengetésére szóló bölcső­énekét. A krónikások feljegyezték, hogy Bethlen Gábor és Rákóczi György har­mincnál többször olvasták végig a bib­liát s ez a bibliaolvasás nem csupán külső időtöltés volt, hanem mint lelki életüknek egvik fontos tényezője jelent­kezett. Flésházy István számkivetéséből, Krakkóból ír egy levelet Pálffy Kata­linnak, amelyben ez az erőszakos és nagy vagyonszerző ember, aki felesége — Nem lehet annyira üres a kamránk, édes Zsu- zsánnám, hogy mi még kevesebbel ne tudnánk meg­elégedni! Gerhardt csendesen visszahúzódik s halkan bete­szi az ajtót. Néhány nap múlva maga mellé ülteti feleségét s felolvassa néki most megírt versét: Egy nő, ki Istent szereti, S mindenkor a jót követi, A földnek minden kincsinéi, Minden gyöngyénél többet ér. A férj mindenkor teljesen Megbízhatik hűségiben, Házát öröm, fény tölti bej Szükségnek benne nincs helye. Bút soha sem szerez neki, A sírig boldoggá teszi. Szívére terhes gond ha száll, Tanáccsal, tettel készen áll. Külső szépségre mit sem ad, Csak Isten ösvényén halad. Az ilyen nőt erényivel Dicsérni kell távol, közel. Amit mivel, amit teszen, Mint napvilág, oly fényesen A lelket ég felé viszi Fennt és alant fényt ád neki. Kezében tartja felesége kezét és hosszan szemébe tekint. — írás közben rád gondoltam, Mária és az édes­anyámra. Szelíden ura kezére hajtja fejét *és csendesen mondja: — Hálát adok Istennek, édes Paulusom, hogy ar­comat egynek látod az édesanyád arcával! XXVI. Virágbaborult nagy hársfa lombjai között altató dalt döngicsél millió méhecske. Lenn sötétre festett ár­nyéksátorban ketten ülnek egymás mellett. A férfi bib­liát olvas, az asszony lábával bölcsőt ringat, keze pe­dig szorgalmasan öltöget egy ruhadarabon. Időnként ölébe ejti varrását, ura felolvasását figyeli, néha meg bölcső fölé hajol mindkettőjük feje s boldog megértés­ben, találkozik tekintetük. — Éppen ma két hónapos. Nézd csak, milyen ér­telmesen nézeget. Kék szeme van, mint neked. De a haja sokkal világosabb ... A férfi ajkán vidám nevetés gyöngyözik. . — Édes asszonyom te! Ilyenek vagytok valatneny- nyien! Gyereketek a legokosabb és legszebb a világon. És mindegyik pontosan hasonlít az apjához vagy any­jához. — Igazad van! De azért mégis szeretném ha olyan lenne, mint te vagy. Szeretném, ha szemeiből a te

Next

/
Thumbnails
Contents