Harangszó, 1933

1933-07-16 / 29. szám

1933 július 16.

HARANGSZÓ

231

Erre a kérdésünkre világos felelet a második képünk. A cserkésztestvériség, az egymás értékének, isteni rendeltetésének megbecsülése és értékelése, a szeretet az alapja annak, hogy a cserkész-jamboree nem olimpiai versenyek, villongások szintere, hanem messze idegen, de lélek szerint testvér-fiúknak baráti találkozója. Szinte azt mondhatnánk: célja a világbéke, legalább is azoknak békéje és együttmunkálkodása, akik lélek szerint igyekeznek járni. A cserkészet e nagy célkitűzését és törekvéseit honorálták akkor, mikor a közelmúltban Baden-Powell (Bédn-Paul) lordot, a cserkészet megalapítóját, a világ főcserkészét, a cserkészfiúk „Bi-Pi“-jét a világhírű Nobel-díjjal jutalmazták. Gyönyörű szép látvány volt az angliai jamboreen, amikor Baden- Powell, a világ főcserkésze egy sorba állítatott minden nemzetből egy-egy cserkészfiút s azok kezet fogtak hosszú láncban. Reméljük, hogy sok Hyen szép látványnak lesz szintere a gödöllői jamboree is. Erre igyekszik gróf Teleky Pál magyar föcserkész, a IV. Világtábor parancsnoka kitűnő vezérkarával és minden magyar cserkészfiú is.

*

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a cserkészet e nagy értékei, mint alapítói is állítják, nem emberi erőlködéseknek eredményei, hanem Isten ajándékai és csak azért tudott ilyen terebélyes, jó gyümölcsöt termő

dik. — A birkenheadi jamboree alkalmából nagy ünnepe volt a világ Keresztyén Ifjúsági Egyesületeinek (a KIE- nek), mert ezekben talált legelőször helyet a cserkészgondolat és ezekből indult el hódító útjára. Magyarországon is a legelső cserkészmunkát a budapesti KIÉ indította meg. — A harmadik képünk azt az emléktáblát ábrázolja, ameflyik a birkenheadi KIE-ház nagytermében hirdeti, hogy ott adta át Baden-Powell a cserkészetet a nyilvánosság számára a K1E kezébe, hogy minden kor és minden nemzet fiú-nemzedékeinek szolgálhasson kitűnő módszerével a Krisztushoz vezetésben, az em- berebb ember, a megtérés útján. — A gödöllői jamboree-n a KIE- nek lesz külön sátra, ahol a cserkészet evangéliomi eredetéről és munkájáról is nyerhet bárki felvilágosítást. Lesz külön KIE-cser- kész konferencia és naponta külön prot., evang. és ref. istentisztelet. A világ cserkészeinek a létszámában is megfigyelhetjük, hogy mennyire evangéliomi mozgalom a cserkészet. — Magyar- országon az u. n. „ICHTHYS“ cserkész-munkaközösség képviseli az evang. irányzatot a cserkészetben. (Ez a szó e mondat görög jelentésének a kezdőbetűiből áll: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó. Azt jelenti: hal, ami az őskeresz- tyéneknek volt a titkos jele.) Ez a munkaközösség is a KIE-cser- készekböl toborzódik és hisszük, hogy a kapott talentumokkal hűségesen sáfárkodik is. —

I fává növekedni, mert gyökereivel az I | evangélium televény talajába kapaszko- |

Norvég cserkész négerek között az angliai jamboreen.

— Uram, bocsáss, de nehezen érti meg a helyzetet esperes urunk! .. . Hát ha az a kisasszony Berlinből eljön Mittenwaldéba és templomunkban kereszteltet, talán bizony nem megy el esperes urunk háza mellett, hanem Vehr prépostékkal együtt szépen bejön hozzánk és meglátogatja esperes urunkat.

— De hiszen Vehr prépost urék már sokszor voltak nálunk?

Zsuzsánna asszony hirtelen felemeli kezét, de azután megint helyére parancsolja. Csak feje mozog tiltakozóan.

— Azok Vehr préposték, ez meg egy berlini kisasszony.

— Hát Vehr préposték nem berliniek?

— Persze azok! De ez mégis más! A berlini kisasszony tudja, hogy apja házánál milyen volt a mi esperes urunk szobája, meg micsoda ebédeket és vacsorákat kapott, hát ne lásson itt se valami megbotránkoztató rendetlenséget. Ne mondja Berlinben senkinek, hagy a Zsuzsánna már csak a hallottvivőknek van hasznára.

Gerhardt arcán megértő mosolygás ömlik el.

— Most már rendben vagyunk, Zsuzsánna. Most már értem, hogy miért olyan fontos esemény a Zimmermann ács feleségének és a kékfestő anyósának találkozása. Jól van, Zsuzsánna, szeretem, hogy olyan gondos asszony!.. .

— Hát most csak azt tessék megmondani, hogy ebédre vagy vacsorára lesz e vendégünk? Mert én miattam bátran meg lehet hívni őket! . ..

— Nem lesz vendégünk, Zsuzsánna.

— És látogatónk? .. .

— Az valószínűen lesz. Én legalább azt hiszem.

— Jól van, esperes urunk, én csak ezt akartam tudni. A többit egészen nyugodtan rám bízhatja.

Szólt és büszkén hátravetett fejjel kicsoszogott a szobából.

Délután Zsuzsánna munkához fog. A hatalmas üstben fortyogva forr a víz. Létra feszül a falnak. Elmozdulnak helyükről a bútorok. Van munkája súroló kefének és szappannak. Meszet készít s vederben kiáztatja a régi meszelőt. Egyik másik ügyes-bajos asz- szonyt megkéri, hogy hozzon egy kis virágot az ablakdeszkákra. Az udvaron is terepszemlét tart s mint jó hadvezérhez illik, beosztja munkáját.

Másnap tizenkét ember keresi fel Gerhardtot. Gyülekezete javából valók: értelmes, buzgó, templomlátogató, áldozatkész emberek.

Kellő bevezetések után elmondják jövetelük célját.

— Drága esperes urunk, nem tudjuk .elviselni gyülekezetünk elhanyagolt voltát.

Gerhardt szemei csodálkozásra tágulnak.

— Szégyeneljük szegénységünket! .. .

— Hálátlanságnak is tartjuk azt, — szól közbe egy másik.

— A temetőkerítésre gondolnak, — kérdezi Gerhardt? A templommal rendbejöttünk, most már iskolánk is kifogástalan. A temető kőfalat is majd csak megcsináltatjuk, mihelyt jó termést ad az Isten.

Az emberek szeme összevillanik.