Harangszó, 1933
1933-07-16 / 29. szám
232 HARANGSZÓ 1933 július 16. 1929-ben volt 21 éves a cserkészet, ebben az 1933. esztendőben már nagykorú. Vájjon eléri-e az élet küzdelmeiben a célját? Biztosan mondhatjuk: csak akkor, ha megmarad örök fundamentumán, az Evangéliumon. * A jamboree olyan összejövetel, amelyiken mindenki ott van, akinek ott kell lenni. Boldogabb magyar jövőnkért, a világbékéért s iegfőképen a Krisztus szolgálatáért neked is ott kell lenned a gödöllői világtáborban, kedves olvasó, ahol fiatal lelkeket acéloz az élet kovácsa! Ha magad ott nem lehetsz, gondolj imádkozó lélekkel a cserkészekre! Ittzés Mihály. ébredésének ügyét szivén hordja. A konferencia napi 2 P ellenében szállásrél Meghívó. A Magyarhoni Ág. H. Ev. Misszióegyesület a Kardoskut-i gyülekezettel és az evangéliumi iratterjesztés barátainak körével konferenciát rendez f. év augusztus 15—17. napjain Kardoskuton, Orosháza mellett. A konferencia alaptárgya: Krisztus élete a világban. Tekintettel Luther születésének 450 éves jubileumára, az előadások ezt a tárgyat a II. Hitágazat Luther-i magyarázata alapján dolgozzák fel. Névre szóló meghívó helyett a rendezőség ez úton hív meg minden lelkészt, egyházfelíigyelöt, tanítót, presbitert és egyháztagot, aki egyházunk A birkenheadi (Anglia) KlE-ház emléktáblája a cserkészet megalapításáról. és ellátásról gondoskodik. Aki az egész konferencián résztvesz, 5 ,P-t fizet. Jelentkezések Jancsó András ev. lelkész címére: Kardoskut, Csong- rád megye küldendők. Részvételi időtartam, kedvezményes vasúti jegy igénylése pontosan megjelölendő. Jelentkezési határidő jul. 31. Az utazásra és a konferenciára vonatkozó egyéb tudnivalókat a jelentkezőkkel aug. 6.-ig közöljük. A konferencia részletes programúja a következő. Augusztus 15.-én: Érkezés Kardoskutra, Orosháza felöl Békéscsabán át d. u. 2 órakor. Fél 3 órakor ebéd. 5 órakor a konferencia megnyitása: Németh Károly esperes, a Mtsszió- egyesület elnöke. Konferenciánk feladata: Gáncs Aladár titkár. 6 órakor bibliatanulmány két csoportban. II. Péter 1, 1—4. A hit gyökere: Kiss Samu lelkész Nagy- barátfalu; Rimár Jenő hitokt. lelkész Budapest. 7 órakor vacsora. 8 órakor evangélizáló esték a kardoskuti gyülekezet négy tanyai központján. Miért van szükség lelki ébredésre ? Maurer Endre reálgimn. tanár Székesfehérvár, Torda Gyula lelkész Domony, Tóth László tanító Orosháza, Zimmerrnann Rezső leilkész Nyíregyháza. Mit érhetnénk el lelki ébredéssel?: Drenyovszky János vallástanár Kispest, Horeczky Béla lelkész Ősagárd, Weisz Frigyes lelkész Kemeneshögyész, Hulvej István lelkész Kiskörös. Ugyanezen estén tartunk evan- gélizáló-estét Orosházán és Tótkom— A halottak még várhatnak egy kissé, előbb az élőkre kell gondolnunk. Éppen azt akarjuk bejelenteni, esperes urnák, hogy mi rendbe hozatjuk .a lelkészlakot. Nézzen csak ránk, esperes úr, van köztünk néhány kőműves, ács, asztalos, cserepes, bádogos, lakatos. Szívesen áldoznak munkát és pénzt is azért, aki egész életét értünk áldozza. Nem nézhetjük már házunk elhanyagolt voltát, mert úgy látjuk, hogy esperes urunk ebbe a düledező lakásba feleséget se hozhat, pedig nagy öröme lenne szívünknek, ha Isten kedve szerint való jó papnét tisztelhetnénk közöttünk. Gerhardt Pál szeme könnybe lábad. — Becsületükre válik, édes híveim, amit elgondoltak, elmondtak és elhatároztak. Még külön is örömöt jelent számomra az, hogy kérésem nélkül, önmaguktól jöttek erre az elhatározásra. Köszönöm áldozatukat s jutalmukat Istentől kérem. A beszélgetés során megkérdezi híveit, hogy a gyülekezet többi tagjai miként gondolkodnak erről a kérdésről? — A többség velünk együtt érez, —• feleli egyik. Bizonyára ők is hajlandók áldozatot hozni. De persze nálunk is vannak fukarak, kik bugyellárisukon keresztül szeretik egyházunkat s őseink áldozatainak árnyékában szeretnek hüselni. — Bujtogató is akad!... — szól közbe egy másik. — De az bizonyos, hogy a papiak rendbehozását gyülekezetünk nagy többsége akarja s azt véghez is visszük. — Csak békés úton, csak egyetértéssel! ... — mondja az esperes. Kevéssel az emberek távozása után Alborn diakónus lép a dolgozószobába. Arcán kedveskedő mosoly, szavaiban sima udvariasság. Lényegtelen iskolai dolgokról beszél s közben kemény bírálatban részesíti a tanítók munkáját. A gyülekezetben is sokan elégedetlenek az iskolával s mind több felől hallani, hogy simogató dícsérgetés helyett szigorú ellenőrzésre lenne szükség. — Csodálom ezt a kritikát, hiszen diakónus úr eddig mindig elismeréssel említette tanítóink szorgalmát?-— Igen, igen, de újabb időben! . . . — Magam is sokszor látogatom iskolánkat s személyesen is meggyőződöm annak komoly tanítói és nevelői munkájáról, evangélikus szelleméről és egyházias irányáról. — Igen, én is így tudtam és mégis ... — Remélhetőleg diakónus úr véleményének megváltozásában nincsen része annak a kellemetlen ellentétnek, mely közte és Aáiiller tanító között keletkezett? Alborn diakónus arcát vérhullám önti el s fürkésző tekintetében ijedt félelem lappang. — Esperes úr, hallott róla? . . . — Az ügy ismeretes előttem s ha már szóba került, meg kell mondanom, hogy ilyesminek egyházi embernél nem szabadna előfordulnia. A diakónus szemeiből villámfény csap elő s feje h’átraszegiil. — Semmiféle törvény ellen nem vétkeztem! Nin-
