Harangszó, 1933
1933-07-16 / 29. szám
XXIV. évfolyam. 1933 július 16. 29. szám Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luth«r-8i4vitiíg. Ki Onuágos Luther- dsöveuág hivatalos lapja. Megjelanik mindan vasárnap, Poitacaokkuámla: 30.526. KlAfizetóit elfogad minden ovin*. leiké« él tanító. „Istennél érdemed nem segít, érdemtelenséged nem akadály; bizalmatlanságod elkárhoztat, a bízod alom megtart.“ Luther. t „Harangiad" ■urkiuU-kladdhlTatala GYŐR U , PeUB-tér S Előfizetési ára ■ negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Cioportoi kőidénél to*/«-os kedvezmény. Amerikába egén évre i dollár; aa utódállamokba negyedévre 1 P 80 fillér. Bajlársak. Filippii lev. 1—27. „AKrisz" tus evangéliomnhoz méltóan viseljétek magatokat." M inden evagélikus keresztyén ember: harcos, a Krisztus ka-, tonája. A harcot nem romlandó, hervadó koszorúért vívjuk, hanem az örök kincsért: a Krisztus evangéliumáért, evangélikus hitünkért. Ehhez a nagy harchoz Pál apostol bajtársakat toboroz, de ezzel a kikötéssel: ,,A Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat“. Minden evangéliomi keresztyéntől, a Krisztus minden katonájától első sorban azt kívánjuk, hogy élete simuljon az evangéliomhoz, beszéde, cselekedete, becsülete, jelleme, egész egyénisége legyen összhangban evangéliomi hitével . .. Mert hiába állítja valaki akár a leghatározottabban: hiszek... hiszek..., ha nem úgy él, amint azt hite követeli, ha életfolytatása istentelen és evangéliom ellenes, az ilyen hivő nem bajtárs, nem a mi hitünk mellett harcol, hanem éppen ellene . .. Az ilyen hivő csak szégyent hoz egyházára, gyülekezetére, evangéliomi szent hitünkre, az ilyen többet árt a Krisztus ügyének, mint akármelyik tévelygő, vagy a hitetlenségnek akármilyen dühös támadása. És az is igaz, hogy a mi evangélikus hitünknek elsőségét ellenállhatatlan erővel kimutatni és megvédeni első sorban nem prédikációkkal, nem könyvekkel, még csak nem is nagyszerű alkotásokkal lehet, hanem csendes, istenfélő élettel, a tisztaságnak, az igazságnak, a szeretetnek cselekedeteivel. Tudjátok-e, hogy á régi idők mártírjainak, mondjuk a gályaraboknak, példaadásában mi a legszebb, a legmegindítóbb? . . .• Nem az, hogy ők a hitükért meg is tudnak halni, hanem az, hogy ők hitünk parancsa szerint éltek, a Krisztus evangéliomához méltóan viselték magukat. Ők igazán bajtársai voltak az apostoloknak, harcosai a Krisztusnak, akik elbukva is győztek! István vértanú halálában is az a legmegindítóbb, hogy a halál kapujában is így tudott ellenségeiért imádkozni: „Uram, ne tulajdonítsd nékik a bűnt!“. Balga pók — Ködös, borongós reggelen pók esik a fenyőfa tetejére, amely széttekint és hálójának egy szálát a fa tetejéhez erősítve, leereszkedik azon a mélybe. Útjában elérkezik egy ágcsoporthoz, amelyet alkalmasnak tart a megtelepedésre. Kifeszíti tehát hálóját és a napon sütkérezve légyfogással tölti idejét; zsákmánya bőséges s a pók új otthonában megelégedettnek, boldognak érzi magát. Egy napon aztán arra ébred, hogy dér lepi az egész vidéket. Rosszkedvű, ideges lesz, amit még fokoz az, hogy légy sem kerül hálójába. Nem lévén más foglalkozása, hálóját javítgatja, amely he- lyenkint el-elszakadozott. Türelmetlenül szaladgál ide-oda, kedvetlenül végzi munkáját is, míg egyszer odaér ahhoz a szálhoz, amely a magasba nyúlik s amelynek nem találja a végét. Most még idegesebb lesz, eltávozik a száltól, majd újra visszatér oda. Ezt többször ismétli s mikor hosszas keresgélés után sem tud a dolog nyitjára jönni, — mert azt régen elfelejtette, hogy egyszer ő maga is azon a szálon ereszkedett' le a magasból, — kegyetlen haragjában elharapja a száAtyánk, Istenünk! Segíts meg bennünket, hogy mi mindnyájan, mint bajtársak éljünk és az evangé- liomhoz méltóan viseljük magunkat ... .Add, hogy végig hű maradjak Ég s föld Istenéhez, S e világnak ne hajoljak Gyönyörűségéhez.“ Ámen. balga ember. lat. Ekkor összeesik hálója és a pók kétségbeesve látja, hogy semmivé lett egész eddigi világa. — Testvérem! Ez a történet az örök Ádámot állítja elénk, aki a magasból a mélybe kívánkozik s csak akkor érzi magát boldognak, ha gondtalan, nyugodt napok virradnak rá; az első dér, a legkisebb csapás azonban már türelmetlenné, idegessé teszi. Ilyenkor rosszkedvűen keres, kutat, mígnem ő is elérkezik hálójának ahhoz a szálához, amely a végtelenbe, a magasba visz. És elbizakodottságában ő is ennek a végét akarja látni. Oh! Balga ember! De sok keserű összeomlástól menekülhetne meg, ha nem ésszel, hanem a szívével keresné, ha hitével átölelné Azt, aki a fonal végét tartja, ha nem kételkednék abban, hogy egyedül erre a szálra van szüksége. És mit tesz az ember? Miként a pók, ha hosszú keresés után nem talál feleletet kérdésére, elszakítja a szálat.. . Testvérem! Ez a gyarló, elbiza- . kodott Ádám te vagy! Vigyázz! E szál épségétől függ életed, azétól, amelyen alászállottál ide, amely a végtelenbe visz, amely Őhozzá köt. D. E.
