Harangszó, 1933

1933-07-09 / 28. szám

224

HARANGSZÓ

1933 július 9.

kozhatunk, hogy 1925-ben még volt boszorkányégetés Spanyolországban.

A következő spanyol nevezetesség a bikaviadal. S hogy ezért az embertelen, vérengző népbiinért szintén felelős a római egyház, azt mutatják a következők. A nagy egyházi ünnepségek- kéí kapcsolatbari mindig tartottak bikaviadalokat is. Granadában Kensit főtitkár látott és megörökített egy régi plakátot, amelyen a római egyház egy •nagy egyházi ünnepélyt hirdetett a következő szöveggel:

Procession Del Stmo Sacramento.

Feria Real De Qanados — Corridas De Toros,

Magyarul:

A legszentebb oltári- szentség körmenete.-Királyi állatkiállitás ------Bikaviadal

O

ltáriszentség, állatkiállítás és — bikaviadal egymás mellett! A cirkuszokban, hol a bikaviadalt tartják, kápolna is van, ahol viadal előtt a torreádor megáldozott s magát Szűz Mária oltalmába ajánlotta. A legkülönösebb pedig az, hogy Rickaby József jezsuita barát, erkölcstankönyvének 248— 250. oldalán mintegy igazolni és erkölcstanilag alátámasztani akarván a bikaviadalt, megállapítja, hogy mivel az állat nem személy, hanem dolog, vele szemben az embernek semmiféle kötelessége nincs. „A bűnnek még az árnyéka sem esik a bikaviadal sportjára, mert

itt az állat fájdalma nem célja, hanem csak véletlen velejárója a sportnak.“ Igazi jezsuita okoskodás.

Spanyolországnak azonban talán mégis az inkvizíció lett a legszo- morubb nevezetessége. Megborzad az

ember e szörnyű szónak még a hallatára is. Az inkvizíció „eretnek“-va!lató törv.- szék volt, amely kezdetben a püspökök főhatósága alatt működött, később azonban a pápa külön rendre, a dominikánus rendre bízta. Iszonyatos dolgok történtek ezeken a vallatásokon. A kínzás módozataiból csak egyet említünk meg, amely szintén spanyol különlegesség: a fogalommá lett .spanyol csíz ma“. Két darab, csavaron járó szoritófa volt ez, amibe beletették a vádlott lábát s addig szorították, mig nem vallott. A szegény kinzottnak lábszárcsontjait sokszor teljesen összezúzta és vékonyra lapította a spanyol csizma. (Nálunk először Caraffa alkalmazta az 1687-i eperjesi vértörvényszéken, amikor is Feja Dániel kassai bíró lábát addig zu- zatta, mig az megőrült s akkor lecsapatta fejét). Kensit főtitkár felkeresett és magnéziumfénynél lefényképezett egy ilyen ablaknélküli földalatti kinzókamrát, amely egy templom alatt fekszik Figuerasban. A képen (lásd) jól láthatók azok a falba vájt fülkék, amelyekbe a szerencsétlen, félegyházi életifen a theológiai meggyőződés határozottságának és. érzületlenségének vagyok híve s ellene szegülök. minden olyan törekvésnek, melyet egyházunk hitvallási irataival összeegyeztetni nem tudok. De nem lehet kifogásom az ellen, hogy énekeimet, melyekben végül is az én theológiai meggyőződésem érvényesül, mások is énekeljék.

—; Tehát beleegyezik?

— Szívesen.

Sokat beszélgetnek az ismerősökről, közöttük Bertholdékról.

— Szegény ember, bizony öregszik. Felesége elvesztését nehezen tudja elviselni.-— És Anna Mária kisasszony?

— Csak otthon és a templomban láthatja az ember. Anyja halála után ágyba döntötte a nagy kimerültség, de néhány hét múlva megint minden munka az ő vállára nehezedett.

— Látta szegényt Bertholdné halála óta mosolyogni?

— Nem láttam! De panaszkodni sem hallotta őt senkisem.

Crüger elgondolkodva néz maga elé, azután lassan megszólal:

— Ha meg nem bántom, mondanék valamit, Gerhardtom.

— Mondja csak, édes barátom.

— Borzasztóan üres ez a ház!

— Nem értem, Crügerem.

— Mindig arra gondolok, hogy kettőjük életútjának valahol találkoznia kellene.

— Most már értem, barátom.

— Isten is papnénak és költő feleségének teremtette.

— Igaza van, édes barátom.

— Állandóan visszatér ez a gondolatom, mint a fugák alapmotívuma. Kettőjüknek meg kellene talál- niok egymást, Gerhardtom.

A költő nyugodtan tekint a beszélő szemébe, azután halkan válaszol.

— Ez az akkord három hangból csendül össze, művész barátom.

— Micsoda három hang az?

— Két ember és az Isten szava.

— És maguknál? ...

— Egy hang még hiányzik.

— Crüger csendesen int fejével.

— Értem. De hát melyik hiányzik? A messziről, a felülről, vagy a belülről hangzó szó?

— Bízzuk a jó Istenre! Ő bizonyára bölcsen intézi gyermekeinek sorsát.

— Igaza van, Gerhardtom! Hadjad az Orra a te útadat.

Két nap múlva kora reggeli órában Crüger felkapaszkodik a magas kocsira. Lábai elé helyezi utazótáskáját, oldalt beszorítja könyvescsomagját s hónaalá veszi hegedűjét. De Gerhardt papírgöngyölegbe csomagolt kéziratával azonban sehogy se boldogul. Kezében tartogatja, lábaihoz helyezi, ölébe fekteti. Végül is az ülésre helyezi és ráül.

— Most csak akkor lophatják el, ha először engem ellopnak, erre pedig nincs kilátás.

A kocsit már régen befogja az út pora, Gerhardt pedig még mindig az útszélen áll s elmerengve tekint a messzeségbe. A kocsin kézirat kötege fekszik s a kocsi Berlin felé zörög.

(Folytatjuk.)

Apácák és szerzetesek álruhában menekülnek.