Harangszó, 1933
1933-07-09 / 28. szám
1933 július 9 HARANGSZÓ 225 holtra kinzott áldozatokat elevenen befalazták, még pedig úgy, hogy egy kis lyukat hagytak a falon, ahol beáradhatott a levegő s még hosszabbította a nyomorultak kínlódását. Ezeknek a befalazott fülkéknek szörnyűséges tartalmát csak a legutóbbi időkben szedette össze és takaríthatta el a spanyol állam. Kensit főtitkár leírja, hogy hogyan fényképezte le egy ilyen fülke tartalmát (lásd a képet), hogyan kapart társaival énekszó mellett legalább néhány ujjnyi földet a még mindig ott látható csontokra s hogyan vitt el magával is néhány csontdarabot, szomorú emlékéül az inkvizíció gyászos idejének. Llorente, akkori toledoi kancellár s az inkvizíció titkára, történetkönyvében leírja, hogy az ö idejében 341.021 egyén szenvedett az inkvizitorok kezében s köziilök 31.912-et égettek meg elevenen. Az inkvizíció legiszonyatosabb hóhéra azonban Torque- mada volt, aki átkos működésének 18 esztendeje alatt 105,294 egyént pusztított el. Mindezek hivatalos jegyzőkönyvi adatok. Akit az inkvizió halálra ítélt, azt külön ünnepélyes cselekménnyel kísérték a vesztőhelyre. Ez volt az auto-da-fe — actus fidei — a hit cselekménye. Az autodafét rendszerint mindenszentek vasárnapján tartották, mikor is a város főtemplom- harangja már korán reggel megkondult, jelezvén a borzasztó látványosságot. A nép seregesen tódult a kivégzésre, amelynek már puszta megszemlélését is érdemszerző cselekedetnek tartotta. Másutt az áldozatokat megégetés előtt szá- nalamból megfojtották, Spanyolországban pedig szalmacsutakokkal pörkölték meg előzőleg, hogy még többet kínlódjanak. Ezen az utón a római egyház elérte, hogy Spanyolország mindvégig megmaradt „a legkatholikusabb országinak. A legutóbbi népszámlálás (1929- beii) az ország lakosainak száma 22,760.000 volt s ebből csak 10.000 volt protestáns, akik egész a forradalomig nem nyertek szabad vallásgyakorlatot. De ezen az utón a római egyház elérte azt is, hogy meggyülöltette magát spanyol földön. Nem ismertethetjük eszük keretű hasábokon a spanyol forradalom történetét s ezért csak vázlatosan említünk meg egyet-mást róla. 1931. áprilisában mondották ki a köztársaságot. A forradalom két irányban támadott: elkergette a pápai trón hü fullajtárját, XIII. Alfonz királyt, aki mig a népe elszegényedett, — egyre gazdagodott s kivitte rendőrségi autón a spanyol határra Róma képviselőjét, Segura hercegprímást, aki utolsó 4000 szavas érseki szózatának sikertelensége után Rómába menekült, de akit a pápa junius 15-én újra visszaparancsolt. 1931 május 22-én kimondották, Spanyolországban most először, a teljes vallásszabadságot. Ezzel egy időben a jezsuita rendet is eltörölte a köztársasági kormány. (A jezsuita rendet, amelyre nézve az a legjellemzőbb, hogy az egyik pápa be is tiltotta a rendet, szintén Spanyolországnak köszönheti a világ, mert a rend alapitója, Loyola Ignác spanyol ember volt.) Mint jellemző dolgot említi meg Kensit főtitkár, hogy egy volt jezsuita pap elmondotta neki: a jezsuiták régen számítottak már a forradalomra s mindegyik ellátta magát jóelöre álruhával, hogy menekülhessenek, ha majd meginog a királyi és érseki trón. (Lásd a képet.) Aztán fellobogtak itt s, ott is a kolostorok. (Lásd a képet.) Kensit főtitkár sorra járta az üszkös romokat. A kormos falakon seregestül talált gúnyos, vagy éppen illetlen feljegyzéseket. (PL: „Mai napi menü: rántott papfiié.“ Egy apácakolostor falán pedig ezt találta: „Felperzseltük, mert tolvajok lakták.“) A spanyolországi kolostorok égése nekünk is fájt, ám azok a sustorgó lángnyelvek vörös vádbetüket Írtak fel az égre Róma egyháza ellen, amely századok alkalmát tékozolta el s önmaga tette utálttá magát a spanyol nép szivében. Mert nem lehet azt mondani, hogy a spanyol foradalom s mindaz, ami vele járt, csak felelőtlen csőcselék-tömegek rombolásban kéjelgö cselekedete volt. A forradalmat először i s hosszú évek tervszerű szabadságmunkája készítette elő. Alcala Zamora, mostani köztársasági elnök, (akiről maguk a római katho- likusok is elismerik, hogy őszintén vaU lásos ember, aki még a börtönében is, hova a régi rendszer szabadságmozgalmáért becsukatta, naponkint áldozott. Nemzeti Újság, 1933. május 28-i száma.) egy amerikai újságírónak még a börtönben azt mondotta: „A következő alkalommal mint köztársasági elnök fogom önt fogadni.“ Ennyire biztos volt a forradalmi irány régfolyó munkájának sikerében. Buzgó vallásos ember a miniszterelnök — Azana — is, aki több vallásos tárgyú angol könyvet is fordított már spanyol nyelvre. A forradalom nemcsak teljesen vér nélkül ment végbe, hanem a köztársasági kormány a kommunista felforgató irányt, amely a forradalmat természetszerűen szerette volna kijátszani a maga céljaira, — teljesen letörte. A megejtett első választás is azt mutatta, hogy a spanyol forradalom nem felforgatok munkája, hanem a népakarat megnyilatkozása volt. A régi kathólikus párt kapott legkevesebb szavazatot, pedig a Dail Telegraph cimii angol újság szerint ez a párt fordított legtöbb pénzt kortescélokra. Lerroux, akinek nagy része volt az érsek kitoloncolásában, 133.000 szavazatot kapott, mig az érsek Toledóban, a saját székhelyén alig néhányat. Fliedner evangélikus lelkész beszélte el Kensit főtitkárnak, hogy a ko- lőstorgyujtogató tömeg amikor odaért az ő missziói épületei elé, azt kiáltotta: .Éljenek a protestánsok, le a barátokkal*. A nép Kensit főtitkár kérdéseire mindenütt azt felelte, hogy a gyújtogatás nem rombolásvágyból történt, hanem a spanyol nép évszázados keserűségének kifa- kadása volt az. Érdekes, hogy a focrada-0 lom évében a Brit és Külföldi Biblia- Társulat 275 655 bibliát és -részt adott el Spanyolországban, többet, mint bármely évben azelőtt. Spanyolországban ma szerte zeng az örömmámoros jelszó: .Viva la Libertad“, Éljen a szabadság!* S ennek a szabadságnak tavaszi légkörében itt is, ott is hatalmas lendülettel indul hóditó útjára az evangéliom ügye Spanyolországban. Ítélete ez egy letűnő sötét kornak s ígérete egy feltámadó új világnak. Szabó fózsef. Naplótöredék. Közli: Kiss György. Stockholm, január 13. Délelőtt 11 órakor Sundelin lelkészszel való előző napi megállapodásom értelmében felkerestem a Diakonissza Intézetet. A 7 hatalmas épületből álló intézmény megtekintése kerek 3 órát vett igénybe. A hit és odaadó keresztyén szeretet meleg otthonát ismertem meg benne. Egy darab terület, amelyen szemtől- szembe állottam a képmutatás nélküli, Isten országáért és a svéd egyházért lárma nélkül komolyan dolgozó odaadással. Nagy lelki gazdagodást jelentett nekem ez a három óra. Sundelin magyaA madridi jezsuita székház lángokban.
