Harangszó, 1933
1933-07-09 / 28. szám
1933 július 9. HARANGSZÓ 223 számukra legtöbbször csak puszta név, amit az a hallatlan eset is igazol, hogy vannak spanyol gyermekek, akik „Jézus“ nevet kaptak a keresztségben. A bibliát a papok .gonosz könyvinek hireszte- lik. Egyik hires Mária - szobruk a mohtserrati Fekete Szűz. A római egyház azt állítja róla, hogy maga Lukács evangélista faragta, aki pedig orvos volt. Magas hegyoldalon van s mégis volt idő, mikor percenként átlag 20 ember járult csókra ehhez a szoborhoz. így lett a Mária-szobor aranybánya. Saragossában két templom van. Egyik a Megváltóról neveztetik, ezt alig látogatta valaki, másik Szűz Máriáról s ez mindig tele volt. Itt van ugyanis az a hires oszlop, amelyhez különös monda fűződik. Mikor Jakab apostol egyszer Spanyolországban prédikált s a nép ellenséges magatartást tanúsított, bátorítására egy battalion angyal elhozta Saragossába gránit-oszlopon a Szűz Máriát Palesztinából. Később Mária a levegőn át visszatért a Szentföldre, de az oszlop ott maradt s százezrek csókos imádatának lett a tár- | gya. A toledói érseki székesegyházban mutogatnak egy ráccsal elkerített helyet, amelyről azt tanítja a római egyház, hogy valamikor Szűz Mária azon a kövön nyugtatta meg a lábát. A kő felírása ez: Cuando la Reina del Cielo puso los pies cn et suelo en esta piedra los puso . . . Toquese la piedra diciendo con toda devo- cion: Veneresmos este lugar en que puso sus pies la santisima Virgen“. „Mikor az ég királynője a földön járt, ezen a kövön állt meg.... Érintsétek meg e követ, mondván teljes áhítattal: Imádjuk e helyet, ahol a szent szűz megnyugtatta lábát“. 200 napi búcsú. S tömegestől jöttek az emberek, hogy megcsókolt ujjaik csókjait átvigyék a rácson keresztül a kőre. Egy Juan Fli- cdner nevű ev. lelkész kis szüzmáriás bélyeget adott át Kensit főtitkárnak s elmondotta, hogy ezt a kis .szent bé- lyeg'-et egy asz- szonytól kapta, akihez. mikor a gyermeke beteg vott, egy római katholl- kus pap vitte ezt a bélyeget azzal a tanáccsal, hogy etesse meg a beteg gyermekkel és meg fog gyógyulni. Kensit főtitkár az ö beszámolójában közli is a „szent bélyeg“ képét. Ilyen körülmények között nem csodálLelkemmel, Jézus átölellek. Oh, hagyj ottfent hazát lelnem, Szíveden, Kebleden, Boldogan pihennem! Crüger nem bír érzéseivel. Felugrik helyéről s gyorsan az ablakhoz lép, félrerántja a függönyt és kitekint a csendes éjszakába. Azután néhányszor végigsimítja homlokát. Mikor Gerhardt mellé lép, elégett könnycsepp fénye ragyog szemén. — Köszönöm, édes Paulusom. Én, mint első, köszönöm utánam következő ismeretlen milliók nevében a világosságot, gyönyörűséget és erősítést. Már hajnalodik, mikor eszükbe jut, hogy az énekeskönyvön kívül még semmiről sem beszélgettek. — Hogyan helyezkedett el Gerhardt? Talált-e buzgó gyülekezetét? Nem vágyódik-e vissza Berlinbe? Megérzi-e, hogy milyen sokszor emlegetik szeretettel? — Hát Crüger komponál-e sokat? Irt-e új korá- lokat? Az orgonista előveszi hegedűjét és eljátszik néhány koráit. Egyiket megismétli s halkan énekel hozzá. Gyönyörű hangja úgy száll a szobában, mint éjszakai csendességben magasból zendülő harangszó. — És mi van az otthoniakkal? — Gond és’ szegénység! Reméltem egy kis javulást, de nem sikerült. — És pedig? — A választófejedelem udvari templomi karmesterré akart kinevezni. — Na és miért csak akarta? ... — Elgáncsoltak. Gerhardt elbomló arccal nyújtja kezét. — Szegény Crügerem, szívemből sajnálom. Lássa, ez a törpe vetélytársak küzdelme az óriás ellen. A törpék tragikuma, hogy az óriás vállán is törpék maradnak. Az óriás tragikuma pedig, hogy törpék gáncsvetésétől is földre zuhanhat. De akkor is óriás marad. Ne bántsa ez magát túlságosan, kedves barátom! — Nem veszélyes dolog! — feleli könnyedén Crüger. Egy szép korái többet ér, mint az udvari templom karmestersége. '— Az utókornak is többet ér, — mondja meggyőződéssel Gerhardt. Crüger hirtelen hátraveti fejét s örömtől sugárzó arccal felkiált: — Majdnem elfelejtettem elmondani: a fejedelemasszony maga elé hivatott s közölte velem, hogy ö is énekeskönyvet akar kiadatni. Maga is irogat énekeket. — Kiknek szánja? — Hopp, a költő átalakult theológussá! — feleli mosolyogva Crüger. És a theológus sejtelmei helyes úton járnak. Az énekeskönyvnek uniós szándékai vannak. A választófejedelem ezért is szívesen támogatja hitvese törekvéseit. Megkérdezte a fejedelemasszony, hogy vájjon megengedi-e majd Gerhardt Pál, hogy néhány énekét az új énekeskönyvbe felvehesse? Mit szól ehhez a költő és mit a theológus? Gerhardt szelíden néz Crüger szemébe és mosolyogva válaszol. — Minden költő örül, ha nem hiába írja verseit. A theológusnak sem lehet kifogása az ellen, hogy énekeit olyanok is énekelik, kik theológiai meggyőződését nem osztják. Jól tudja, kedves barátom, hogy én az Vértanú-csontok.
