Harangszó, 1933

1933-07-09 / 28. szám

XXIV. évfolyam 1933 július 9. 28. szám Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luthar-Szúvatiég. Ai Országos Luther- Szövetség hivatal» lapja. Magialanlk minden »ssárnsp. Poitacaskhicámla: 30.026. Előfizetést elfogad minden evang lelkész éa tanító. Emberi elképzelést hirdetnek azok, akik azt mondják: mihelyt a garas a ládában csörren, a lélek a tisztítótűzből kiröppen. Luther. A „HarangMö" ■Mfkuaitt-UadóhlTatala GYŐR U., PeMH-tér I. Előfizetési Ara - negyedévre 1 P 28 fillér, félévre í P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér Cioportoa ktlldéasel lO'/a-oa kedvezmény. Amerikába egén évre 8 dollár; ax utódállamokba negyedévre 1 P 80 fillér. Mi vár reánk ... Római I. V. — 2.* ... és dicsekedünk az Isten dicsősé­gének reménységében.* A z efajta dicsekedést komolyan ajkára veheti a keresztyén em­ber. Előttünk van a boldog jövendő, az aranykor, . . . mert ahol Jézus Krisztus az Ur, ott minden követ­kező nap dicsőségesebb az előbbi­nél, ott a fényre örök fény derül, ott éppen úgy lesz, mint egykor Kánéban volt: a java jön utoljára. Ott ahol Jézus Krisztus az Ur, ami­kor a vándorút véget ér, amikor haza érünk, megkezdődik az örök ifjúság, felvirrad az örök ünnepnap, a hit látássá lesz, meglátjuk Urun­kat úgy amint van, s boldogan ta­pasztaljuk, hogy a szeretet soha el nem fogy . . . íme ez vár reánk ... az örökélet koronája... drága kincs! Látod, ha a Jézus Krisztusban hiszesz, mi­lyen gazdag vagy, milyen dicsősé­ges jövendő vár reád, mert az Isten kegyelmi ajándéka az örökélet . . . De hát hiszel-e te igazán, komo­lyan ? . . . Nézd: hány ember él ezen a földön, akik nem hisznek többé, akik eldobták maguktól a hitet. És nézd csak meg: mit nyertek ezek az emberek azzal, hogy hitüket el­dobták? Nyerést nem nyertek sem­mit, de vesztettek sokat, mérhetet­lenül sokat. Nincs többé számukra bűnbocsánat, nincs békességük, nincs reménységük, mert mindezeket a kincseket csak a hívőknek Ígérte Isten. Aki hitetlenné lesz — kol­dussá lesz! Őrizd hát a hitedet, imádkozzál Istenhez, hogy el ne fogyatkozzék a te hited, táplálkozz az Isten igéjével, élj a szentségek­kel, hogy nyerj erőt s megállhass mindvégig a hitben . . . Mert halld meg, tudd meg újra: a hitben min­dent megnyerhetsz, amire néked szükséged van, a hitben kész szá­modra is a kegyelem, a bűnbocsá­nat, a békesség s ebben a békes­ségben a boldog reménység, az a reménység, amelyben dicsekedhetsz. Újra is megállapíthatjuk, hogy boldog csak az az ember lehet, aki hisz a Jézus Krisztusban. A hivő ember mögött ott van egy tiszta múlt, mert „megbocsáttattak néked a te bűneid“ ... a hivő ember ben­ne él egy boldog jelenben, mert „Krisztus az én életem“ ... s vé­Van Európa területén egy ország, amely mostanában meglehetősen bele­került az érdeklődés középpontjába. Ez az ország Spanyolország. Ez az ország 1931-ben merész lépéssel, amelyet azon­ban évtizedes tervszerű munka és harc készített elő, elkergette a királyát és egészen szakított Rómával. Lássuk, me­lyek voltak azok a tényezők, amelyek­nek ebben a kettős tényben ért meg a gyümölcse. Spanyolország sokat kapott az Istentől. Mindenekelőtt természeti kin­csekben. 500.000 □-kilométernyi terüle­tén vannak gabonatermő völgyek és bortermő domboldalak, gyönyörű na­rancsligetek és hósipkás havasok, olajfa- erdők és gazdag bányák. Már a Makka- beusok könyve úgy említi Spanyolor­szágot, mint az arany és ezüst hazáját. (1. Makk. 8, 3.) Sokat jelentett ez or­szágra nézve az is, hogy a rómaiak His­pánia néven már Kr. e. 210-ben tarto­mányukká tették s a római műveltség elemeinek meghonosításával elsőrendű alapot adtak Spanyolország fejlődésé­nek. Sokat jelentett az országra nézve az is, hogy korán megismerkedett a ke- resztyénséggel. Pál apostol a római le­vélben két helyen is kifejezi azt a szán­dékát, hogy elmegy Hispániába (Róm. 15, 24—28.). A spanyolországi helyi ha­gyományokról nem is szólva, ma már tudományosan is igazoltnak tekinthető, hogy Pál apostol valóban járt Hispániá­ban s ott gyülekezetek alapításával ko­rán bele vitte ennek a népnek életébe a *) Cikkünk megállapításai! az angolországi Pro­testáns Igazságszövetség főtitkárának J. A. Kensitnek spanyolországi tanulmányútjáról irt Spain’s new day (Spanyolország új napja) cimü füzetéből és a Brit és Külföldi Bibtíatársulat múlt évi beszámolójából vesszük. gül a hivő ember előtt kitárul egy dicsőséges jövendő, mert „dicse­kedünk az Isten dicsőségének re­ménységében“. „Dicsőség legyen Istennek E drága ajándékért, Atya, Fiú, Szentiéleknek Csodás nagy irgalmáért, Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze. Szent neve legyen áldott.“ Ámen. ■' keresztyénség megszentelő és terméke­nyítő áldásait. Gondolható, hogy egy ekkora, ily gaz­dag s így megalapozott kultúrájú s korán a keresztyénség hatása alá kerülő nem­zetben, amely még hozzá a tehetséges fajták közül való (felfedezők, zenészek, művészek), micsoda lehetőségek szuny- nyadoznak. Spanyolország mindig hűséges szol-, gája volt Rómának. Ha arról volt szó, hogy valahol „eretnekség“ ütötte föl a fejét, Spanyolország volt az első, amely felajánlotta hóhéri munkáját a pápának. Spanyolország indította el a protestáns Anglia ellen azt a 160 hajó­ból álló, győzhetetlennek nevezett Arma­dát, amelynek az lett volna a célja, hogy az angol protestánsokat visszaterelje a pápa aklába. (Igaz, hogy csúfos kudar­cot vallott.) 1851-ben a pápa és a spa­nyol királyi udvar szerződést kötöttek, amelyben kölcsönösen megfogadták egy­más érdekeinek a támogatását. 1923-ban pedig az utolsó király, XIII. Alfonz aján­lotta fel országát önhatalmúlag a pá­pai érdekek szolgálatára. Az iskoláztatás úgyszólván teljesen a római egyház ke­zében volt. Ha itt-ott egy-egy protestáns iskola keletkezett, azt az állam úgy adóz­tatta meg, mint ipari foglalkozást. A ró­mai hitű papnak hallatlan hatalma volt. „A pap feltétlen ura a falunak, aki előtt meg­hajol és akinek kezet csókol minden földi hatal­masság, ha a faluba téved. S ha megjelenik a szó­széken, uralkodik a lelkeken. Jaj annak, aki ellene felemeli a szavát. Nincs annak maradása a faluban. S nem törvény az, melyet nem hagy jóvá. A hatóság hiába rendel el valamit, ha ö ellene van, inig a szószékről kihirdetett parancsának vakon engedel­meskedik a nép*. Pesti Hírlap 1925. dec. 25. Ilyen körülmények között érthető, hogy Spanyolországot nagy tömegekben lepték el a szerzetesek és apácák. A Spanyolországé)

Next

/
Thumbnails
Contents