Harangszó, 1933
1933-07-09 / 28. szám
XXIV. évfolyam 1933 július 9. 28. szám Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luthar-Szúvatiég. Ai Országos Luther- Szövetség hivatal» lapja. Magialanlk minden »ssárnsp. Poitacaskhicámla: 30.026. Előfizetést elfogad minden evang lelkész éa tanító. Emberi elképzelést hirdetnek azok, akik azt mondják: mihelyt a garas a ládában csörren, a lélek a tisztítótűzből kiröppen. Luther. A „HarangMö" ■Mfkuaitt-UadóhlTatala GYŐR U., PeMH-tér I. Előfizetési Ara - negyedévre 1 P 28 fillér, félévre í P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér Cioportoa ktlldéasel lO'/a-oa kedvezmény. Amerikába egén évre 8 dollár; ax utódállamokba negyedévre 1 P 80 fillér. Mi vár reánk ... Római I. V. — 2.* ... és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.* A z efajta dicsekedést komolyan ajkára veheti a keresztyén ember. Előttünk van a boldog jövendő, az aranykor, . . . mert ahol Jézus Krisztus az Ur, ott minden következő nap dicsőségesebb az előbbinél, ott a fényre örök fény derül, ott éppen úgy lesz, mint egykor Kánéban volt: a java jön utoljára. Ott ahol Jézus Krisztus az Ur, amikor a vándorút véget ér, amikor haza érünk, megkezdődik az örök ifjúság, felvirrad az örök ünnepnap, a hit látássá lesz, meglátjuk Urunkat úgy amint van, s boldogan tapasztaljuk, hogy a szeretet soha el nem fogy . . . íme ez vár reánk ... az örökélet koronája... drága kincs! Látod, ha a Jézus Krisztusban hiszesz, milyen gazdag vagy, milyen dicsőséges jövendő vár reád, mert az Isten kegyelmi ajándéka az örökélet . . . De hát hiszel-e te igazán, komolyan ? . . . Nézd: hány ember él ezen a földön, akik nem hisznek többé, akik eldobták maguktól a hitet. És nézd csak meg: mit nyertek ezek az emberek azzal, hogy hitüket eldobták? Nyerést nem nyertek semmit, de vesztettek sokat, mérhetetlenül sokat. Nincs többé számukra bűnbocsánat, nincs békességük, nincs reménységük, mert mindezeket a kincseket csak a hívőknek Ígérte Isten. Aki hitetlenné lesz — koldussá lesz! Őrizd hát a hitedet, imádkozzál Istenhez, hogy el ne fogyatkozzék a te hited, táplálkozz az Isten igéjével, élj a szentségekkel, hogy nyerj erőt s megállhass mindvégig a hitben . . . Mert halld meg, tudd meg újra: a hitben mindent megnyerhetsz, amire néked szükséged van, a hitben kész számodra is a kegyelem, a bűnbocsánat, a békesség s ebben a békességben a boldog reménység, az a reménység, amelyben dicsekedhetsz. Újra is megállapíthatjuk, hogy boldog csak az az ember lehet, aki hisz a Jézus Krisztusban. A hivő ember mögött ott van egy tiszta múlt, mert „megbocsáttattak néked a te bűneid“ ... a hivő ember benne él egy boldog jelenben, mert „Krisztus az én életem“ ... s véVan Európa területén egy ország, amely mostanában meglehetősen belekerült az érdeklődés középpontjába. Ez az ország Spanyolország. Ez az ország 1931-ben merész lépéssel, amelyet azonban évtizedes tervszerű munka és harc készített elő, elkergette a királyát és egészen szakított Rómával. Lássuk, melyek voltak azok a tényezők, amelyeknek ebben a kettős tényben ért meg a gyümölcse. Spanyolország sokat kapott az Istentől. Mindenekelőtt természeti kincsekben. 500.000 □-kilométernyi területén vannak gabonatermő völgyek és bortermő domboldalak, gyönyörű narancsligetek és hósipkás havasok, olajfa- erdők és gazdag bányák. Már a Makka- beusok könyve úgy említi Spanyolországot, mint az arany és ezüst hazáját. (1. Makk. 8, 3.) Sokat jelentett ez országra nézve az is, hogy a rómaiak Hispánia néven már Kr. e. 210-ben tartományukká tették s a római műveltség elemeinek meghonosításával elsőrendű alapot adtak Spanyolország fejlődésének. Sokat jelentett az országra nézve az is, hogy korán megismerkedett a ke- resztyénséggel. Pál apostol a római levélben két helyen is kifejezi azt a szándékát, hogy elmegy Hispániába (Róm. 15, 24—28.). A spanyolországi helyi hagyományokról nem is szólva, ma már tudományosan is igazoltnak tekinthető, hogy Pál apostol valóban járt Hispániában s ott gyülekezetek alapításával korán bele vitte ennek a népnek életébe a *) Cikkünk megállapításai! az angolországi Protestáns Igazságszövetség főtitkárának J. A. Kensitnek spanyolországi tanulmányútjáról irt Spain’s new day (Spanyolország új napja) cimü füzetéből és a Brit és Külföldi Bibtíatársulat múlt évi beszámolójából vesszük. gül a hivő ember előtt kitárul egy dicsőséges jövendő, mert „dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében“. „Dicsőség legyen Istennek E drága ajándékért, Atya, Fiú, Szentiéleknek Csodás nagy irgalmáért, Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze. Szent neve legyen áldott.“ Ámen. ■' keresztyénség megszentelő és termékenyítő áldásait. Gondolható, hogy egy ekkora, ily gazdag s így megalapozott kultúrájú s korán a keresztyénség hatása alá kerülő nemzetben, amely még hozzá a tehetséges fajták közül való (felfedezők, zenészek, művészek), micsoda lehetőségek szuny- nyadoznak. Spanyolország mindig hűséges szol-, gája volt Rómának. Ha arról volt szó, hogy valahol „eretnekség“ ütötte föl a fejét, Spanyolország volt az első, amely felajánlotta hóhéri munkáját a pápának. Spanyolország indította el a protestáns Anglia ellen azt a 160 hajóból álló, győzhetetlennek nevezett Armadát, amelynek az lett volna a célja, hogy az angol protestánsokat visszaterelje a pápa aklába. (Igaz, hogy csúfos kudarcot vallott.) 1851-ben a pápa és a spanyol királyi udvar szerződést kötöttek, amelyben kölcsönösen megfogadták egymás érdekeinek a támogatását. 1923-ban pedig az utolsó király, XIII. Alfonz ajánlotta fel országát önhatalmúlag a pápai érdekek szolgálatára. Az iskoláztatás úgyszólván teljesen a római egyház kezében volt. Ha itt-ott egy-egy protestáns iskola keletkezett, azt az állam úgy adóztatta meg, mint ipari foglalkozást. A római hitű papnak hallatlan hatalma volt. „A pap feltétlen ura a falunak, aki előtt meghajol és akinek kezet csókol minden földi hatalmasság, ha a faluba téved. S ha megjelenik a szószéken, uralkodik a lelkeken. Jaj annak, aki ellene felemeli a szavát. Nincs annak maradása a faluban. S nem törvény az, melyet nem hagy jóvá. A hatóság hiába rendel el valamit, ha ö ellene van, inig a szószékről kihirdetett parancsának vakon engedelmeskedik a nép*. Pesti Hírlap 1925. dec. 25. Ilyen körülmények között érthető, hogy Spanyolországot nagy tömegekben lepték el a szerzetesek és apácák. A Spanyolországé)
