Harangszó, 1933

1933-07-02 / 27. szám

216

HARANGSZÓ

1933 július 2

jövetelek céljaira jó lenne otthont építeni és oda a fiúkat összegyűjteni. Hosszú téli estéken mennyi haszonnal járna az ifjúságra, ha utcákon való ácsorgás, rosszleyegöjű istállók sokszor bűnös szórakozásai helyett itt lelki épülést, tiszta szórakozást találhatna, mennyi megnyugvást jelentene a szülőkre, ha tudnák, hogy jó helyen van a gyermekük és mennyi áldással járna az egyházra, ha itt nevelődné- • nek öntudatos tagjaivá fiatal | gyermekei. Ez a gondolat az ;

1931—32. telén a fiúk szívében gyökeret vert és elhatározássá lett: otthont kell építeni. De mivel? Nem volt semmijük, csak a hitük. Ezzel fogtak hozzá. Még azon a télen műsoros esték rendezéséből 140 P-t tettek félre erre a célra. Ez a ház a hitnek a háza. Arra nem gondoltak, hogy táncmulatságot rendezzenek s pénzt ezúton szerezzenek, de arra gondoltak, hogy egymásban s a gyűl. tagokban az eszme iránt szeretetet ébresszenek. A szeretet a fiúkban testvéri ösz- szefogássá lett. A vönöcki konferenciáról a múlt nyár elején hazajőve s azoknak új otthonát látva elhatározták, hogy a hívektől megajánlásokat kérnek. Megajánlási íveket készítettünk.

Ki mit hajlandó adni az otthonra? A falut maguk között felosztva és végigjárva egy vasárnap délután összegyűjtötték a megajánlásokat. Volt aki pénzt, volt aki gabonát, követ ajánlott fel. A pénzbeli megajánlás kb. 200 P-t tett ki. A szeretet a hívekben áldozatkészséggé lett. Egy

nőtestvérünk 100 P-t adott át a lelkészi hivatalban az ifj. otthonépítésre. Mindez az elhatározást csak megerősítette. Horváth S. kőművesmester, egyesületi tag az otthon tervét és költségvetését elkészítette, mit a presbitérium, majd ennek javaslatával közgyűlés elé terjesztettünk. Közgyűlési és esperesi jóváhagyás után megkezdődött az építés a templom mellett e célra átengedett kertrészleten. A munkát a fiúk, fuvarozást a hívek vállalták minden ellenszolgáltatás nélkül sze- retetből. Ezt a hazaszeretet építette. Hamarosan részt kért az építésből a gyülekezeten kívül levők áldozatkészsége is. Nemeskocsi és kpálfai ifj. egyesület téglát vett, cserepezöt adott. A sági bazaltbánya rt. lekötelező szívességgel másfél vágón követ bocsátott rendelkezésünkre. Még több kő kellett. Kissomlyóra mentünk, hogy ott pénzért vegyünk. Isten megszégyenített. Ingyen adott ott is, ahol nem vártuk. A kissomlyói felügyelő úr 19 szekér követ ajánlott fel. Megható volt ennek hazaszállítása. A fiúk reggel korán, vagy 10-en, elmentek Kissomlyóra követbontani, utánuk hosszú sorban mentek a kocsik követ hordani. Egy nap minden kő helyszínre szállíttatott. A község itthon homokot adott. Volt, aki Budapestről küldött adományt, más valaki Szombathelyről, Cellböl küldte pengőit az építéshez. Otthonunkat az áldozatkészség építette. — Szeptember 18.-án az építésben addig jutottunk, hogy a szegeletkő-ünnepélyt megtarthattuk. Ezen az ünnepen felcsillant a jövöbenézö reménység. Ez a hajlék a ma még iskolába járó gyerekek otthona is lesz valamikor. Volt, aki így is adta adományát némely áskálódok mikor le akarták beszélni: Az én fiam is ebbe fog majd járni! Ez az otthon a reménység hajléka. — Mikor az épület falai emelkedni kezdtek, a fiúk beosztás szerint felváltva dolgoztak. Hogy azoknak a kőműveseknek a napszáma, akiket alkalmazni kellett, kevesebb legyen, gyülekezetünk asz- szonyai felváltva adtak nekik ebédet. Többen többször kérdezték: „hozzánk

mikor kerül már kosztos?“ Mikor a fiúk nem értek rá segédkezni, leányok álltak

Fájó seb a bűnnek átka,

A rossz lelkiismeret;

Ez mardossa kínzó váddal Éjjel-nappal lelkemet.

Törvényeddel felfedéd,

Uram, bűnöm rejtekét;

És azóta nincs nyugalmam Szenvedésem kimondhatlan.

Criiger lelkes örömmel kiált közbe.

— Verjen agyon, Gerhardtom, de azért meg kell mondanom, hogy ez a második az elsőnél is szebb!

— Az egyik karácsonyi ének így kezdődik:

Jászladnál állok Jézusom,

Megváltó üdvösségem S mindazt reája halmozom,

Amit adtál Te nékem.

Vedd lelkem, szívem, életem,

Erőm, értelmem, mindenem,

S leljen tetszést előtted.

Szerelmed lángja áthatott Csodás nagy erejével;

Szívemből a bút s bánatot Te szent fényed űzé el.

Mindenestől tied vagyok,

Képed örökké rám ragyog,

Szívem drága vendége.

— A magasztaló énekek közül is hallgasson meg egy strófát:

Hogy ne dicsérném az Istent, Zengedező énekkel,

Ki dolgában oly bölcs, oly szent És jót tesz mindenekkel.

Ö minden áldások Atyja,

Csupa jóság, szeretet,

Ki engem bölcsen vezet És hű szívét hozzám hajtja. Minden élhagy, elfeled,

Isten vég nélkül szeret.

— A 37-dik zsoltár 5-dik versét véve alapul, megírtam a keresztyén vándor énekét. A zsoltárvers így hangzik: Hagyjad az Urra a te útadat és bízzál benne, majd ö teljesíti.

—- A vándorének így kezdődik:

Hagyjad a jó Istenre Minden te útadat!

Ha bánt szíved keserve,

Ő néked nyugtot ad.

Ki az eget hordozza,

S oszlat felhőt, szelet:

Napját rád is felhozza,

Atyád ő, áld s szeret.

Criiger elragadtatásában felkiált:

— Mindig szebbek lesznek! Olvassa a folytatását is!

(Folytatjuk.)

A bobai evangélikus ifjúsági ház.