Harangszó, 1933
1933-07-02 / 27. szám
1933 július 2 HARANGSZÓ 217 helyt, ők készítettek az ablakokra függönyt, az otthon kertjét virágokkal ültették he, parkírozásnál segítettek mind azzal a reménységgel, hogy ez az ö otthonuk is lesz. Még az ősszel annyira jutottunk az építéssel, hogy tető alá vehettük. Ugyanakkor azonban a pénzünk mind el is fogyott. A Dunántúli Luther-Szüvetség 100 pengős adományával sietett támogatásunkra, amiért e helyen is hálás köszönetét mondunk. A tavaszi munkálatok továbbfolytatásához még a télen 110 pengőt gyűjtöttek a fiúk. S azóta is tapasztaltuk megértő emberek támogatását. A fakereskedö a faanyagot önköltségi áron számította, az asztalosmunkát egyik hívünk ingyen végezte, kőművesmesterünk az egész építést ingyen vezette. A Budapest-Fasori Ref. KIÉ. pénzadományt küldött, konferenciákkal kapcsolatban a KIÉ központ a jelvények jövedelmét az otthon kiadásainak fedezésére teljesen átengedte. Hisszük, ez nemcsak nekünk volt öröm, akiken segítettek, hanem öröm volt nekik is, akik segítettek. Csak egy példát ennek jellemzésére. Az otthonavatás előtti napokban történt. A kerítéscsövekre kellett valami formát csinálni. Egyik hívünket kértük erre. Boldogan vállalta, mert a megajánlások gyűjtésekor valami okból kimaradt s azóta bántotta az, hogy ö nem járulhatott semmivel az építéshez. Most legalább — mondotta — valamit ő is tehet! Mindezek a szívességek, amelyekért e helyen is hálás köszönetét mondunk, azt mutatják, hogy ez az otthon nem pénzen épült. Elsősorban nem pénzen. Ezt az Isten kegyelme, a fiúk hite, a hívek szeretete, a hitestvérek, jóakarók áldozatkészsége építette. A gyülekezet hivatalos pénztárából egy fillért sem fordítottunk erre. Pedig a sok természetbeni adomány mellett is kb. 750 pengő pénzbe került az építés, mely egy fi.60-as és 5.40-es teremből áll. Hogy mégis megépülhetett, azt egyedül Isten kegyelmének köszönjük. Legyen üvé érte a dicsőség! Az építés befejezést nyert. Isten kegyelme segített hozzá. Most a belső lelki építésben kell az építésnek továbbfolynia. A ház jobbsarkában lévő szegeletkőn az írás szava'kötelez erre: Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá! (I. Pét.25.) Ehhez is a kegyelem kell, mely Krisztusban megjelent. Abban az otthonban, amit az Ö kegyelme épített, legyen ő az Úr! Akkor jún. 11. és 12. nemcsak azért lesz emlékezetes a bobai gyülekezetnek, mert az egyházmegye itt tartotta ifj. konferenciáját, nemis csak azért, mert ekkor avatták fel ifj. otthonát, nemis, mert ez egy építő munkának a befejezését jelentette, hanem azért különösen, mert egy belső lelki építés ebben a felépített hajlékban igazán a kezdetét vette. Úgy legyen! Lukács István. A halálos ágyon megtérni annyi, mint elégetni az élet gyertyáját az ördög szolgálatában s aztán az Isten szemébe fújni az utolsó füstöt. Jubiláns egyházgondnok. A messze magasság titkait vizsgáló csillagászok tudománya a fejünk felett szikrázó csillagok nagy seregét két csoportra osztja. Az első csoportba tartoznak — úgy mondják — azok a csillagok, amelyek önmagukból fényt, meleget sugároznak ki. A másik csoportba pedig azokat a csillagokat sorozzák be, amelyek fényüket, melegüket más csillagoktól kapják, kölcsönveszik. Ar nap önfényü csillag. .. fénynek, melegnek megszámlálhatatlan sugara röppen ki belőle s ahova elhat, ott élet támad, tavasz zsendül, beteg szív gyógyul... A föld nem önfényü csillag... csak addig ragyog, amíg rásüt az Isten napja, csak addig meleg, amíg a nap tűzgolyója feléje fordul és táplálja ... Az ember-milliók nagy seregét is egészen bátran ilyen két csoportra oszthatjuk fel. Vannak emberek, akiknek a hivataluk méltósága, a megcsodált, vagy megirigyelt vagyona, vagy éppen előkelő barátaik csoportja ad fényt. Vannak emberek, akik a mások vállán emelkednek magasra, akiknek tekintélye mindig másokból táplálkozik ..., nem önmagukért, mások miatt emlegetik őket... a nevüket erőszakkal hozták forgalomba. Ezek a kölcsönzött fényű emberek ... Hála Isten vannak önfényű emberek is! Ott élnek sokszor a maguk szerény körében, elkeveredve a szürke emberek tömegében, de amerre járnak akaratlanul is fényt, meleget sugároznak ki magukból. A nevük talán nem forog közszájon, magas körökben nem tudnak róluk, de a lelkiismeretük hűsége, csendben végzett áldozatos szolgálatuk, puritán egyszerűségűk, a feltűnést nem kereső szerénységük, a szent ügy diadaláért mindent eltűrő készségük a közkatonák sorában is vezéregyéniséggé avatja őket. Ezek az önfényü emberek, akikre nem másokról hull fény, hanem akik maguk hintenek másokra is fényt... Olvasóinknak egy ilyen ember fényképét mutatjuk be. Schmidt Viktor, a zalaegerszegi evangélikus gyülekezet gondnoka 25. év óta vezeti az anyagiakkal majdnem mindig kiizködő gyülekezet pénzügyeit. A minden díjazás nélküli, tiszteletbeli állását a meleg egyházszeretetéből fakadó buzgó- sággal töltötte be hosszú negyedszázadon keresztül. Ott áll a város egyik legszebb pontján az evangélikus templom... felépült a gyülekezeti ház... mindegyik szép alkotásba beleolvad Schmidt Viktor hűséges szolgálata. De a jubiláns egyházgondnok fényképét és egyéniségét mégsem azért mutatjuk be, mert ilyen tiszteletre méltó munkálkodásban vett részt, nem ezekért mutatunk rá, hisz elvégre az áldás onnét felülről jön, de rámutatunk azért, mert példaadása, önzetlen szolgálata, önmagában Világit! Gondoljuk csak meg: 25 éves gondnoki szolgálat!... Menynyire rápirit ez a tény azokra, akik sohasem érnek rá, ha a köz ügyéről van szó, akik mindig találnak kifogást, vagy kibúvót, ha az anyaszentegyház a szolgálatukat kéri. Hányán tekintik itt is ott is kellemetlen tehernek az egyházgondnokságot! ... Kénytelen kelletlen egy két évig még csak elviselik, de azután sietve átadják másnak, azzal a szépitgetö gondolattal: hadd szolgáljanak mások is ... nem állok útjában senkinek . . . Pedig valójában ez a mondás csak palástolója önző gondolatuknak, mely tehernek, kellemetlen tehernek tekinti a Krisztus egyházának szent szolgálatát. Ezekre mintegy rávilágít Schmidt Viktor a zalaegerszegi gyülekezet gondnoka, aki egész életén át kemény harcot vívott — mint egyszerű iparos — a maga és családja mindennapi kenyeréért, de a kenyérharc csatái közepette is mindig volt ideje arra, hogy hűséggel szolgálja gyülekezetét. De Schmidt Viktor példája nemcsak azokra világít rá, akik egyszer pironkodva állanak majd meg az Isten ítélőszéke előtt I azért, mert nem szolgálták itt alant a Krisztus egyházának ügyét, de a jubiláns gondnok hűsége legalább egy su- gárt dob egyházunk jövendőjébe is. Addig, amíg ilyen példák állnak előttünk, addig élhet a reménység is, mely jobb jövővel biztat és csüggedezés nélkül bizakodást vált ki belőlünk. Addig, amíg egy az élettel viaskodó iparos — hívünk 25 évig nem fárad el a szolgálatban, addig amíg akad áldozatos hűség, mely így áll a Krisztus egyházának szolgálatában, addig várhatjuk a hajnalt... a jobb idők reggelét az Isten kegyelméből ... A zalaegerszegi gyülekezet jubiláns gondnokának tiszteletére 1933. június 18.-án barátságos összejövetelt rendezett a gyülekezeti ház emeleti termében, amely alkalommal a gyülekezet elnöksége és a hívek serege nevében Nagy Miklós lelkész meleg szavakkal köszöntötte a jubiláns gondnokot és átadta neki a gyülekezet emléktárgyát: egy írókészletet. Koltai Vidos Dániel, a kemenesaljai Schmidt Viktor, zalaegerszegi gondnok.
