Harangszó, 1933
1933-07-02 / 27. szám
1933 július 2. HARANGSZÓ 215 Krisztussal. Ha ez megtörtént, megkezdődik a hitvédelem a családban, a hivatás teljesítésben. Az igazi hazafiság példája az az utcaseprő, aki esten az őszirózsás forradalom gépfegyvergolyói közt hűségesen húzta seprűjét. Csendes bizonyságtevéssel Krisztus kegyelméről fejezte be előadását Molnár Gyula. Dr. Karner F. Károly egyetemi tanár a bolse- vizmusról, mint ellenfélről beszélt. A bolseviznnts gyökerei több századdal visszanyúlnak s megszületésének pillanata ott keresendő, mikor az ember a reneszánszban elvilágiasodott, Istentől elszakadt életet állított ideálnak. A kommunizmus és keresztyénség összegyez- tethetetlen, hiszen Marx a vallást a nép ópiumának nevezi. Oroszország példája a bolsevizmus megvalósulásának, ahol államvallás az istentelenség és államerkölcs az erkölcstelenség. Az orosz keresztyénség visszavonult a katakombákba, ahonnan az emigráns külföldi oroszok egyre-másra kapják a mártirságról és lángoló hitről bizonyságtevő leveleket. A bolsevizmus korbács Isten kezében, mellyel hivja a mai névleg-keresz- tyén világot a megtérésre. A bolseviz- musnak nálunk is fenyegető veszélye azon fordul meg, hogy visszatér-e ez a társadalom Krisztushoz! Ha a háromnapos konferencia áldásait keressük, először is fülünkbe cseng az utolsó előadás vészharang konditása: Magyar hivő keresztyének kellenek a gátra a kommunizmus árja ellen. A konferencián azután nyilvánvaló lett az is, hogy több mint 100 evangélikus lélekgondozó szíve a legfontosabb kérdésekben egyet dobban: a®i e gíjíséig tudata , acélozjta meg , .a, résztvevők egyéni erejét. Tervek és ajánlatok is hangoztak el a konferencián, melyek az egyházi- és hitélet fellendítését célozzák és remélhetőleg meg fogrtak valósulni. Langymelegnek és gerinctelennek nevezett evangélikus fajunknak jó volt igazi, tiszta lutheránus öntudatot magába szívni és újra felfedezni elfelejtett értékeit. A konferencia utolsó csodálatos áldása volt annak meglátása, hogy a magyar nép az evangéliumra éhes, csak el kell vinni hozzá. Ezen a ponton megszűnik a védekezés és életbe lép az evangélium katonáinak missziója. Veöreös Imre. 1933. VI. 11-12. Az alábbiak címéül ezt a két napot írjuk ide. Nem azért, mintha ezzel valami rendkívüli eseményre akarnánk felhívni a figyelmet. A világ szemében egészen jelentéktelenek lehetnek ezek a napok, a bobai gyülekezetnek emlékezetesek maradnak. Emlékezetesek maradnak azért, mert ekkor volt a kemenesaljai egyházmegye ifjúsági konferenciája Bobán. Egy konferencia, mely egy egyházmegye ifjúságát gyűjti össze, abban a gyülekezetben, ahol évről-évre ismétlődik, megszokottá válhat, de mikor többszáz résztvevőjével egy faluba megy ki, ahol még nem volt, mindig eseményszámba megy. Így nálunk is. A 2 napos konferenciát 11-én d. e. 9 órakor nyitotta meg Vidos D. ehm. felügyelő. Tompa L-nak a gyülekezet és Fóth K.-nak a községek részéről elhangzott,, üdvözlő száyai után folyt le a konferencia, a lapunkban már közölt Programm szerint. Emlékezetesek maradnak a gyülekezetben ezek a konf. napok. Emlékezetesek maradnak ezek a napok azért is, mert ezen konferencia keretében volt az ifj. egyesület otthonának a felavatása. 11-én d. e. 11-kor az Erős várunk eléneklése után Molitórisz J. esperes a 84. zsolt. 4. v. alapján tartott avató beszéde után megáldotta és átadta rendeltetésének az otthont. A vönöckiek karéneke után Vidos D. ehm. felügyelő az egyházmegye, dr. Scholtz Oszkár a KIÉ evang. ágának orsz. elnöke a Kér. Ifj. Egyesületek és Erős S. az egyházmegye ifjúsága nevében beszélt. Az avatási ünnepéy a Himnusszal ért véget. Minden épületavatás építés befejezés is. Emlékezetesek maradnak ezek a napok azért is, mert az ifj. otthon felavatásával nyert befejezést ezen otthon építése. Nem emlékezhetünk meg erről anélkül, hogy magáról az építésről egyet mást el ne mondjunk s ezzel is Isten irántunk való kegyelméről bizonyságot ne tegyünk. Alig egy évvel ezelőtt kezdődött az otthon építése s hogy jún. 11.-re befejeződhetett, azt Isten kegyelmének köszönhetjük. Mikor hozzáfogtunk s amíg építettük, állandóan éreztük, hogy ezt az épületet nem emberi erő, nem a pénz, nemis a szeretet, hanem elsősorban a kegyelem építi. Ez a ház a kegyelem háza. Isten kegyelme ébresztette a hitet, mellyel az építés megindult. Hogyan gondolhatott volna 8—10 fiú arra, hogy ifj. otthont építsen, ha Isten kegyelme néhányunkban nem ébresztette volna fel a hitet, melv —• ha élővé válik — munkához fog. Bibliaolvasgatás és imádkozás csendes perceiben ébredező hit ébresztette i azt avgpflr dolatot, hogy estéröl-estére való összeembereknek nagy szükségük van ezekre. Különben is naponként tapasztalja, hogy a megpróbáltatás sok embert elszakít Istentől, ahelyett, hogy hozzá vezetné és megtérő életre tanítaná. Hiába! A szenvedés nehéz tudomány és nagy bölcseség! Bibliai versek és zsoltárok alapján is több éneket írt. A kegyes Arndt énekeiből néhányat átdolgozott. — Azután talál énekeim között olyanokat, melyek életszépséget hirdetnek, megelégedésre, hálára tanítanak. Olyan sok ma az elégedetlen ember, örökös zúgolódásban élnek. Ha elfogy jómódjuk, vagy eléri őket a betegség, ha csalódnak barátaikban és reményükben, vagy ha Isten nem az ő kívánságuk szerint határoz, akkor megtelnek sötét elégedetlenséggel és zúgolódó szavakat kiabáló panasszal. Az én lelkem pedig tele van boldog hálaadó énekekkel. Annyi jót, szépet, gaz- dagítót kapok naponként érdemetlenül Istentől, hogy azt még akkor sem tudnám meghálálni, ha első gögi- csélő sírásomtól kezdve utolsó halálhördülésemig minden szavamból, sóhajomból és lehelletemből csodaszép ének lenne. Talán szívem néhány éneke mások lelkét is hálára indítja s megtanítja őket boldogan örülni az életnek. — Olvasson fel néhányat, — kéri Crüger. — Majd csak néhány strófát, — feleli Gerhardt. Holnap azután elolvasunk minden éneket. Most mutatóul elégedjünk meg néhány verssel. — Egyszerre itt van két ádventi ének: Óh miként fogadjalak, Világ megváltója, Méltókép mint áldjalak, Lelkem megtartója! Óh Jézus, gyújtsd szivemben Te szövetnékedet, Hogy érthessem mindenben Te szent tetszésedet. A Sión hintett néked Zöld pálmaágokat, De én dicsérlek téged, Zengvén zsoltárokat. Szivbéli háladással Imádlak Jézusom, Buzgó magasztalással Tenéked áldozom. — Gyönyörű szép, nagyon szép! — áradozik Crüger. — Nem, édes barátom, — szól közbe Gerhardt, — maradjunk hívek régi megállapodásunkhoz, hogy kölcsönösség reményében nem dícsérgetjük egymást. Elég, ha megjegyzéseinket elmondjuk. ■— Itt van egy másik ádventi ének: Jöjj be, óh mért állasz ott künn Isten áldott embere? Várva várlak, nyitva házam Nyitva szívem, szállj bele! Jézusom, te hű barát, Nézd szívemnek nagy baját; Fájó kínos seb van rajta, De kezed meggyógyíthatja!
