Harangszó, 1933
1933-06-18 / 25. szám
1933 június 18. HARANGSZÓ 199 Istentisztelet siketnémák számára. Berlinnek egy kis templomában vasárnaponkint jelbeszéd segítségével tartja prédikációját a lelkész. Ságról: II. Mózes 4, 11.-ben? Mózes a csipkebokornál szabadkozik Isten előtt, hopv ő nehéz nyelvű s nem akar elmenni Fáraóhoz Izrael kiszabadítására. Mózes nem volt néma, de nem akarta felemelni szavát Isten népe érdekében. Néma mindenki, amíg Isten számára nem tud megszólalni. Vigyük ezt tanulságul az első képről. A harmadik képen, a vége felé van nyitva a biblia. Talán ott. ahol utoljára van szó a némaságról, a Péter II. levelében. Bálám, a híres próféta nem érti meg, mit akar mondani neki az Isten s ekkor egy néma állat megszólaltatása adja tudtul a prófétának, hogy mekkorát tévedett. Nem biztatás-e ez siketnéma testvéreinkhez, hogv Isten még reájuk is bizhat valamit az Ö nagy mondanivalóiból? Könnyebb leolvasni, hogy mit tolmádet. Ez a normális emberek beszédéből áll. A különbség az, hogy bizonyos mássalhangzókat öblösebb szájjal ke'l kiejteni. Ha a képről hatodszor azt akarjuk lelesni, vájjon miről lehet szó a prédikációban, akkor találgatásra vagyunk utalva. A biblia is kétfélekénen van nyitva. Az első képen az elején. Ta- Ign ótt, ahol először van szó a néma— Azok is ott maradnak! Fejcsóválva indul kifelé, de az ajtó előtt hátraszól: — Hát akkor én mit csináljak? Gerhardt Pál leteszi tollát s rátekint a kétségbeesett öreg asszonyra. — Pihenjen egv kicsit, Zsuzsámra asszony. — Pihenjek? Hát akkor miért vagyok itt? Azután mit készítsek vacsorára? — Egy kis tojásételt. Zsuzsámra asszony. — Tegnap is az volt, meg tegnapelőtt is! Azt mondják maid a faluban, hogy ... Gerhardt Pál hirtelen feláll íróasztalától s szembefordul Zsúzsánnával. — Tudja mit, Zsuzsámra asszony, holnap ketten nekiállunk a könyveknek és rendet csinálunk. Az öreg asszony bizalmatlanul néz vissza s dohogva dörmögi a szavakat: — Asszonyt hozzon a házhoz, esperes úr, akkor minden jó lesz! Gerhardt Pál ismét gondolataiba mélyed. A templom gyönyörű. Hatalmas hajói nagy tömeget képesek befogadni. Művészi oszlopain szépvonalú boltivek nyugosznak. Háromszárnyú oltárát közel nrás- félszázaddal ezelőtt művészemberekkel faragtatta Erzsébet fejedelemasszony. Gyönyörűséges annak minden részecskéje, de legszebb mégis a Megváltó képe. Töviskoronás fej, mindenhova elkísérő fájdalmas szemek, vértől barázdált arc. Valahányszor felemeli hozzá tekintetét, mindig úgy érzi, hogy ez a Krisztus-fej isteni szerelmet s emberi sorsot egyesít magában. Milyen jó dolog, hogy a templom megmaradt sértetlen épségben! Hiszen ember, család, város, nemzet újraépítő munkája mind a templomból indul él. Mittenwalde népe, ujjongj fel boldogan: van templomod! Mindent elkövet, hogy mindenkinek legyen temploma. Prédikálásában ostoroz, bűnbánatra indít, Krisztushoz vezet és új életre tanít. Fejcsóválva mondják egymásközt az emberek: mindig Krisztusról prédikál és végül mégis saját magamat látom beszédeiben. A szenvedésről is olvan gyönyörűen beszél, hogy végül mamink is áldásnak mondiuk azt. A megelégedésről pedig annvi szépet mond, hogy zsír nélkül is ízlik száraz krumpli-ebédünk. Sorba jária híveit. Minden házba bekopogtat, dü- ledező kunyhóban is leül egy pillanatra. Kikérdezi az embereket sorsukról, bajaikról, véleményt mond dolgaikról s jótanáccsal látia el őket. Különösen sokat törődik a betegekkel. Bibliából olvas nékik, azután imádkozik, úgyis, amint a többiek szoktak imádkozni, de néha gyönyörű versekben is. Keménvkezű ember nagyón. Isten parancsolatát mindenkinek komolyan kell vennie. Vallásosságban és tiszta erkölcsben nincsen alkuvás. Istent egész szívvel, egész lélekkel és teljes élettel lehet csak imádni. Mikor esténként biblia fölé hajtja fejét s számot ad Istennek, önmagának munkáiról, mulasztásról, elmondott szóról és elmondatlan gondolatról,- mindennap újra átérzi hivatása nehézségeit. Minden munka nehéz. Nehéz erdőben fát kivágni, törzséből deszkát hasítani, belőle ajtót, almáriumot, karcsú lábú széket eskabálni. Nehéz földet művelni, ugart törni, ekével felhasítani fekete testét, behinteni búzával és őrködni tisztasága felett, hogy felnövekedjék, kalászbateljék s kenyérré válhasson éhes gyermekünk kezében. De mindennél nehe-
