Harangszó, 1933
1933-06-18 / 25. szám
XXIV. évfolyam. Idád junius 18. 25. szám. Alapította: KAPI BÉLA ltio-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luthor-8zövatség. Ai Országos Luther- dzövetség hiratalcs lapja. Msgjelanih minden visárntp, Poitaciekkazámla: 30.E23. EUAAzetéit elfogad minden evang. lelkész él tanító. A „Harangiké" uukeutó-UladóUTatala GYŐR II , PoWH-tór I ElöBsetóii ára • negyedévre 1 P 28 fillösr, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldésoel lO*/a-cs kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Csendes élet. I. Thessalonikai lev. IV. 11. .Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok.“ A lelki életnek nemcsak a megkezdéséhez, hanem a folytatásához is csendességre van szükség. A lélek nem a világ zajában, hanem mindig a csendességben fejlődik és gyarapszik. A csendes órának mindig döntő befolyása van az ember élétére. Mózes felmegy a Sinai hegyre — és ime ott nyilatkoztatja ki Isten az ő szolgája előtt az ő szent akaratát, Illés a Hóreb hegyén nyer az Úrtól új erőt és új üzenetet 3 nép számára, Keresztelő János a Jordán pusztájában lélekben megerősödik további küzdelmeire, Pál apostol Damaszkuszban, Luther a kolostor cellájának csendjében, majd később a wartburgi magányban kap megvilágositást, Szentleiket és csüggedetlen bátorságot re- formátori munkájához . . . íme ezek a nagy hithősök mind elvonultak a csend magányába, hogy Istennel találkozzanak, hogy erőt gyűjtsenek a kitartásra. így lettek az Isten ügyének a harcosaivá, és igy maradhattak meg rendületlenül az Isten akaratát cselekvő embereknek. Sőt figyeljük csak meg Jézusunk életét! Mikor s honnét merített Ő ismételten erőt szent feladatának elvégezésére, hogy betöltse tiszte minden igazságát? . . . Jézus számára is azok a csendes órák voltak az erő forrásai, amelyeket visszavonultan, egészen magányosan, tu- sakodó imádságba merülve az Atyával töltött. . . íme mennyi példa, amelynek mindegyike arra int bennünket keresztyéneket, hogy mielőtt munka- szerszámunkat kezünkbe vennénk, legyen Istennel való egyedüllétünk magányos imádkozásunk, igéjével való társalkodásunk. Ezek nélkül a mi erőnk elfogyatkozik, vigyázásunk ébersége meglankad, az élet zajában hitünk töredezett nádszállá lesz, lelki életünk lassan elsorvad . . . Ismételten vissza kell térnünk a forráshoz: az Istenhez, erőt gyűjtő találkozásra. „Azért becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok!“ Ne zúgolódjatok hát, ha Isten néha-néha kiemel bennünket a világ zajából, betegágyra fektet, hogy Az igazi szeretet mértéke mindenütt és mindenben az áldozatkészség. Minél nagyobb áldozatra vagyunk képesek valamiért, annál nagyobb az iránta való szeretetünk. Nem tapasztaltad még, hogy amikor jólétben voltál, mennyi barátod volt, de amikor rászorultál volna barátaid segítségére, milyen gyorsan elpártoltak tőled? Nem tudtak áldozatot hozni érted, mert szere- tetük nem volt igazi szeretet. A szülők szeretete azért olyan nagy, mert nemcsak anyagi javaikat, hanem lassan az életüket is gyermekeikért áldozzák fel. Az édesanya azért szereti annyira gyermekét, mert már akkor áldozatot hoz érte, amikor még meg sem született. És így van ez az egyházunkkal való viszonyunkban is. Az egyház iránt való szeretetünk mértéke az egyházunkért hozott áldozatunk. Csak az szereti egyházát, aki áldozni is tud érte. Már pedig az egyház megérdemli szeretetünket, mert ez az, amely már csecsemő korunkban a keblére ölelt és végig kísér egész életútunkon. Velünk van örömünkben, velünk van bánatunkban, vígasztal, ha csüggedünk, erősít, ha gyengék vagyunk. Áldásaival gazcsendes órát tartson velünk, hogy alkalmat adjon a vele való találkozásra, a csendes élet folytatására ... „Buzgó fohászom engedd, hogy vegyítsem A millióknak énekébe, Isten. Hálásan érzem : csak úgy jó az élet, Ha járunk véled. Atyám, oh tarts meg mindvégigltn engem, Tehozzád hajló gyermekem hitemben, Hogy igy naponként boldogabb tehessek, S hozzád mehessek.“ Ámen. dagítja földi életünket és tanításaival az örök életre nevel bennünket. Kedves olvasó, aki e sorokat olvasod, tudd meg, hogy téged is szeret a te egyházad. Az a kérdés, hogy vájjon te mennyire szereted azt? Mindjárt megtudhatod, ha összegezed az egyházadért hozott áldozataidat, mert az egyházad iránt való szereteted mértéke az érte hozott áldozataid összege. Vájjon nem lesz-e nulla az eredmény? Vagy talán az a mentséged, hogy ha szereted is egyházadat, — az anyagi körülményeid nem engedik meg, hogy áldozz is érte? Gyenge mentség! Hasonlítsd csak össze, hogy mit áldoztál mozira, bálokra, káros és haszontalan élvezetekre és akkor belátod, hogy az egyházadért is tudtál volna áldozni, ha szeretted volna. Van a mi kis gyülekezetünkben egy öreg nénike, egyszerű öregasszony, útkaparónak az özvegye, aki havi 30 pengős nyugdijából tartja fenn magát. Semmi vagyona nincs, dolgozni már nem igen tud, de azért e csekély kis nyugdíjából is meghozza az egyházáért a maga áldozatát. Minden hónap első vasárnapján észrevétlenül beleteszi a A szereíeí mériéke. Irta: Bauer Béla. Az ember legyen állandóan Isten félelmében, imádkozzék és ne legyen büszke. Luther.
