Harangszó, 1933

1933-06-18 / 25. szám

198

HARANGSZÓ

1933 június 18.

szokott 1 pengőjét a templomi perselybe és a megtakarított fillérein gyönyörű térítőt készített a keresz- telő-kút számára. A kevésből is tud áldozni az egyházáért, mert szereti azt. Ahol szeretet van, ott áldozat is van, ahol áldozat van, ott életfejlődés van.

Mit beszél a néma képsor?

Először is valamit az írás beteljesüléséből. Ésaiás 29, 18-ban azt olvassuk: „És meghallják ama napon a siketek az Írás beszédeit.“ Ez a nap, mint az összes jövendölések beteljesedésének napja, talán még messze van. De ki merné addig is gondozatlanul hagyni a siket-némák seregét? Hisz a Jó Pásztor hangjának felismerése rájuknézve is élet vagy halál kérdése s reájuk is vonatkozik, amit a Római levél 10, 17-ben mond: „Azért a hit hallásból van a hallás pedig Isten igéje által.“ Ebből a szempontból a siketek többet veszítettek, mint a vakok. A vakok az épérzékü emberek soraiban ülnek és meghallhatják Jézus hivó szavát, az ö számukra nem kell külön evangelizáló órákat rendezni. Az első 3000 közt, akik Péter beszédére pünkösdkor megtértek, könnyű szerrel lehettek vakok, de siketek —? Ma is jóval többször hallunk arról, hogy vakok Jézusban megtalálták a napot, mint arról, hogy siketek szive lobbant lángra Jézussal szemben.

Beszél a néma képsor másodszor arról, hogy a hitélet nem nélkülözheti a közösséget. Minek a siketeknek külön istentisztelet! Az éneket úgy sem hallják. Imakönyv, biblia, prédikációs- kötet halomszámra van, — olvassák azokat! Tartsanak maguknak otthon istentiszteletet! Aki igy beszél, nem tud arról, mit jelent a hivők közösségében való közvetlen részvétel. A háború alatt egy albán katona volt az istentiszteletünkön. Nem értett egy szót sem a mi magyar rendünkből. Nem is volt evangélikus. Mégis kijövetkor boldogan köszönte, hogy köztünk lehetett s azután, hogy ránk akadt a város többi templomai után, mindig hozzánk jött épülni.

Épen azért van ebben a néma képsorban harmadszor üzenet azoknak, akik a rádiós istentisztelet végighallgatásával akarják becsapni a lelkűket. Nem mondom, Isten szólhat hozzánk közösség nélkül is, de aki csak így él lelki életet, annak valami mindig hiányozni fog.

Mindenkinek feltünhetik az, amit negyedszer olvasunk le a képsorozatról. Ez a prédikátor arcának a nyugalma, az erőlködésmentes taglejtés, amellyel igehirdetését végzi. Mi a beszéd teljes hangszerelésével dolgozó igehirdetök mily sokszor igyekszünk heves ideg- és izommunkával plántálni át mondanivalónkat a hallgatóságba. A képen található nyugodt előadási mód nem is magyarázható mással, minthogy Isten igéjének ez a szolgája belső titokra támaszkodik. Tudja, hogy az ébredés és megragadás munkáját nem ö végzi, hanem az Ige a Lélek által s a Lélek az Ige által. A siketnémák prédikátoránál ez annál feltűnőbb, mert aki látott siketnémákat, tudja, hogy ők elég élénk mozdulatokkal dolgoznak; hiszen sokszor rögtönzéssel s külön leleménnyel kell operálniok, hogy sikerüljön megértetni egy-egy bonyolultabb dolgot.

Beszél ez a kép ötödször nagyon sok szeretetröl és fárasztó munkáról, amely kellett ahhoz, hogy összetanuljon a lelkész a gyülekezetével. A siketnémák nyelve kétféle. Az egyik a jelbeszéd. Ezt ők maguk találták ki. öröklődik köztük nemzedékről nemzedékre. Igen sok eleme ennek a jelbeszédnek nemzetközi. Az apa szót például az angol és magyar siketnéma egyformán a bajuszpedrés mozdulatával fejezi ki. A különbség csak az, hogy az angolok a nyírt angolbajuszhoz hasonló mozdulatot utánozzák, míg nálunk még a hosz- szú bajuszhoz igazodik a jel. De egy országon belül is vannak eltérések a jelbeszédben. A váci siketnémák már sokban mások, mint a pestiek. Szóval még a siketnémák birodalmában is van tájszólás. Érdekes, hogy külön jeleik vannak a különböző felekezetű lelkészek megnevezésére. A kath. papot a homlokra írt kis kereszt jelzi. A ref. papol a homlok felső közepéről kinyújtott két ujj, ami az ő papi fövegjökre emlékez- . tét. Az ev. lelkészt a mellen középről kétfelé lendülő két kézmozdulat jelzi Ez a Mózes-táblára utal, amelynek két fehér lapjáról azt gondolják, hogy a pünkösdi kettős tüzesnyelvet szimbolizálja. A jelbeszédet azonban az intézetek nem szeretik. A cél az, hogy minden siketnéma megtanulja a hangos beszéIsten hárlása.

Történeti elbetzélé». Irta: KapI Béla.

25

XXI.

— Könnyű a mérleget felállítani. Aparochia olyan, mint egy düledező istálló.

— Egyedül lakom benne.

— A fizetés száraz kenyérre ylég.

— Megelégszem vele.

— A templom üres.

—- Igyekezem megtölteni.

— Több gyülekezeti tag lakik föld alatt, mint házakban.

— Nem számtól függ az erő.

— Az élők is holtak. Durvák, erkölcstelenek, lei- kükön hosszú háború ördögbélyege.

— Krisztushoz vezetem őket.

— Elkedvetlenítik, gonosszal fizetnek jóért s ezerszer megbánatják, hogy idejött.

— Akkor is áldom Istent a munkámért, melyre méltatott és sebeimért, melyeket érte hordozok.

Ez a párbeszéd a mittenwaldei parochia egyetlen berendezett szobájában hangzott el Gerhardt Pál esperes és Alborn Christian diakónus között kevéssel Gerhardt Pál Mittenwaldeba érkezése után.

Gerhardt helyesen ítélte meg a helyzetet. Jól tudta, hogy Alborn leikéből keserűség és gyűlölet beszél, hiszen ő szeretett volna a gyülekezet papi székébe kerülni, de viszont az éles bírálat találó voltát sem tagadhatta.