Harangszó, 1933
1933-01-15 / 3. szám
20 HARANGSZÓ 1933 január 15. fonák elvonulását. Azután? Azután puskát, kardot, csákót készítettünk és kato- násdit játszottunk nagy lelkesen. Múltak az idők és azóta az utcákon gyakran láthatják az apró gyerekek az énekszóra vidáman vonuló cserkészeket is. És a cserkész jobban tetszik, mint a katona, mert közelebb áll hozzájuk. Mosolygós arca is barátságosabb, hiszen ö is csak nagy gyerek és ha már elvonult a ház előtt a cserkészcsapat és elhangzik az utolsó — szíveket megdobogtató .nótahang, a kisfiúk egy pár perc múlva már cserké- szesdit játszanak. Nem ismerik a próbapontokat, a cserkésztudományokat, azért nem is utánozzák, nehezen is utánozhatnák, mert még nem értik meg csak egy kis részét. Azt teszik tehát, amihez már értenek ők is s amit könnyebb ellesni és utánozni. Menetel, rongyokból, seprőnyélből sátrat építenek, énekelnek, stb. és mindezt játszák, komolyan. A legtöbbször szép az ilyen játék, mégis egy nagy, okos pajtás — a vezető bevonásával, — fordulatokban gazdagabb és színesebb lehet és a rossz hatásoktól is mentes marad az ilyen együttját.szás. És egyben ez a cserkészapród vezetésnek a művészete is: a gyer• megelleni tudni. Azután összeállítani es visszaadni ismét nekik, hogy a magukénak érezzék, szívesen csinálják, — mert a vezető is őszintén velük csinálja. Pl. nem bűn az, ha a gyerekek követ hajigáinak, — csak ha egyedül csinálják, káros és veszélyes lehet. Tehát vigye ki őket a vezető alkalmas, veszélytelen helyre és maga is hajítson velük célba, meg távolságot s akkor egyúttal nagyszerű gyermeksportot is jelent a szórakozáson kívül. Nem komiszak az ordítozó gyerekek sem, csak esetleg kellemetlenek, ha pl. csendet kívánó alkalmakkor túlhangosak. Cserkészapród vezető, ha figyelmet kíván kis apródjaitól, előzőleg a kiabálás vágyát levezeti egy-két hangos csatakiáltással és azt is megengedi, hogy azonkívül is jól kikiabálhassák magukat egy pár percig. S ha ezenkívül még ki is ugrálhatja szilajcsikó mozgásvágyát egy ügyesen vezetett játékban, olyan mozdulatlan, szelíden fog figyelni, ahogyan a vezető megkívánja. A vezető ilyenkor könnyen eléri a célját, ha pl. ő is valami komoly tanulságot akar közölni, mesélő formában, nem prédikációsze- rüen, hanem gyerekesen fogalmazva és sohasem hosz- szan. Nagyon jó, ha a vezető az új ismeretek közlésénél egy-egy erkölcsi törvény, jótulajdonság, jótett lerögzitésénél nem egyedül beszél, hanem gondolkodó, hozzászóló munkatársává avatja a gyerekeket és nem tiltja meg, hanem egyenesen provokálja a minél gyakoribb érdeklődő közbeszólást vagy hozzászólást. Ezt a módszert az iskolai tanításnál is jó sikerrel lehet alkalmazni. (Nem kérdve kifejtő módszer.) Az iskola tanít és csak nagy erőfeszítéssel tud egy keveset nevelni is. Szülői ház a mai nehéz gazdasági viszonyok miatt, kevés kivétellel, inkább csak tiltóan avatkozik be a gyermek cselekvésvágyaiba és csak ritkán és keveset játszik, mesél a gyermekkel. A csetkészapródfiiupka ezeket a mérhetetlenül fontos hiányokat akarja pótolni. Amikor cserkészapród összejövetelen, kiránduláson játszik, dalol, mesél és szabad gyermekéletet nyújt, kihasználja Igaz ugyan, hogy nem hallgatta a magister beszédét, hanem a fogadtatás alatt állandóan a kastély úrnőjének ruháját, arcát és magaviseletét figyelte, de valamiképpen szabad folyást kellett engednie afelletti bo- szankodásának, hogy őt legutoljára mutatták be a kastély úrnőjének. Hiszen igaz, hogy idén Gerhardt Christian a kormányzó polgármester s az ő ura csak pihenő polgármester, de hát éppenúgy pihenő polgármester Meiszner Zakariás is. Hát akkor miért került eléje az ő felesége? Persze, mert ő is Starke szuperintendens leánya. Ugyancsak nagyra vannak vele! Gerhardtné még két fiát is odacibálta. Meg is mondaná neki véleményét, csak ne lenne a kis Annácska keresztanyja, bizony megmondaná! . .. A kellemetlen hangulatot igyekszik enyhíteni Weise s felesége éles szavaihoz csendesen hozzáfűzi: — Gyönyörűen énekeltek a gyerekek! ... Az asszony megint közbevág. — Az már igaz, hogy szépen énekeltek. Tulajdonképpen az egész ünnepségen ez ért legtöbbet! Az öreg Fritz bátyó még 65 éves korában is többet ér sok fiatalnál! ... Szemszögelletéből titokban figyeli Gerhardtot és Dorotheát, hogy vájjon megértik-e ezt a róluk ejtett elitélő bírálatot? De Gerhardt nem figyel oda, felesége pedig helyeslőén int fejével: — Mindig boldog vagyok, valahányszor egyházi urainkra gondolok, mondja csendes hangon. Kántorunk és iskolamestereink lelkiisiperetes munkát végeznek. Az archidiakonus ur, meg Riebsthal Bartholdus diakónus úr is hűségesen prédikálják Krisztus Urunk tanításait. Az evangéliomi és epistolai szentleckéken kívül mostanában sokat épülök a zsoltár prédikációkon és a káté magyarázatokon is. Weisené csípős élességgel szól közbe: 1— Mindig csodálom, kedves Dorotheám, hogy olyan sok időd van templomi istenitiszteletekre. Gerhardtné arcát futó pirosság színesíti, azután csendesen válaszol: — Sok időről nem szólhatunk. Nem tekinteném vasárnapnak, ha délelőtt nem mehetnék evangéliom hirdetésre és nem volnék méltó Istentől adott anyaságomra, ha délután gyerekeimmel együtt nem vennék részt a kátétanításon. Ä zsoltármagyarázat kedden van, az epistola prédikáció pedig pénteken. Hát ennyi időt csak kell fordítanunk lelkünk építésére? —- Jó, jó, ha valakinek van ideje, de nekem nincs! — veti közbe Weisené. Gerhardtné hallgat egy ideig, mintha tusakodnék lelkében, hogy mit és hogyan válaszoljon. Azután valami szelíd sugárzás ömlik el arcán s szemeiből nagy boldogság bizonyossága mosolyog. — Minden egyéb múlandó és esetleges, ez az egy állandó és örökkévaló! Jó apám szokta mondani: Isten és a lélek jelenti az életet, a kettő viszonyától függ boldogságunk vagy kárhozatunk! E kettő számára feltétlenül kell időt fordítanunk. Hangjában és arcában van valami tiszteletreméltó, Cserkészapródok.
