Harangszó, 1933
1933-01-15 / 3. szám
1933 január 15. HARANGSZÓ 21 a játék, dal, mese, esetleg kézügyesség nevelő erejét is. Nem mond vagy mondat ijesztő boszorkánymeséket, amelyek tele vannak sötét rémekkel, hanem inkább egyszerű szép tanulságokat tartalmazó mesét, mely a valóságos élettől nem távolodik el teljesen, tehát eléggé valósziníí is. Az életet szépítjük meg, ha emberről, állatról, fáról, virágról, meseköntösben megszépült, kissé idealizált történetet, tehát megtörténhető valóságot mesélünk el túlsúlyban. A jól megválasztott dalok, tudjuk, miiven nagy nevelő hatással vannak a lélekre. És a szépérzéket is fejlesztik, tehát daloljunk is sokat az apródokkal. Persze nem kupiét és lehetőleg csak szigorúan válogatott népdalt. Helyesebb, ha a gyermekek által is énekelhető népdalokat gyűjtjük össze és tanítjuk elsősorban. A magyar- országi cserkészeknek van ilyen 101 magvar népdal kiadványuk és' jó játékos- könvvük. Minden játék után tartsunk egv rövidke megbeszélést a játék, hibák és egyéni hibák megvilágítására, hogv őszinteségre, nviltságra neveljék őket. Ne mulasszuk el körbeülve, állva ezeket a meghitt, minden cselekedetért számadást kívánó megbeszéléseket, röviden (5—6 perc), mert a játék sok indulatot, hibát vált ki. tehát hozzásegít a megismeréshez. Vigyázzunk, hogy előttünk mindig őszinte legyen a gyermek, hibáiban és iótulajdonságaiban egyaránt, mert ez a bizalom, a farizeuskodás mentes nyíltság, a megismeréshez vezet, ami egyik föfeltétele a sikeres nevelésnek. De arra is vigyázzunk, hogy ne neveljük agyon á gyermekit. Vegyük le a felnőtti — örökös ezt nem szabad, azt nem szabad, ne beszélj, hogy ülsz — kényelméből, idegességéből, fáradságából a gyermekre szabott kényszerzubbonyt és hagyjuk a sokat padba szorított szilaj- csikót futni, kacagni, kiabálni, ügyes irányítással, mert az minden fejlődésének alapfeltétele. A cserkészapródélet szabad célt jelent, amelyben a vezető példája kevés tanács és a magatartás, egyéni cselekedet megbirálása és megbiráltatása s a vágyaik szerint ügyesen rendezett összejövetel: dal, mese, játék; szellemi, testi munka, illetve ülés, mozgás ügyes vál- takoztatása a legfőbb nevelő tényezők. A cserkészapród összejövetelen megvéd- jiik a gyermek lelkét a rossz behatásoktól és csak a jót engedjük lerögződni. Tehát mindig jó és nemes külső behatások jutnak a leikéhez, mint formáló erők. Az apródoknak vannak törvényeik és tudnivalóik is, amelyekről a következő alkalommal fogok írni. A szervezés a cserkészcsapatéhoz hasonlóan történik. Örsi beosztást nem használunk, a kisebb egység a törzs. A jól vezetett cserkészapródmunka az egész iskola, tehát a be nem szervezett fiúk szellemére, fegyelmére is jó hatással van és mint ahogy egy vezető pedagógusunk hivatalos gyülekezetén elhangzott: „A modern iskolai nevelésnek nélkülözhetetlen része“. A szülői ház nevelését is jótékonyan támogatja és mint a cserkészet, a nagyobb fiúk között, az apródmunka a kisebbek vezetésében az iskola és a család munkájának kiegészítéseként harmadik komoly nevelő tényezőként működhetik, a kisfiú-lélek egészséges kifejlesztésében. Vitéz Faragó Ede. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-!! ami még a csipös nyelvű Weisénét is hallgatásra kényszeríti. Mikor más irányba terelődik a beszélgetés, Ger- hardtné halkan kimegy a szobából. Egy ideig a konyhán szorgoskodik és csendes szóval rendelkezik, azután végigmegy a földszinti söntésszobán, ahol az ünnepségre érkezett idegenek ugyancsak ellepik az asztalokat s szorgalmasai iiritgetik a hűsítő, könnyű sört. Megemeli a nagy kökorsókat, bepillant a söntés melletti kamrába, beszélget egy kissé a vendégekkel, azután hátramegy a sörfőzőbe és megnézi a legények munkáját, bekukkant az istállóba is és ellenőrzi az állatok etetését. Halkan beszél, mégis parancsol, csendes léptekkel jár, mégis észrevenni, hogy merre felé ment. Ekkor történt, ami azután dagadó fekete felhőként ránehezedett Gerhardték életére. Vidáman beszélgetnek a nagy szobában üldögélő vendégek. Blandina asszony háziszött térítőt terít a tölgyasztalra s az illatos kávét és foszlós kalácsot is bekészíti a pohárszékre. Épp Meiszner polgár- mester tréfás adomáján nevetnek, mikor a mély udvar felől ijedt kiáltozás támad. A falépcsőn dobogó léptek hallatszanak. A hangból megérzi az ember, hogy nehezet és óvatosan emelnek. Zuhanva csapódik az ajtó s a küszöbről bekiált egy riadt arcú inasgyerek: — A polgármesterné asszony . . . A nagyszoba rácsoshátú fapadján helyezik el. Felpárnázzák fejealját, megoldják ruhája kötőit, ecetes vízzel mosogatják halántékait s vizesruhával dörzsölik Adósok és hitelezők. Irta: l'só Pál. A földgömböt, ezt a szomorú bolygót, amely örök egyformasággal kerülgeti ősanyját, a napot, éltető levegő- tenger veszi körül s e tenger fenekén apró, küszködő emberek írják arasznyi létük történelmét prózában, lírában vagy tragédiában. A levegőben, ebben a varázslatos tengerben pedig melódiák, prédikációk, üzenetek elektromos hullámai száguldanak végig. Ezek a hullámok végigfutnak a bécsi Burg fényes barokktermein épp úgy, mint rejtett kis bakonyi falvak földes, dohos szobám. Felkeresik a trónusán ülő királyt csak úgy, mint a kepék tövében elszunnyadó fáradt arató munkást. De, hogy ezeket a melódiákat meghalljam, készülékre van szükségem, mely a levegőben száguldó elektromos hullámokat felfogja, kiszűrje, mert máskülönben azok elvesztek reám nézve. Minél finomabb, komplikáltabb, szelek-? tivebb ez a készülék, annál több melódiát, annál távolabbi üzeneteket szűr’ ki az éterből számomra. Nem a helytől, hanem a készüléktől függ, hogy ki menynyi melódiát, mennyi üzenetet hall meg. Az isteni akarat minden embernek kijelölte a helyét ebben az életben. Az egyiknek a helye ott van a magaslaton, ahol sokan látják és figyelik, ahonnan szava messzire elhangzik s ahol fenséges perspektíva nyílik meg szemei előtt. A másikat végzete rejtett kis völgybe helyezte, ahol a külső világ nagy horizontja el van rejtve szemei elől, befelé kell tehát néznie, önmagában kell keresnie s megtalálnia isteni perspektívákat. De akárhová is helyezte az isteni szívét, mely olyan fáradtan dobogja az élet melódiáját, mint az ablaknyiláson át szobapadlatra aláhulló áléit postagalamb szíve. — Az egész napi izgalom ... a várakozás ... —- mondja egyik. — Kimerültség lesz, — véli egy másik. A háztartás nehéz gondja, négy gyerek, gazdaság, sörfőző, vendéglő .. . Mégis csak sok! . . . — Talán egy elinduló élet! ... — mondja titokzatos mosollyal Weisené, de senkise nevet vele. Gerhardt Christian felesége sápadt arcáról mesz- sze hegyek kéken gőzölgő kupolája felé emeli tekintetét s azon gondolkodik, hogy a hegytaraj gomolygó felhőlélegzete olyanforma alakú, mintha levegőben úszó, komor koporsó lenne. Az orvos nem tud biztosat mondani. Néhány nap múlva maid elválik. A kis Annát és Ágnest elviszik Blandina asszonyhoz. Christiant és Pált erőszak korbácsával se lehetne elkergetni anyjuk betegágyától. Mügein János György kastélyában ünnepre gyullad a csillárgyertyák sokasága, hogy csillogó fényt hullasson az ifjú asszony életútjára. Gerhardt polgármesterék házában egyetlenegy éjszakai mécses ég csupán és sápadt fényét ráveti egy még sápadtabb asz- szonyarcra. A betegágy mellett hárman térdelnek: egy férfi, meg két gyerek és hárman ugyanazt az imádságot imádkozzék. (Folytatjuk).
