Harangszó, 1933
1933-01-15 / 3. szám
1933 január 15. HARANGSZÓ 19 I feleletet a lelkünket égető nagy I kérdéseinkre. A magát feláldozott I Krisztus szól hozzánk : Én vagyok I az út, az igazság és az élet . . . I Én vagyok az élet kenyere . . . ■ Én vagyok a világ világossága . . . I Mily teljesség, erő és nyugalom, B amelyből az életnek éltető sugarai Bfelemelőleg és újítólag áradnak a I lélekre. És az önmagát megtalált I ember önkéntelenül is ily vallomást Btesz: „Aki szereti a maga életét, Belveszti azt; és aki gyűlöli a maga B életét e világon, örök életre tartja Bmeg azt“. (Ján. ev. 12, 25.) B Íme két életprogramm ! Az egyik- Bnek a mások letiprása, a gyűlölet, ■ az életért való harc a vezérgondo- Blata. A másiknak az együttműkö- Bdés, a szeretet, a másokért való ■ önfeláldozás az irányító fáklyája. B Ahhoz, hogy választhassunk, még Bjézusnak is volna néhány figyel■ meztető szava. „Bizony, bizony I mondom néktek: Ha a földbe esett I gabonamag el nem ha.l, csak egy- Bmaga marad: ha pedig elhal, sok Igyümölcsöt terem“. (Ján. ev. 12, 24.) I Az elmondottakból látható: két I út áll előttünk. Amint a búza magiját megőrizhetem és fiókba zárva ■ terméketlenné tehetem, úgy saját I magunk javára, önző céljainkra, I nemtelen élvezeteinkre megőrizhet- Ijtik mi is minden erőnket, időnket, műveltségűnket, egész szivünket, teljes valónkat . . . csakhogy akkor egész életünk nem lesz egyéb, mint hosszú, haszontalan, ártalmas pazarlás, amelyről azonban egykor számot kell adnunk . . . Vagy pedig, amint a búzaszem a földbe kerülve elrothad, de azután sokszoros gyümölcsöt hoz, úgy az emberi életet is állandó önfeláldo- zási folyamatnak tekinthetjük felebarátainkkal szemben. Az ember Fiának nevében érettük dolgozunk, szenvedünk, egész lelki világunk kincseit szinte pazarolva osztogatjuk, a viszonzásnak minden reménye nélkül, nem kitüntetésért, borravalóért... Közben azonban, meg- izleljük azt az örömöt, amely továbbra is sarkalni fog minket az Isten országának e földön való terjesztésere. Az első csoportba tartoznak a tudatlan, esetleg a gonosz emberek, a külső után ítélve magas megtiszteltetésnek örvendő, vallásosnak mutatkozó egyének és mindazok, akiket az Isten lelke még nem tudott“ magasabb lelkiéletre megragadni, hanem csak ösztönös hatásra cselekszenek olykor-olykor az erények gyakorlására is valamit. A második csoportba pedig azok sorozhatok, akiket Isten lelke már lelkűkbe átitatott és szivükben valami kimondhatatlan érzéssel tekintenek a Megfeszítettre és boldog örömmel tesznek vallomást: Ő az Igazság^ Ő a Szentség, Ő az Élet és az Út. És akiknek legmélyebb lelkivilágukból ez a bizonyságtétel felszakad, azok az életet csodálatosan egyszerűnek, reményteljesnek, érdekesnek fogják találni és távol lesz tőlük a gond, az aggodalom és kétségbeesés: nem törődnek a dicsérettel vagy gúnnyal, mert az önmegtagadás útján biztos lépésekkel haladnak királyi vezetőjük nyomában. Ezek után választanunk kell! Ha szeretjük az életet, elvesztjük azt: pogány és állati eszménykép. Ha gyűlöljük az életet megtartjuk azt: emberi és keresztyén célkitűzés. Szeretni az életet: társadalmi züllést és az erkölcs trónfosztását jelenti. Gyűlölni az életet: a benső megújúlást ajándékozza és a világ reformálását segíti elő. Mi a cserkészapród mozgalom? A mi gyermekkorunkban ha végigment az utcán egy csapat katona és meghallottuk szöges bakkancsaik ütemét, a trombita, a dob szavát, bizony otthagytuk még a kávét is és rohantunk a kapuajtóba, végiggyönyörködni a ka■ tathassam Blandina nővéremet, Meiszner polgármester fl feleségét. I A vezetők és feleségeik mind odakerülnek a kas- B tély úrnője elé s mindegyikhez van néhány barátságos B szava. B Ünnepség után Gerhardt Christiánék nagy szobá- B jában ülnek együtt a város vezetői. 1 Az emeletes ház felső szobái polgári jólétre mutat- I nak. A hálószobában cseresznyefából készült két meny- I nyezetes, fiókos ágy, két egymáshoz simuló, egyszerű B vonalú szekrény, a sarokban fiókos szekrény, rajt I karcsú oszlopokra épített muzsikáló óra. A fiókos I szekrény felső fiókja csak félig van betolva. Első lapja I lecsapódva fekszik, rácsosra faragott oldallapjához I néhány könyv simul. Belölről kis fiókok elefántcsont I gombja fehérük. Mennyi titok lehet ezekben a kis I fiókocskákban! Mögöttük állítólag még sok rejtett fiók I van, egyik-másik olyan titokzatos zárral csukódik, I hogy csak a fortély ismerője tudja azt felnyitani. Ugy- I látszik Dorothea asszony itt szokta elvégezni Írásbeli I munkáit, mert Írások és könyvek fölé női kézimunka I van dobva. I A hálószoba melletti nagy szoba közepét hosszú I tölgyasztal foglalja el, körülötte egyszerű székek, fal I mellett nagyraszabott pohárszék. Egyik sarokban pár- I nákkal kirakott rácsos fapad, a másikban néhány I ugyanolyan öblös karosszék. Az utcára kiugró sok- I szemű ablak előtt arasznyi magas dobogón ruhával, fe- | hérneművél megrakott kisasztal áll, mellette egyenes hátú, merev állású karosszék. Erről a karosszékről első pillanatban meglátni, hogy nem tartozik a többi bútorhoz, hanem valami emlékbecsülő kegyelet állította mindennapi használatba. Melléje kicsi szék simul, újmódi, egyszerű asztalos munka. Látszik rajta, hogy nagyságát gyerekhez szabták. Úgy áll egymás mellett a szúette, időrágta otromba karosszék és ez a mostanában készült kis gyerekszék, mint régmúlt és messze jövendő, nagyapa és unoka, letűnt idő tépett hagyománya és napkelte bíborában születő harmatos álom. Egymás nélkül fonákká válnék mindegyik, de egymás mellett kiteljesednek és csendes megértéssel összebé- kélnek. A százados ódon karosszékben üldögél sokféle háztartási munkájának elvégzése után Dorothea asz- szony s tarka mesevirágokkal telehinti kicsiszéken ülő gyermekei lelkét. Ebben a nagyszobában helyezkednek el a látogatók. — Minden szép volt, — állapítja meg a háziasz- szony nővére, Meiszner Zakariás felesége. Hainichen megint kitett magáért! — Szép, szép, — vág bele csípősen Weisené, — de a magister beszéde rövidebb lehetett volna! — Szépen beszélt magiszterünk — mondja száraz nyugalommal Gerhardt Christian s szava nem ellenmondásnak, hanem cscyides megállapításnak hallatszik. — Szépen? Inkább hosszan! —• erősítgette álláspontját Weisené s mosolyogva végigtekint a társaság tagjain.
