Harangszó, 1933
1933-05-28 / 22. szám
172 HAftANGSZó 1933 május 23. ben tart, más tengerből származik, más búvár fáradságának a jutalma, mint amire a földiekben bizakodó ember gondol. A tenger az isteni kegyelem kiapadhatatlan óceánja. A búvár a Jézus Krisztus, aki annak a kegyelemtengernek legdrágább kincsét hozta napvilágra: a bünbocsánatot. Az angyal szárnyai nem földi mélységekre, hanem mennyei magasságokra emlékeztetnek s hirdetik azt, amit az Isten, a minden jó adomány és tökéletes ajándék adója onnan felülről ád, ideig és örökkévaló életünket megáldva és megszentelve. Az angyal a szent kereszlség lelki javait kínálja fel s ezeket a javakat kapja a gyermek a keresztségben. S amikor az angyalnak tiszta, komoly arcába tekintek, mintha megmozdulnának a zárt ajkak s azt mondanák : Ne felejtsd el soha, amit a szent keresztségben kaptál; becsüld meg a drága örökséget; tartsd meg, amid van! Az az angyal imádkozva szolgált nekem a keresztségben, elibém tárva a mennyei szépséget s felajánlva nekem a mennyei kegyermek, hanem később is mindig tudom értékelni, amit kaptam, felhasználni azt, ami nekem és embertársaimnak javára reám- bizatott. Az angyalnak néma, de érthető kérdésére felelünk a konfirmációban. Amikor Istennek gyülekezete előtt valljuk : „Oh tudom, tudom, kiben hiszek ; Nem, nem hagyom el hitemet!“ Micsoda megtartó hatalom az életben, ha a szent keresztségbeli szövetségkötésemet megújítva boldogan vallhatom : „Van Istenem, van mindenem !“ S hogyha erős elhatározással hűséget, hitet, engedelmességet fogadok mennyei Atyámnak, aki olyan nagy szeretettel gondoskodik rólam és őrködik felettem születésem óta! A keresztség naponkénti meghalásra és naponkénti feltámadásra kötelez. A konfirmációban vallom, hogy a bűnnek való megha- lást s az Isten színe előtt való élést magamra kötelezőnek ismerem el s jelentem ki. Szülőknek, testvéreknek, keresztszülőknek, gyülekezetnek és egyháznak, Isten angyalainak örömnapja a konfirmáció napja. Bár gyelem legdrágább gyöngyszemét. Isteni parancsra cselekedte ezt, de abban a szent reménységben, hogy nem leszek tékozló fiú, esztelen Isten hárfása. Történeti elbeszélés. Irta : Kopt Béla. 22 Crüger lelkesedésének nincs határa. Magyarázza az éneket dogmatikai és művészeti szempontból. Hálás közönsége akad a két nőben, kik örömtől ragyogó szemekkel hallgatják, sőt egy-egy költői szépségre maguk is rámutatnak. Csak Pál ül helyén szótlanul. Hallgatja, hogy más ajkán hogyan csendülnek énekei és figyeli Anna Mária finom metszésű arcát, melyet sugárzó fénnyel beragyog lelke túláradó öröme. — Azt hiszem, Crüger uram, visszaél a hölgyek udvariasságával s én is bűntársa vagyok abban, hogy irántam való jóságukat túlságosan kihasználom, — mondja szerényen Pál. De Anna Mária szenvedélyesen vág szavába: — Mondani sem szabadna ilyesmit, Paulus úr. Alkonyaikor rendesen Isten igéjével szoktunk foglalkozni s most sem teszünk egyebet, hanem énekekben Istenhez küldjük lelkünket. Az pedig, hogy ezeket a gyönyörűséges énekeket maga írta, Paulus úr, nekünk nemcsak nagy öröm, hanem kimondhatatlan büszkeség is. Arca kipirul, szeme tiindöklik s szája szélén sírás és mosoly meghatottsága reszket. Crüger tréfával segít magán. — Ha úgy tetszik, a költő elmehet. A felolvasó azonban az énekekkel együtt — kegyes engedelmükkel ittmarad. Tessék hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy ezek az énekek most már nem Gerhardt Pál tulajdonát képezik, hanem azzal a Praxis pietatis rendelkezik. Hirtelen kezét nyújtja Pál felé s könnyes szemekkel folytatja: — Bocsássa meg tréfálkozásomat, édes Paulusom, de ma igazán nem birok a szívemmel! — Hát ehhez az énekhez mit szólnak, hölgyeim: Lelkem ne búsulj nagyon, Hogy nem jutott énnekem Rang, szerencse és vagyon, Mint másoknak bőviben. Örülj, hogy van Istened, Nincs bajod, ha Ő tied. Nézd csak meg minden javad, Amit annak tart szíved. Lásd, veled egy sem marad, Hogy ha végzed életed. A síron — bármit szeretsz — . Által semmit nem vihetsz. De mi lelkünk élteti, Krisztus vére, Úr keze, Idő meg nem döntheti, Elkísér a sirba le. Múlik minden földi jó, Csak mi lelki, nem múló. ,The Lutheran“-ból. Keresztelő medence. Thorwaldsen, dán evangélikus szobrász alkotása.
