Harangszó, 1933
1933-05-14 / 20. szám
XXIV. évfolyam. 1933 május 14. 20. szám. Alapította: KAPI BÉLA i9io-ben. L&ptulajdonoa: Dunántúli Luther-8zövitség. Ax OraxigoB Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Poatacsekkazámla: 30.£21. lüőfizotéat elfogad minden ovang leiké» éa tanító. A keresztyén ember mestersége az imádkozás. Luther. t „Huugfli«" •nrltouM-UadóUvataU GYŐR (]., Petőfi-tér 1. Előfizetési ára * negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Kgf évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel lO*/*-os kedvezmény. Amerikába egész évre I dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Jobb néktek . . . János ev. XVI—7. .Jobb néktek, hogy én elmenjek“ ... Í gy búcsúzik Jézus a tanítványok kis seregétől. Mi már tudjuk, mennyire igazat mondott a Mester ezekkel a szavaival is. Amit a tanítványok annak idején a legnagyobb csapásnak gondoltak, abból nőtt ki az egész világ számára a legnagyobb áldás, az egész világ üdvössége. „Jobb néktek, hogy én elmenjek“ . . . A mi szemünk előtt is sokszor milyen kegyetlen, elviselhetetlenül nehéz dolognak látszik a halál kö- zelgése ... Egy-egy jó emberünket hirtelen elszakítja tőlünk, milyen nehéz ilyenkor búcsút inteni! Máskor azt nem tudjuk megérteni, miért kell éppen nekünk betegágyon sínylődni... lassan hervadni el mint a virág. Milyen keményen a szivünkre üt néha a csalódás ... amikor reménységeink, azok a féltve őrzött reménységek, dérütött virágként a porba hullanak. Milyen keserves, gondok és csapások súlya alatt tovább vinni az élet terhét... szétnézni a május csodáin, akkor, amikor belül minden minden letarolva, összetörtén halálra adatott... Ki nem élt mái át ilyen napokat?... És éppen ilyenkor mellénk lép Jézus és újra elmondja nekem is, neked is: „Jobb néktek“ . . . Hallod?, ezt mondja az Úr, aki pedig mindig az igazságot mondja: „Jobb néktek“ ... A világ hangos szava, a szomorúságod kétségeskedése rámondhatja erre a vigasztalásra keményen a nemet, de az örök igazság mégis mindörökké a Krisztus beszéde marad : „Jobb néktek ... Igen, igen; mind jó, amit Isten tészen ... Az élet könny-barázdát mosó, zivataros napjaiban is hidd, tudd, hogy atyai kéz hordoz s amin ez keresztül visz, mindaz jó. A keserű héj alatt édes mag van . . . a kereszthordozások ideje áldások forrása lehet. Az Úr mindezekkel magához von közelebb, hitedet próbálja, erősíti, türelmedet és reménységedet akarja megnövelni, tekintetedet akarja földről az égre irányítani . . . Csak te ne lankadj meg. . . csak nálad el ne fogyatkozzék az imádság . . . csak te ne dobd el bizalmadat ... és rájössz, Az Úr Jézus földi élete megaláztatás, — szenvedésteljes volt. Tudta, hogy tanítványainak a sorsa sem lesz más. Meg is mondta nekik már előre, hogy a világ gyűlöli, az emberek üldözni fogják őket. A jóslat betelt. Bizonyság erre az egyház története. Mártírok vére, máglyák, inkvizíció, sok misszionáriusnak a sírja, a megszámlálhatatlan bizonyságtevőnek a könnye, a magyar gályarabok története megrázó beszéd erről. Akik a békesség falai közt óhajtanak lakni, tövis koronát hordanak fejükön. Ha a megkereszteltek közt sokaknak kevés, vagy talán semmi szégyen sem jutott a Krisztus nevéért, ha életüknek a patakocskája csendesen, minden zavar nélkül folydogál, ez a körülmény akárhányszor azt mutatja, hogy igen jól ki tudnak jönni e világgal, nagyon is egyetértenek vele; azért nem hordoznak keresztet, mert szívesebben úsznak az árral, minthogy küzdjenek ellene, inkább engednek a hitből, minthogy szenvedni volnának hajlandók, inkább eltérnek az igazságtól, mint az anyagi haszontól, nem veszik komolyan sem a meggyőződést, sem az evangéliomot, sem az Üdvözítőt. Az igazságért nem éri azt üldöztetés, akiből hiányzik az igazmegtudod, hogy akik az Istent szeretik, javukra vannak mindenek... „Mind jó, amit Isten tészen, Dorgálása nem tesz kárt, Nem célja, hogy megemésszen Bár nyújt keserű pohárt. Hát eltűröm, Mert az üröm, Kezéből Istenemnek Orvosság lesz lelkemnek.“ Ámen. * ság érzése és cselekedete. A Krisztus nevéért nem érheti azokat szégyen, akiknek nem Krisztus az életük. Sokkal több bizonyságtevő bátorság, sokkal több komolyság kell az örökkévalóság szempontjából, a megszentelődés érdekében, több cselekedet az igazság ügyéért, több kitartás a türelemben, akkor nem lesz hiány a szenvedésben, de nem lesz hiány a vigasztalásban és boldogságban sem. István vértanú, miközben ellenségei megkövezik, megnyílt eget lát maga fölött; Pál apostol és Silás Istent dicsérik a börtön láncai közt; Húsz János zsoltárokat énekel a máglya lángjaiban; a gályarabok Istent dicsőítve húzzák az evezölapátot és sokan mások, a bizonyságtevőknek egész serege, akiknek szégyen jutott az igazságért, mégis vidáman folytatták útjukat abban a bizonyos tudatban, hogy Krisztusnál, Istennél vár rájuk a jutalom, az üdvösség. így a világnak minden gyűlölete dicsőség Krisztus tanítványaira nézve, bizonyság amellett, hogy ők a helyes úton járnak. Elmondhatjuk-e ezt magunkról mindenkor? Szégyen és megaláztatás elég mélyen érintett-e bennünket arra, hogy bűnbánatra, megtérésre indítson ? Avagy épp ellenkezőleg: nem éri-e miattunk szégyen Több szenvedés! Irta: Gerencsér Zsigmond
