Harangszó, 1933
1933-04-23 / 17. szám
134 HARANGSZÓ 1933 április 23. Nemzeti kincseink védelme. A gyermek. Az ifjú. „A tiszta szűz erkölcs Minden erény atyja; Páncél az egyénnek, Hajlék a családnak, Országok alapja!“ Tavasz van odakünn. Fürdik a kikelet a napsugárban.. A fesledező élet illata árad szerteszét. Immár leveledznek a rügyek; feslenek a virágbimbók. Beszéljünk' a gyermekről: a leveledző rügyről; az ifjúról: a feslő virágbimbóról. Petőfi is virághoz hasonlította hazánk ifjúságát, mikor így énekelt: „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs f\virága ? Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?“ Az ifjúság legféltettebb kincse nemzeti életünknek. A jövő legszínesebb ígérete. ő benne él tovább a nemzet. Ez a nemzeti kincs, sajnos, ma pusztulóban van. Megmentése, vélelmezése a legfontosabb nemzeti érdek. A szülei házra, az iskolára és a társadalomra vár elsősorban ez a mentési fefladat. Mert ez a három tényező neveli az ifjúságot; ennek a három tényezőnek az ifjúságra gyakorolt hatása játszik meg a következő nemzedéken. A felnőtteké a jelen, az ifjúságé a jövő. Amely nemzet ifjúsága erkölcsi védelmének megőrzésére gondot nem fordít, az a saját sírját ássa. A nemzeti jövendő azon is múlik, hogy az elkövetkezendő nemzedék testben egészséges, fejlett és küzdelemre hivatott legyen. Mert csak erős és egészséges nemzedék bírja leküzdeni azokat a nehézségeket, amelyeket a mi korunknak nyújt az élet. Emellett azonban különösen fontos, hogy a jövendő nemzedék necsak testben erősödjék meg, hanem lelkének nemességében is, erkölcsi érzésének tisztaságában és nemzeti szellemének teljességében is. Olyan utravalóval kell tehát ellátnunk, Pál nyugodtan állja a beteg tekintetét. — Teljesen igaza van, asszonyom. A bibliát nem úgy olvassuk, mint egy más könyvet. Nem célunk az ismeretszerzés, szórakozás-keresés és gyönyörűség- hajszolás. Isten akaratát és saját magunkat akarjuk megismerni. A bűnös, eltévelyedett, hálátlan és jóra képtelen embert, azután az örök irgalmú, bűnbocsátó Istent, ki szent Fiát értünk halálra adta. Ezt kell megtalálnia a bibliában a beteg embernek is. De persze a betegnek mások az életkörülményei, érzései és hangulatai. Isten akaratának megértésében ezek épp úgy lehetnek akadályok, mint segítők. Nem tagadom tehát, kedves jó Bertholdné asszony, hogy bibliaolvasásunknál tényleg figyelemmel vagyok az ön lelki szükségleteire. — Megjegyzem azonban azt is, hogy Isten igéje mindig alkalomszerű. Ha helyesen olvassuk, mindig nekünk szóló izenetet tartalmaz. De igaz az is, hogy a beteg lelke szomjasabban olvassa s érzékenyebben alkalmazza önmagára Isten igéjét. Az örök irgalmasság ily módon erősíti a beteget szenvedése elhordozására, tanítja bölcsen élésre, avagy földi életétől való búcsúzásra. Bertholdné vidáman mosolyog Pál szemei közé s feléje nyújtja kezét: azonban ezen szörnyű romlás tovább is terjed, a legszomorúbb sorsnak néz elébe nemzetünk. Ezért fontos, hogy az erkölcsi élet-alapot vessük meg ifjainknál, akik a magyar jövőt jelentik; mert évezredek lefolyása, népek és nemzetek történelme azt tanítja, hogy az erkölcsök meglazulását mindig nyomon követte az anyagi romlás is. Az embert barátairól és szórakozásairól lehet legbiztosabban megismerni. Kinek milyenek az eszményei, olyan maga az ember is. S amely nemzetnél az válik közszokássá, hogy: nem, kor és rangkülönbség nélkül az erkölcsi szennyben, a ledér meztelenségben, a nemtelen érzések kitörésében találja gyönyörűségét: nem érdemes a fennmaradásra. Amely nemzetnek ifjúsága, sőt serdület- len gyermekvilága komoly tanulás, testedző munka helyett tivornyáz, lusta semmitevéssel kétértelmű élceket eregetve; szellemi szórakozás címén pedig a kétes helyeken és a mozikban jó Ízlést sértő s lelket mételyezö meztelenségek láttára szívja magába az emberiség legveszedelmesebb ellenségét: az érzékiséget s a hősökként feltüntetett gonosztevők megbámulása közben elfelejti a becsületérzést: arra a nemzetre nagyon szomorú jövő vár. Külön kell foglalkoznom a mozival. Nagyrésze van a mozinak is az erkölcsök züllésében, különösen, mikor olyan érzékcsiklandozó címekkel hirdeti az előadásokat, amelyeknek olvasásán még a szemérmes természetű felnőttek is pirulnak. A szerelmi kalandoktól kezdve a rablásig, gyilkosságig, minden néven nevezendő olyan dolog kerül a gyermek-ifjú lelki szemei elé, amely határozottan mételyezö hatással van a gyer- meglélekre. Van ugyan korlátozó rendelet, amely kimondja, hogy a fiatalok csak az úgynevezett „fehér darabok“ megszemlélésére bocsájthatók be, de ez ugylátszik csak írott malaszt. A szülők nagyrésze megfeledkezik ma — Köszönöm, Paulus úr, hogy törődik lelkemmel. Azt is köszönöm, hogy mindezt elmondta. Higyje el, nekem igen nagy szükségem van arra, hogy naponként tükröt tartsak magam elé és készüljek ... Nem fejezi be mondatát, csak felfelé mutat kezével. — Mindenkinek szüksége van tükörre, — szól közbe Anna Mária. Nem engedem anyám, hogy hálátlan rossznak tüntesd fel magadat. — Csodálatos tükör az, Bertholdné asszony, — mondja Pál. — Ha belőle ismerjük meg igazi arcunkat s útmutatása szerint belehúzogatjuk, avagy eltöröljük vonásait, akkor naponta szebbek leszünk. És rájövünk arra, hogy szépülésünk nem magunktól van, hanem a tükörben elrejtett másik arctól, melynek fénye ráhull foltjaitól tisztuló orcánkra. — Jézus arca! ... — súgja Anna Mária. — Igen, Jézus arca! — erősíti szavát Pál. Kis vártatva megszólal Bertholdné: — És mára melyik apostoli levélből választott számomra tükröt, Paulus uram? A folyosó csendjét lépések zaja oszlatja s mielőtt Pál felelhetne, kopogtatnak az ajtón. (Folytatjuk.) amellyel az élet ezer küzdelme közt is megállhat, hazájának s a társadalomnak hasznos tagja lehet. Neveljük főként jellemes emberekké gyermekeinket, mert mindent adtunk nekik, ha jellemet adtunk. Ennél nagyobb kincs nincs a szellemerkölcsi élet értékei között. Vértezzük fel őket a becsület, a munka, a szép, a hit örökéletű törvényei- vlel, mert az élet benső értékét csak ezek teremthetik meg. Gyermekeinkre, ifjaink- ra nehéz, küzdelmes élet vár. Vigyázzunk, nehogy az élet harcai megöljék az ifjúban az embert! Sok panaszt hallunk manapság általában az erkölcsi érzék romlásáról. Sajnos, e panaszok száz százalékban jogosultak. A napi sajtó számról-számra közli az erkölcsi eltévelyedés egészen újszerű, rútságukban a legvadabb fantáziát megcsufoió formáit. Mintha a háború alatt agyongyötört, fékevesztett emberiség leakarna taposni mindent, mit a múlt szépnek, jónak, nemesnek ítélt. A társadalom legtöbb osztályában mutatkozó anyagi romlásnál is szörnyűbb és elrémítőbb az erkölcsök kétségbeejtő züllése. A tünetek egész tömege mutatja, hogy itt valóban súlyos, mélyen menő erkölícsi fordulattal állunk szemben. Az eddig szépnek vallott eszméket az élet ridegsége halványítja, a gyengébb egyéniségeket le is dönti. Bátran állíthatjuk, hogy az erkölcsök meg- lazulása, a társadalom feslettsége oka annak a zűrzavarnak, amelyben mai társadalmunk sínylődik. A mai kor legtöbb ifjának viselkedésében a hanyatló kor gyermekének minden ismertető jele észlelhető. Majd minden nap lerántják a leplet egy-egy bűnbarlangról. Ezen rettenetes állapotok aztán terjednek szanaszét az országban. Hajmeresztő féktelenségekről hall az ember hírt a vidék minden részéről. A mai nemzedéknek, a magyar fajnak pedig életét ezideig az biztosította, hogy őseitől öröklött erényeit és erkölcseit híven megőrizte. Ha
