Harangszó, 1933
1933-04-23 / 17. szám
1933 április 23. HARANGSZÓ 135 arról, hogy a gyermekét körül rajzó kísértések százszorosán megnövekedtek és hogy ezzel lépést kell tartania a szülői Vigyázatnak is és minden szülőnek kettőzött figyelemmel kell még a legjobbnak tartott gyermek mindennapi életét is figyelnie. Főtörekvése legyen minden szülőnek, hogy gyermeke mindenek felett . Isten-félelemben nevelődjék és abban növekedjék. Ha segíteni akarunk a társadalom bajain, ha jobb jövőt akarunk előkészíteni, akkor a gyermekek okszerű nevelésére kell törekednünk. Ebből fakad az egyéni és társadalmi jólét kristálypatakja. A gyermek magában rejti az ifjút, a férfiút, a családapát, a társadalmi együttélés első életképes sej- tecskéjét. Aki tehát a gyermek lelkének nemesítésével foglalkozik, az a társadalom nemesítésén is fáradozik. Pogány írótól származik, de igaz ez az aranymondás: „A legnagyobb tiszteséggel tartozunk a gyermekeknek“. A szülői házon és az iskolán kívül, a hatóságokra és a különféle erkölcsi alakulatokra vár az a nemzetmentő közös feladat, hogy lehetetlenné tegyék a bűnök terjedését. De nem ölhetett kezekkel kell nézni az erkölcsi ragály pusztítását, hanem odaadó munkát kell kifejteni annak irtására és a mai beteg állapot megjavítása érdekében. Szervezkedjünk tehát, mert hazánk jövendő sorsát úgv biztosíthatjuk, ha ifjúságunkat az ősök erkölcseinek követésére neveljük és buzdítjuk. Tegyen meg a nevelésre hivatott minden tényező s ezek mellett a sajtó is minden tőle telhetőt, hogy így eljuthasson népünk a nemzeti nagyság és erő óhajtott Ígéret földjére. Tavasz említésével kezdtem szavaimat. A rügynek, a bimbónak napsugár kell, hogy kinyíljék. A fakadó életnek a szeretet gondozása kei, hogy öntudatos emberi életté váljék. Szent legyen minden szó, melyet az ifjú nemzedékhez intézünk; a példa, amit életünkkel neki nyújtunk; az otthon, amelyben ő felne- velödik; a tudás, amit neki adunk; a szeretet, amelynek melegével őt körülvesz- szük. így remélhető, hogy az ő hajlékuk napsugarasabb lesz, mint a mi hajlékunk. Az ö életük emberibb, nyugodtabb lesz, mint a mienk, akiknek életére a sorsviszonyok oly kegyetlen pörölycsapást mértek. Bátran előre! Tietek az élet mai ifjak! Az Úristen majd csak reátok tekint! Benedek Vincze. Kényszer vagy önkéntesség? A velünk együtt sokat szenvedett Németországban a kötelező vallásoktatást eltörölték. Egyik magyar kartársunk kintjárva, azt kérdezte egy iskola igazgatójától, hogy a tanítóság helyesli-e ezt? A kérdésre az igazgató így válaszolt: „Hát bevált-e a régi, a kötelező vallásoktatás? Tessék a templomokba menni s leginkább olyanokat fog ott látni, kik a mi iskoláinkban nőttek fel, ahol nem kényszerűségből, hanem önkéntes belátásból küldték a szülök gyermekeiket hittanra. A vallásoktatásra járók száma bár lassan, de állandóan emelkedik. Ennek a folyamatnak magától, kényszer nélkül kell bekövetkeznie“. A magyar tanító erre megjegyezte, hogy ilyen érvelés mellett el lehetne törölni a tankötelezettséget is, mert utóvégre ebben is van kényszer, mire ezt a feleletet kapta: „Egészen bátran, mert ma nálunk már nincs szülő, aki gyermekét ismeretek nélkül akarná felnevelni és ne küldené iskolába, ahol szeretettel bánnak vele és ellátják mindennel, amire szüksége van ...“ Nem tudom, kedves olvasó, te is szükségét érzed-e annak, hogy gyermeked vallásos ési erkölcsös nevelésben részesüljön, avagy csak azért küldöd hittanórára és templomba, mert köteles vagy elküldeni? És -nem tudom, mi lenne nálunk, ha nem volna az iskoláztatási kötelességről szóló 1921. évi XXX. t.-c., mikor ennek a szigorú törvénynek ellenére is, még mindig sok az igazolatlan mulasztás sok magyar iskolában! A templom és iskola áldásaival élj kényszerítés nélkül. Weltler János. OLVASSUK A BIBLIÁT. Mit olvasol? Április 24. Ujságéhes emberek. Ap. csel. 17, 21. A ma embere napilap nélkül el sem képzelhető. Az ujságéhes ember étvágyát ügyesen kihasználja a sokféle üzleti vállalkozás. Hírlap, ponyvaregény, plakát és szennyirodalom reárakja a lélekre mételyező porát és kiöl az emberből minden nemest, tisztát és eszményit. Ruhánk tisztaságára vigyázunk, kezünket megmossuk, szívünket pedig belepheti egész réteg, amit újságok lelketölő mérgéből magunkba szívunk. Ne gondoljuk, hogy amit nyomtatásban olvasunk, az mind színigazság és lelkünk javát munkálja. Vessük el, ami kétes értékű: Csel. 19, 19. Április 25. Nemesebb táplálék. Cselek. 17, 11. A bereai keresztyének is olvasó emberek voltak, de nem a napi szenzáció hajtotta őket. Naponként tudakozták az írásokat és meggyőződtek, hogy Krisztus értük ontotta drága vérét és feltámadott a halálból mindnyájunk megigazulására. Az Ige, vallásos lapok, hiterősítő olvasmányok rendelkezésünkre állanak, de hajlandók vagyunk-e ezekre némi kis összeget áldozni? Még a legszegényebbnek is lehet bibliája. Sokan nem tudják, milyen nagy ajándékot, milyen nagy örökséget készített el számukra Isten, mert nem olvassák az örvendetes üzenetet, mely erről szól. Április 26. A betű rabjai. Ján. ev. V. 39. ló úton indultak el a zsidók, amikor az írásokat tudakozták, mert ez az élet forrásához, a Krisztushoz vezethette volna el őket. De megmaradtak a betű mellett. Ä törvény külsőséges végrehajtása kötötte le lelkűket és ezért nem ismerhették meg az örök életet. A' törvény ismerete és cselekvése, bibliaolvasás, mind eszköz arra, hogy a lélek Üdvözítőjéhez eljusson. (Gál. 3, 24.) Ne álljunk meg félúton. Isten igéje megmutatja az őszinte, vágyódó léleknek az üdvösség útját. Április 27. Múzeumi érték. II. Krón. 34, 14—19. Megdöbbentő, hogy a szent könyvről így megfeledkezhessék egy egész nép. Jobbnak látszik a mi korunk, mely egy régi Gutenberg-bibliáért kész 320.000 dollárt fizetni. De sajnos, hogy ez a könyv csak múzeumi célt szolgál. Sok ház büszke régi családi bibliájára, melyet féltve őriz, de lapjait nem forgatja. Egy bibliaárus ajánlja Isten igéjét megvételre. Az asszony, akihez benyitott, méltatlankodva utasítja vissza. Neki ne volna bibliája? Ott van a mestergerendán! Le is veszi mindjárt. Mekkora az öröme és csodálkozása, amikor hét éve elveszett szemüvegét találja meg benne! Hét évig nem nyitotta fel a féltve őrzött könyvet. Hát a bibliád miről beszélhet? Április 28. A hol Krisztus beszéde lakozik. Kol. 3, 16. Ott por nem lepi a szent könyvet. Szenny nem fertőzi a lelket, az Ige megtisztítja. (Ián. 15, 3.) Megáldolt az ilyen hajlék. Isten bölcsesége vezet gondolatainkban, cselekvéseinkben és ének, dicséret és magasztalás zendiil ajkunkon. Eloszlik a bú, kétség, elmenekül a bűn sötétsége. Életunt nő, mielőtt a folyó habjaiba vetné magát, felfigyel egy derűs, boldog éneklésre. Benyit a kunyhóba. ahol a szegényesen öltözött gyermekei között cipőt foltoz a félig béna apa. Meglepődve kérdezi az életunt: „Hogyan énekelhet ily boldogan egy nyomorék?“ Mire az nyugodtan válaszol: „Aki Isten gyermeke, az semmiképen nem nyomorult!“ A boldog bizonyságtevés győz a nő lelkén. Április 29. Isten igéje mi mlennél drágább. Máté 13, 44—46. Az első keresztyén üldözések után csodálatos nagy számban került napfényre a biblia. Á reformáció idején drága kincse volt ez őseinknek. Készek voltak életüket is odaáldozni érte. Napjainkban szintén hallhatunk hasonló történeteket. Oroszországban, hol rettenetes üldözésnek vannak kitéve Krisztus követői, egy szegény házaspár szeretne bibliához jutni. Mindössze egy eladó példány van a környéken, amelyért a tulajdonos egyetlen tehenüket kivánr Este lemondással hajtják fejüket álomra, hogy ilyen áron nem szerezhetik meg. De reggel mindketten azzal az egyetértő elhatározással ébrednek, hogy inkább odaadják egyetlen megélhetési forrásukat, csak Övék legyen a biblia. Április 30. Az Úr parancsa. Máté XXV11I. 18—20. Az egyház sajtóvasárnapja e nap. Jézus parancsa pedig az, hogy az ö tanítványaivá tegyünk másokat. Élő szóval, bizonyságtevő élettel teljesítették ezt az apostolok. Mi is ezen az úton töltjük be az Üdvözítő akaratát, de felhasználhatjuk az írott szót is, amikor a nyomda öly nagy hatalommá lett. Támogassuk az egyházi irodalmat, ajánljuk építő egyházi iratainkat, lapjainkat. Egv- egy jó könyv igen nagy áldást hozhat. Japánban egy tengerből kihalászott biblia nyitotta meg az utat a misszionáriusok számára az addig elzárt országba. Rimár Jenő. KARCOLATOK. így irttak ok! „H katholicizmus sohasem mondhat le arról a kötelességről, hogy az elszakadt, eretnekségbe esett hioeit Krisztus igaz Egyházába visszatérítse. Különösen nem mondhat le a magyar katholikus egyház, amely nemzeti küldetést
