Harangszó, 1933
1933-04-09 / 15. szám
1933 április 9. HARANGSZÓ 115 szószerint is körüllengi a reformáció lelke. Már külsejében is a wittenbergi ősi vártempiom alakját másolja át magyar földre. Ugyanaz a tornya, rajta a reformáció zengő hitvallása: „Erős vár a mi Istenünk!" Kapuja is olyan, mint a vártemplomé, amelyen elhangzott egykor a híres kalapácsütés. Hasonló az oltára, szószéke, padjai, még a kerítése is. Homlokfalára pedig a Luther-ró- zsa pecsétje üti rá a lutheri bélyeget. Minden megépült templomunk mögött ott van egy gyülekezeti közösség élniakarása. Ott van a szolnoki mögött is. Mi tette azt, hogy a szolnoki evangélikusok egyszer csak megkeresik az egymás kezét és összefogódzanak? Az élniakarás. (Kuthy Dezső egyetemes főtitkár adta reá az első indítást.) Mi tette azt, hogy néhány lelkes hivő (vitéz Kovács Félix kir. ügyészségi fogházgondnok, Jeszenszky József főispán! titkár és Podhradszky Emil voltak az elsők) megkezdi a szervezés munkáját és 1923. okt. 21.-én megtartják Szolnokon egy iskolateremben az első ev. istentiszteletet? Az élniakarás. Mi tette azt, hogy mikor a kis missziói egyház Alexander Imre alispán személyében jelenlegi világi vezérét s munkatársaiban jelenlegi vezetőségét megkapja, egymás után jelentkezik támogatásért az egyetemes egyháznál (báró D. Radvánszky Albert egyetemes felügyelőtől és D. Raffay Sándor püspöktől kaptak tekintélyesebb segítséget), a kultuszminisztériumnál, a városnál telekért (dr. Helle Ferenc tanácsára), a szolnoki híveknél (ha az adakozókat mind fel akarnánk költség tételeiként felsorakozni a falak körül. Aztán lehet nézni a megépült templomokat az Isten iránti hála keresztyéni szemével s az ilyen szem csodálatos dolgokat tud meglátni rajtuk, mögöttük. Megépült Szolnok ev. temploma: jer ilyen szemmel tekintsünk reá. Minden megépült templom mögött ott van, mint létrehozó végső ok az Isten kegyelme. Ebben a világban, ahol a Sátán lélektipró, szörnyű léptekkel jár szerteszét,-— minden templom az Isten csodája. A szolnoki templom is az. Hát nem Isten csodája az, hogy Szolnokon, ahol egy-két évtizede csak 70 evangélikus élt (a számszerű adatok és nevek Viszkok Lajos lelkésznek a szolnoki templomépítésről írt füzetéből valók), a felszívódás állandó veszedelmének kitátott torkában — ma 400 evangélikus van, eleven igazolásaként a mustármagcsodának?! Hát nem Isten csodája az, hogy ez a megnövekedettségében is kicsi csapat 10.000 P-t számlál oda áldozatkészsége kezével épülő temploma oltárára — a saját zsebéből s 30.000 pengőt tud előteremteni egyéb forrásból, ma, amikor mindenünnen a „nincs“ réme ásítoz felénk. Hát nem Isten csodája az, hogy ott a Tisza parton, más hi- tűek tengerében Sionunk várának új bástyája épült hirdetni emelt homlokkal: velünk az Ür?l Minden megépült templomunk mögött ott van a reformáció lelke. Az a lélek, amely mikor kiűzték ékességekkel megtűzdelt, tömjénes dómokból, tisztalevegőjű, egyszerű templomok emelésére serkentette az evangéliom népét. Minden ev. templom a reformáció lelkének gyermeke, hiszen azért épült, hogy a megismert igazságnak legyen hajlékává. Szolnok evangélikus templomát A wittenbergi vártempiom. Ha én is majd elérkezem Országod örömébe, E vér legyen bíbor mezem, Úgy lépjek ott elédbe. Díszem, koronám az legyen, Sugárfényével ékesen Állok Atyám trónjához. Mint nászra öltözött ara, Kit a keresztfán szent Fia Vérén váltott magához. Felugrik az asztaltól, azután hosszú léptekkel néhányszor végigméri a szobát. írását kézben tartva halkan mondogatja. Az éjszaka sötétsége észrevétlenül szürkeségbe enyhül. Még mindig az ablakmélyedésben áll s mámoros boldogsággal nézi a felragyogó napkeltét. XII. A Berthold-család barátai a nagyszobában gyülekeznek. Berthold András szikár alakja a rendesnél is előkelőbbnek látszik, amint ünnepi ruhájában a feltáruló ajtó előtt szertartásos kedvességgel üdvözli vendégeit. . 1 1 A család felnőtt tagjai már régen együtt vannak. Sabina, a legnagyobbik leány férjével, Fromm arclii- diakonussal és a fiatal András. Éppen csak Anna Mária hiányzik, ki édesanyjával van elfoglalva és a kis unokák, kik a fiatal Bertholdné felügyelete mellett a szomszéd szobában várakoznak. A meghívottak nagyrésze már szintén megérkezett. Wéber György polgármester, Magister Hoffmann prépost, Vehr prépost, néhány egyetemi tanár, Berkow János, Schirmer Mihály és Rösner János diakónusok. Éppen most érkezik a társaság előkelősége: Fritze Péter konsistóriális elnök, Berthold meghitt barátja. Néhány perccel a kitűzött idő előtt nagy sietséggel belép Crüger János, a nikolai templom orgonistája. Kendőjével törölgeti verejtékes homlokát s mentege- tődzve mondogatja: •— Énekórám volt a szürke kolostorban, azért késtem. Bevezetik a kis unokákat. Velük együtt jön az informátor is. Virágcsokor, vagy legalább néhány szál virág kerül a kezekbe. Kitárul az ajtó s küszöbön megáll Berthold And- rásné kerekes kocsija. A kis unokák verset mondanak, a nagyok meleg szavakkal és virággal üdvözlik a ház 65 éves asszonyát. A szomszéd szobában mozgolódás támad. Crüger eltűnik s egyszerre gyermekek éneke zendül, mintha angyalok lehelletéből szövődnék húsvéti halleluja. Berthold András felesége melett ül s annak kezét simogatja. Anna Mária lehajtott fejjel a tolókocsi mö-
