Harangszó, 1933
1933-04-02 / 14. szám
106 HARANGSZÓ 1933 április 2. sugár válhat javadra, de Isten akaratából még a jégverés is hasznos lehet; vagy ügy gondolod, hogy már meg tudsz állani a magad lábán, már felszabadíthatod magadat Isten vezető keze alól s berendezheted életedet a magad böl- csesége s akarata szerint?! Jó mindezekkel a kérdésekkel gyakran számot vetned csendes óráid őszinte önvizsgálatain. Szemébe nézni nyíltan annak a kérdésnek, vájjon miért vállaltad s folytatod a munkát? Magad hírnevének, dicsőségének, népszerűségének, anyagi helyzetednek a javítására-e, vagy egyesegyedül az Isten dicsőségére-e? Hogy vájjon te is úgy fénylesz-e az emberek előtt, hogy amikor cselekedeteidet látják, akkor már nem is téged látnak, hanem egyedül a mennyei Atyát látják s Öt dicsőítik azért, hogy végtelen hatalma és bölcsessége által íme még téged a gyarló por és hamut is fel tudott használni szentséges terveinek megvalósításában, országa építésében. Vájjon az ilyen önvizsgálati csendes óráidon számot vetettél-e már azzal is, hogy mit és mennyit, höl és mikor akar általad elvégeztetni az Úr? Vagy talán te akarnád kiválasztani a könnyebb teendőket, hogy mint csemegét kényelmesen élvezhesd azokat, vagy a nagyobb kereszteket, hogy kéjeleghess a szenvedésekben, hogy a magad áldozathozatalával dicsekedhess a- helyett, hogy dicsekednél a Krisztus keresztjével úgy, amint Pál apostol mondja: „Aki dicsekedik, az Urban dicsekedjék!“. Sokat foglalkozhatsz te önmagaddal életed minden órájában, de ilyenkor mindig csak az ember tart az ember felett önvizsgálatot, ám a csendes óra önvizsgálatában Isten vizsgál meg téged. Te oda állítod magadat az ő mértéke, az Ige alá s nem te bírálod meg emberi tetszésed vagy nem tetszésed szerint az Úr igéjének rendelkezéseit, kívánságait, hanem engeded, hogy az Ige mindent napfényre hozó világossága rávetíttessék, mint óriási reflektor a te lelkedre, a te egész életedre, hogy láthassad meg önmagadat ott vergődni tehetetlenül bűneid ingoványában a rávetődő isteni sugár fénykévéjében. Nem kell neked félned ezektől a csendes óráktól! Minél jobban rávetődik az isteni sugár, annál boldogabb lehetsz. Olyan mint az X sugár, — a Röntgen-fény, nemcsak a bajt, betegségeket mutatja meg, fedi fel, de gyógyítja is azt. Isten nemcsak azért mutat reá bűneidre, hogy azok sokaságával összerop- pantson, hanem, hogy meglásd, felismerd nála a szabadulást, hogy a fényözön közepéből elődbe sugározzák a Golgotha keresztje, egyetlen orvossága bűneidnek, egyetlen út szabadulásodra, egyetlen lehetősége életednek. Jézus 40 napos böjtje alatt újra és újra odaállította lelkét az úr vizsgálata alá. Meg akart győződni újra és újra arról, hogy helyes úton halad-e, megvan-e a teljes összhang Isten és önmaga között. Későbbi bizonyságtételeinek, hogy Ő és az Atya egy, „hogy Ő az Atyában, az Atya Őbenne van, bizonyára ide nyúlik vissza az eredete, ennek a 40 napnak a csendes óráiba. Érzed-e, mily szükséges neked is megvizsgálnod életed szögét, nem hajlik-e az el jobban az Istentől?! Ha idejében észreveszed, még könnyű a visszatérés, de, ha nő az idő, nő, nagyobb lesz az eltávolodás is. Ha testvérek, vagy barátok, esetleg házastársak között súrlódás, harag támad, már rés támadt a szögszárakat alkotó két élet között s ha az illetők nem tartanak azonnal Isten Igéje világosságában őszinte önvizsgálatot, ha nem akarják önhibáikat beismerni, vagy a másikkal szemben megbocsátást gyakorolni, a lelkek szögének szárai mind jobban-jobban elhajolnak, míg végül egy egyenes vonalba Isten hárfása. TOrténetl elbeszélés. Irta : KapI Béla. 14 Boldog, nagyon boldog Berlinben! A folyosón ruhasuhogás hallatszik. Utána halk kopogtatás s zárt ajtón át csendes szó: — Jöhet már, informátor úr. Az ügyvédné párnákkal körülrakott, magas támlájú karosszékben ül. Félrecsúszott főkötője alól simára fésült fehér haj fénylik elő, telt arcán azonban csak a sárgás szín mutatja betegségét. Fújtatva vesz lélegzetet, mintha szíve nem bírná a hatalmas, kövér test szükségleteit biztosítani. — Nincsen javulás, — mondja vékony, nyöszörgő hangon, — igazán semmi javulást sem veszek észre! — Talán valamit mégis enyhültek a szaggatások! ... — mondja bátorítóan Pál. Az asszony lemondóan int kezével. — Talán majd a párisi balzsam segít! . . . Felvillanó reménységgel kapja el a szót: — Gondolja? Talán, talán! ... — Bízzuk a jó Istenre! — De mikor hónapok óta teljesen változatlan az állapotom? Pál komolyan tekint az asszony szemébe és határozott hangon válaszol: — Isten kegyelme is változatlan! Pillanat múlás után nyugodtan folytatja: — Nemcsak megértenie, hanem átélnie kell, asz- szonyom, hogy szenvedése Istentől rendelt próbatétel. Nem átkozni való kínlódás, hanem szeretetből adott áldás. Istennek nem összetört test, nem elcsigázott arc és megtört tekintet kell, hanem megmentett lélek. Nem azt akarja látni, hogy két mankójára támaszkodva miként vonszolja itélőszékéhez elpusztult testét, hanem látni akarja, hogy kínos szenvedése hogyan vezeti egyetlen orvosához: Jézushoz. A beteg szemében fény villan, de ismét kialszik. — Mindig ugyanazt mondja! Mindig ezt kell hallanom! Pál rövidke ideig hallgat, de nem veszi le a betegről tekintetét. — Nem muszáj, asszonyom. Egy Ízben mondtam már, hogy kétféleképpen beszélhetek ezen a helyen. Informátor vagyok családjuknál, beszélhetek tehát az alkalmazott kötelező udvariaskodásával. De hívő ember is vagyok, Krisztus leendő szolgája, beszélhetek tehát Istennek reám bízott örökkévaló igéje szerint. Ha kívánja asszonyom . .. Sietve kiált közbe a beteg: — Ne haragudjék rám, Paulus úr! Türelmetlen, hálátlan beteg vagyok! — Részemről nincs haragról szó. De meg kell erő-
