Harangszó, 1932

1932-02-14 / 7. szám

XXIII. évfolyam. 1932 február 14. 7. szám. Alapította: KAPl BÉLA 1010-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szóvetség. M Owrágow Lather* Sr.övetKeg; hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszamla: 8(> .526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. r Megsebesittetett bűneinkért, Megrontatott a mi vétkeinkért. Esaiás 53, 5. A „Haranguzó“ szerkesztő-kiadóhivatal a QYÓR II , Pstőfi-tér 2 Előfizetési ára negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Kgy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel lü°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A Krisztusért. I. Péter 4i3. .Amennyiben részetek van a Krisztus szen­vedéseiben, örüljetek, hogy az 6 dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhesse­tek“. A z évenként visszatérő bőj.i vasár­napok minden tani ása így fog­lalható össze: Krisztus szenvedett és meghalt érettetek, érettünk!... Ez a pár szavas, mély értelmű üze­net lelkünk sajátjává csak akkor lesz, ha életünk sok-sok gyötrelme között a szívünk jó válaszképpen ezt csengi vissza: én meg öérette, az ő kedvéért hordozom életem ter­hét! Krisztus miérettünk — mi pe­dig őérette!... Bűneink miatt ő átokká lett miérettünk — csodál­kozhatunk-e hát azon, hogy néha- néha kereszt nehezedik a mi vál- lunkra is? Megérezzük az élet nyo­masztó terhét; megkeresnek ben­nünket a nagy szomorúságok; csa­lódások, veszteségek érnek; harcol­nunk kell különféle ránk törő ve­szedelmekkel, bajjal, betegséggel végezetre a halállal •— de mindez többé nem átok, nem büntetés, hisz maga a Krisztus már átokká lett értünk — „sőt amennyiben ré­szetek van a Krisztus szenvedései­ben, örüljetek...“ élet keresztjét hordozva csendesedjetek el... hor­dozzátok őérette, aki átokká lett, engeszteléssé lett miérettünk!... Ott áll a kereszt kanyargó életutad mellett. Feltekintesz rá. Tudod-e, mit beszél? ...Azt hirdeti: Emeld fel keresztedet és vidd a Krisztus után s az ő dicsőségének megjele­nésekor vigadozva örvendezel. A Golgothán keresztül — dicsőségbe visz az út. A Golgotha halmán ke­resztül a paradicsomba érkezel, a paradicsomba és nem a pusztaság­ba!... Az Isten 10 parancsolata azt mondja meg néked: ki vagy te?... a kereszt azt hirdeti el: kicsoda a Krisztus?,.. Te bűnös ember vagy ő a Megváltó; te elveszett ember vagy — ő a Megtartó; te elkárho- zott ember vagy — ő az Üdvözítő. A böjt keresztje, amely most eli- bénk sötétlik, a vigasztalás nagy szavát hirdeti: a kereszt égbe ve­zet! Ha részetek van a Krisztus szenvedéseiben, részetek lesz az ő dicsőségében is!... Kereszten át -- a koronához! Megtartó Jézusom „Add látnom sebeidet, Kínos fájdalmidat, Sokan gondolkodtak és beszéltek már a hegyi beszédről és sok kin­cset bányásztak ki annak mélysé­geiből. Olyan ez a beszéd, mint ki­lenc oltárlépcső, melyen minél föl­jebb hág az ember, annál többet tud oda áldozni életéből az — Isten­nek. Az első lépcsőn még csak ér­zelmeket, a legfelső fokon már a teljes lelki és testi életet. A versek sorrenje mintha a lélek életfejlődésének egves állomás nt jelképezné, onnan kezdve, amikor valaki a bűn álmából felébredve hitvalló hőssé izmosodik. A lelki élet fejlődése is olyan, mint a fa nö­vése: a 90 méteres faóriásnak va­lamikor kicsi csemetének is kellett lennie s fokozatosan történt a fej­lődése. A legelső lépcső a lelki szegény­ség állapota. Itt állnak azok, akik a tízezer tálentomnyi erkölcsi követe­léssel szemben érzik a maguk jóban való szegénységét és azt, hogy mindazt, amit az Isten követel tő­lünk — ők képtelenek megfizetni. Ezért — lelki öltözetük koldus rongyait látva — csendesen lehajt­ják fejeiket és csak ezt mondják: Légy irgalmas nekem bűnösnek. Aí egverettetésedet, Gyaláztalásidat, Csúf tövis koronádat S más szenvedésedet, Megváltó nagy munkádat S minden érdemedet. * Oh add, hogy keresztemet Békével viseljem, Engedelmességedet Örömmel kövessem. Szerelmedért szerelmet Néked én adhassak, Buzgó hittel tégedet Holtomig áldjalak“. Ámen. * Vannak, akik életük utolsó per­ceiben lépnek rá erre az első lép­csőfokra, miként a megtérő lator; de vannak, kiket Isten kegyelme már életük reggelén vagy delén reá­vezet. A második fokon jön a sirás. Valami belső sirás ez, midőn meg­siratjuk száműzetésünk minden ke­serűségét, tékozlásunk minden elfe­csérelt percét, a régi elvesztett ár­tatlanság minden tisztaságát. A harmadik lépcsőn állanak a szelidlelküek, akik bántalmakat tűr­ve, de senkit nem bántva, sebeket kapva, de soha nem osztva járják végig az életet. A negyedik lépcsőn éhség és szomjúság gyötri az embert. Igaz akarna lenni, amint Isten paran­csolja; igazság után sóvárog min­den dolgában. Az ötödik fokon meglátja az em­ber az irgalmas szeretet értékét és jótéteményre nyújtja ki kezét. Irga­lomból segít, nem hiúságból, ami­képen ő is Isten irgalmára alapítja élete épületének fundamentomait. A hatodik lépcsőfokra érve kitisz­tulnak a szív régi bűnös indulatai. Az ezelőtt még kedves és csábító A kilenc lépcső. Irta: Borgulya Endre.

Next

/
Thumbnails
Contents