Harangszó, 1932

1932-01-10 / 2. szám

10

HARANGSZÖ

1932 január 10.

nyáján kivétel nélkül kaptunk kegyelmet kegyelemhez, kegyelmet kegyelemre: túláradó kegyelmet.

Mindez Isten teljességéből folyik, a maga teljességében árad át belém, és riem veszíti el az Úr Istentől való jellegét, bárhova hatol is el. Természetes, hogy János az Istennel közösségben levőkre utal azzal, hogy „mi mindnyájan“, de ebben benne vannak a mai hívők is. Kétségtelen tehát, hogy mi mindnyájan, akik Őbenne élünk, kegyelmet nyertünk kegyelemre s hogy az Ő teljessége örökké tart.

A nap áraszt fényt az összes bolygókra. A naprendszerben egyik bolygó közelebb, amrásik távolabb, de mind a nap körül helyezkedik el s mirtd a naptól nyeri fényét, s ez mégsem meríti ki a napfényt. A világ teremtésétől kezdve évezredeken keresztül az élők milliárdjái szívták már be a levegőt s a levegő megvan a maga teljességében. A teremtés roppant mezején tett eme megfigyelések szintén bizonyítják, micsoda teljesség lehet magában a Teremtőben.

Ennek a teljességnek elnyerése azért lehetséges számomra, mivel Isten teljessége kegyelem, még pedig túláradó kegyelem, amely özönével ömlik belém, úgyhogy elveszi minden levertségemet és emberi hitetlenségemet. A hal természeténél fogva élvezetet talál abban,

A vagyon nem boldogság.

Irta: Dr. Schlitt Gyula. (5)

Irén csak úgy remegett a dühtől. Rákiált Évára:

— Hogy beszélsz te a ház vendégeivel? Neveletlen!

Évának még a szempillája sem mozdult, állta testvérének megvető pillantását.

— Az igazat mondtam, — felelte röviden.

Évának ez a nyugodtsága felbőszítette Irént:

— De micsoda hangon beszéltél!? Tudd meg, Horvai úr vőlegényem s a jövőben ehhez tartsd magad! Megértetted?

Éva bár meglepődött, de ez semmit nem változtatott magában tett elhatározásán. Határozottan válaszolt:

— Te pedig, Irén, vedd tudomásul, hogy mától fogva úgy fogtok velem bánni, mint édes testvéretekkel, akkor én is tudni fogom kötelességemet. Megértetted!?

Irén megértette s határtalan düh fogta el.

— Téged pedig kidoblak, ha igy viselkedsz! Megértetted?!

E kifakadással Irén kifelé akart mutatni az útra s valahogy meglökte a szehogy a víz sodrával szemben fel- küzdje magát s ha csak lehet, megkísérelje magának a forrásnak elérését, ahonnét folyton újabb és újabb víz ömlik. Így szokásommá válik nekem is hitem ösztönzése folytán, hogy szemben az árral íel- küzdjein magamat az örökkévalósághoz, hogy teljesen megismerhessem a minden teljesség forrását. El kell ezt nyernem azért is, mert igen nagy szükségem van rá, és mivel kegyelem, tehát teljesen ingyenes. Kóma 11:35.

Az Ő váltsága nemcsak a lelkemnek szól, amelyről drága büntisztí- tó vére vette el a láthatatlan szégyenbélyeget. Váltságának teljessége szól egész érzületemnek, értelmemnek és testemnek. Mert amennyiben Ö maga is mindenét felvitte a keresztre, szelíd érzületét, megszentelt értelmét, szívét és tagjait, ugyanolyan arányban irányult Nála minden az embernek teljes mértékben való megmentésére. Épen azért az Ű váltságának teljességét kell megvalósítanom a magam szívében, értelmében, testében és minden érzékében, — mindenben, ami emberi mivoltomra tartozik. Egészen az Ő teljességének befolyása alatt kell állnom. Semmibe se vegyem, hogy Ő az én testemnek mind az öt fontos helyén sebeket viselt? Az Ő áldozata értem teljes, az Ő szeretete irántam

rencsétlen Évát, ki a veranda lépcső szélén állt, hogy az elvesztette egyensúlyát s alá bukott. Nagyot síkoitott s úgy feküdt az ut kavicsán, mintha élet sem volna benne. Fájdalmasan nyögött. Irén megijedt. Lába gyökeret vert s tehetetlenül nézte húgát. A sikoltásra előfutottak, de nem tudták Évát lábraállitani. Bevitték s lefektették. A cselédasszonyok jajgattak, őszintén sajnálták szegény leányt, kit legtöbbre becsültek a család tagjai között. Tudták, hogy jó szive van, mely az agyongyötört bérest is szeretni tudta. Elizt is megrendítette az eset. Ö mindig a pillanatok hatása alatt állt s valósággal megdöbbent, mikor látta a szerencsétlenséget. Irén sáppadt volt, mint a halál s hallgatott. A kielégültség- ben megnyugodott dac szorult összeszorított ajkai közé s nem tartotta érdemesnek, hogy elmondja a szerencsétlenség lefolyását s esetleg védekezzék. A nagynéni sir, de nem érez különösebb meg- indultságot Éva iránt. Keményre taposta szivét Irénnek álnoksága s csak gépiesen kérdezgeti:

— Mi fáj édes leányom, mi fáj?

Érezte ezt fájdalmai között szegény Éva s nem is szólt, csak lábára mutatott. Közben megjött az orvos. Rövid vizsgálat után megállapította, hogy súlyos a baj. Forgóban kificamodott Évának lába. A beteget feltétlenül a fővárosba kell

teljes. Óh mily nyomorult teremtmény vagyok, ha nem ismerem el az Ö általa szerzett váltság teljes- séges voltát! Ha egy kis darab vasat tűzbe dobunk, csakhamar izzó vörös lesz. S jóllehet nincs az egész tűz abban a kicsiny vasdarabkában, abban mégis teljesen benne van. Bármely oldaláról nézzük is, teljes tűzzel izzónak fogjuk találni. Hasonlókép van meg bennem és körülöttem az Ő váltságának teljessége. Csakugyan bölcseségül, igazságul, szentségül és váltságul lett Ő nekem. I. Kor. 1. 30. Szívemben, melyet titokzatos békesség tölt meg, szentség; lelkemben minden erkölcstelen erővel szemben igazság; értelmem számára bölcseség; s a testem számára is váltság India őserdeinek vadállatjaihoz hasonló vadállatokkal, betegséggel, különböző éghajlatokkal szemben.

S mivel az Ö teljessége lényemnek minden sejtjét megtöltötte, nincs többé meg bennem az a rettegés, amely megvolt, mielőtt megteltem Szent Lélekkel: nem félek

többé az elemektől, nem félek a bűn,hatalmától; nem félek a test bortonéfol, ’ séirr á' Világ halójától, sem az ellenségnek, a sátánnak hitvány mesterfogásaitól. Lelki szükségleteimben, értelmi szükségleteimben, erkölcsi és fizikai szükségleteimben az Ő teljességéhez

szállítani, mert a láb helyreigazítása nagyon komoly és veszélyes művelet. Félóra múlva már vitték is Évát az állomásra. Irén, kiben még mindig kavargott a düh, meg sem csókolta szegényt. A többiek látszólag meleg búcsút vettek tőle, de a hozzátartozók között igazán nem érezte át senki, hogy a háznak legkedvesebb s legkomolyabb tagját a kórházba viszik. Csupán a cselédség sírta el titkon őszinte sajnálkozásból jövő köny- nyeit a betegért.

Az orvos egy, az egyház által fenntartott kórházba vitte a leányt. Más kísérője nem volt. A kórházban szeretettel fogadták és hamarosan megszabadították nagy fájdalmaitól. Helyre igazították a lábát s Éva türelemmel várta tiszta, fehér szobájában a teljes gyógyulást. Diakonissák voltak ápolói, kiknek lélekbe ható kedvessége soha nem érzett örömmel töltötte meg örökre bánatos szivét.

V.

Horvaiéknál ezalatt folyt a birtok átadás. Az új tulajdonos, Eőri Lajos, a szerződés kötésnél felvett leltár alapján vett át mindent. Még a szalmakazlakat is megmérte, meg van-e az akkor megállapított térfogat. Arthurnak is jelen kellett lenni, hisz ő néki vette meg az öreg úr a birtokot. Pál könnyedén vette