Harangszó, 1932
1932-03-13 / 11. szám
XXllI. évfolyam. 1Ö32 március 13. 11. szám. A lapította: KAPI BÉLA l9l()-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luther-Szővetsóg. AT. Omágott Iliithor- SKÖvetHég hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. postaisekkszami»: sh 526 Uram, Te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Előfizetést elfogad minden ev&ng. lelkész és tanító. 90. ZSOltűí 1. A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Potőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 8u fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-08 kedvezmény. Amerikába egész évre dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Bűnbánati zsoltárok. Irta: D. Luther Márton. Fordította: Schulek Tibor. A harminckettedík 7. Te vagy menedékem: a megpróbáltatás minden rohanó árjában, te vagy sziklaszálom, amelyre állok, hogy meg ne tulladjak, el ne nyelessem az üldöztetésben, mely körülöttem van (ez az áradás: megpróbáltatás mindenfelől). Óh én vigasztalasam (örömöm, gyönyörűségem) szabadíts meg azoktól, akik körül vettek engem (amint fentebb már szó volt róla 6. zsolt. 9. v.), hiszen az Isten kegyelmében vidám lelkiismeret legyőz minden elébb felsorolt küzdelmet és megpróbáltatást. Erre Isten így felel: 8. Okossá teszlek téged és megtanitíak téged, mely úton járj, amelyen én akarom. Te kéred, hogy megváltsalak. Ne sajnáld! Ne akarj engem tanítani, magadat se akard tanítani; bízd magadat érireám. Elég, hogy én akarok mestered lenni; én vezetni akarlak azon az úton, „amelyen nékem tetszőén jársz“. Úgy véled, a romlásba visz, ha nem úgy megyen, ahogy te gondolod; az ilyen gondolat neked káros, engem pedig megakaszt. Nem értelmed szerint, hanem értelmeden felül kell mennie. Te merülj oktalanságba és én az én okosságomat adom néked. Oktalanság az igazi okosság; nem tudni, hogy merre mégy, annyi mint jól tudni, hová mégy. Az én okosságom egészen oktalanná tesz téged.így méné ki Ábrahám hazájából és nem tudta, hová megyen. Az én belátásomra bizta magát, odahagyta a maga belátását és a helyes úton a helyes véghez jutott. íme, ez a kereszt útja; ezt te nem találhatod meg; nékem kell vezetnélek, mint a vakot. Azért nem „te“, sem ember, sem teremtmény, hanem „én“, én magam „akarlak megtanítani az út felől, amelyen járj“. Ne azt a cselekedetet kövessed, amelyet te választasz, ne azt a szenvedést, amelyet te gondolsz ki, hanem amely neked választásod, kigondolásod ellenére kijut. Én kiáltok; légy tanítvány! Eljött az idő; mestered van itt; ne légy akár a ló vagy más oktalan állat! Ha követsz engem és elhagyod önönmagadat, íme szememet mindig tereád fordítom, el nem hagylak téged. Nem fogsz elsüllyedni; én nem feledkezem meg rólad. Legyen csak csukva a te szemed magadon, amíg' az én szemem nyitva van te rajtad. Avagy nem olvastad (34. zsolt. 16. v.) „Az Úr szemei az igazakon vannak.“ Mória hegye pedig jelenti: „dominus videbit“, kétségkívül azért, mert nekem kell ellátnom, miképen Ábrahámot elláttam ott abban, amiről ő nem gondoskodott. — Vagyis röviden: Isten tőlünk csak igaz, egyzsoltár folytatása. szerű hitet, erős bizalmat, erős bizakodást, erős reménységet kíván. E szavakban tehát nem történik név- szerint említés hit, remény, alázatosság, türelemről, hanem kifejezésre jut az, mi ez erényeknek tulajdonsága és sajátos természete. Sokan vannak, akik az erényekről írnak, de inkább csak a nevüket magasztalják, semhogy természetüket feltárnák. 9. Ne legyetek, mint a ló és öszvér, amely nem képes semmijele megértésre. Azok ilyenek, akik nem hagyják, hogy én vezessek, hanem csak addig engedelmesek, amig éreznek valamit, akár az ösztönük után járó állat, mihelyt nem éreznek semmit, nem engedelmeskednek. Lónak, öszvérnek nem olyan a természete, hogy azt, ami nem érzékelhető, felfoghatnák; azért nem is indúlnak meg általuk sem szeretetre, sem bánatra, így van ez mind azzal az emberrel is, aki nem akar mást tenni-venni vagy elviselni, mint amit felfogni, megérteni és érezni tud; az én értelmemet nem tudják befogadni. Úgy vannak az eszükkel, mint lovak az ösztönükkel: mindakettő csak addig ér, amíg érez valamit. Zabolába és kantárba ken szorítani az állukat azoknak, akik hozzád közelíteni nem akarnak. Azokra, akik nem akarnak érteni, akik olyanok mint a lovak és mindent saját véleményük és okoskodásuk szerint akarnak csinálni, addig bocsáss kellemetlenséget, amíg meg nem adják magukat. Vagyis: ,compelle intrare' „kényszeríts bejönni“ (Luk. 14, 23.), mert a szenvedés készségessé tesz és a kényszerből önkéntesség lesz. És ezt tedd mindaddig, amig így szól: „Ha kell, hát akarom; ha így kell lenni, hát legyen így“. így „szorítja“ Isten a csökönyös lovat és öszvért, mikor nem engedi, hogy elérjék azt, amit ők akarnak; és pedig először azokat szorítsa, akik, akár a szilaj ló, keresztbe járnak az Isten útjával, míg csak helyes járásba nem jönnek és megtanulják, hogy engedni kell magukat vezetni és nem futhatnak a saját akaratuk szerint. 10. Sok baja van annak, aki nem hallgat Istenre. Ezek azok, akik önmagukat vezetik és Isten vezetését nem akarják tűrni, akik csak a maguk okoskodása szerint járnak. Isten sem édessel, sem sanyarúval sem csalogatással, sem fenyegetéssel nem tudja kényszeríteni őket; kantárt, zabolát tépnek. És amellett még azt hiszik, hogy „hallgatnak Istenre“ és rendjén tisztelik, hogy a legszótfogadóbbak, legkegyesebbek, legigazab- bak, mivel jóinulatuak és az a helyes, amit a maguk jó
