Harangszó, 1932

1932-02-21 / 8. szám

62

HARANGSZÓ

1932 február 21.

hamarosan országszerte ismertté. Lelkipásztori szolgálata közben is igen jelentős tudományos munkásságot végez. Különösen Pál apostollal foglalkozik egyre nagyobb részletességgel. Külső megjelenése szerény, igénytelen; — még csak egyetemi magántanár volt, amikor már sokan benne látták a jövő emberét.

Ezeknek a soroknak az írója 1927- ben, Upsalában ismerkedett meg az új érsekkel, aki akkor még a lundi egyetem magántanára volt és mint lundi-egyház- megyei pap püspökségének üdvözletét hózta az upsalai érseki főegyházmegyei zsinatra, amelyen Söderblom érsek-pri- más vendégeként vettünk részt. — Dr. Eidern Erling 1928-ban lett a lundi egyetem hittudományi karán az újszövetségi írásmagyarázat nyilvános rendes tanára és még ugyanebben az évben a lundi káptalan tagjává is kinevezték. Nemcsak a lundi püspökség határán belül, hanem az egész országban a szigorú hitvallá- sos-egyházias irányzat egyik legnagyobb értékének tekintették.

Másodszor 1929-ben, Lundban találkoztunk. Mint a „Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetségibe tömörült 30.000 magyar evangélikus delegátusa tagja voltam a II. egyetemes konventnek, amely egy napra átrándult a dán Kopen- hágából Lundba és tanácskozásait svéd földön tartotta. Eidem professzor már ismerősként üdvözölt, igaz testvéri szeretettel fogadott.

Mélységes hite, nagv tudománya, apostoli alázatossága méltó biztosíték arra nézve, hogy Svédország úi hercegprímásának szent szolgálatából áldás száll az ősi upsalai érseki főegyházmegyére. áldás az egész svédországi Sionra és áldás száll az egész földkerekség ágostai hitvalású evangélikus keresztyén anyaszentegy házára 1

fánossy Laios.

Washington György.

A szabadság a népek életében nem fényűzés, nem esetleges járulék, nem kívánatos drágakincs, hanem mind ennél sokkal több: életelem. A szabadság nélküli népek élete nem élet, csak lassú haldoklás. Ezért becsüli meg az emberiség olyan nagyon a szabadsághősöket. Ezért ismerik Kossuth nevét szerte a világon.

E hónapban múlik 200 esztendeje, hogy 1732. februárjában megszületett Északamerika Kossnthia, Washington György. Egyszerű önkéntesből lett nagynevű katona, dicső szabadsághős, az Egyesült Álamok függetlenségének megalapítója, majd 1789—1797-ig első s egymás után kétszer megválasztott elnöke.

Most születésének 200. fordulóján világszerte emlékbizottságok alakulnak. Megalakult nálunk is. hogy az emberi szabadság százados őre, sokszor vérző mártírja, Magyarország is megálljon a nagy amerikai szabadsághős dicső emléke előtt. Itt a Harangszó hasábjain minket az ő alakján nem annyira a hadverő hős érdekel, kinek vezéri feje köré dicső győzelmek koszorúja font babért, hanem a nagy keresztyén egyéniség érdekel, ki tábornoki karddal az oldalán, elnöki kormánypálcával a kezében is mindvégig alázatos gyermeke maradt az Istennek.

Önzetlen egyéniség volt. Mikor az amerikaiak számára kivívta már a teljes szabadságot, hatalmát letette nemzete kezébe. Semmi jutalmat nem fogadott el, csak egy kis földbirtokot, azt is csak azért, hogy iskolát alapítson rajta. Az elnöki tisztet csak húzódozás után fogadta el s mikor harmadszor is meg akarták választani, egy gyönyörű kiáltványban utasította azt vissza.

Buzgó vallásos egyéniség volt. Ma is áll még az öreg Pohick templom, amely az ő tervei szerint s jórészt az ő pénzén épült s ma is megvan benne az a 28-as számú, neve kezdőbetűit viselő ülőhely, amelyből soha nem hiányzott vasárna- ponkint. Életrajzírói, megjegyzik, hogy soha semmi nem tudta visszatartani a templomtól. Háza sokszor tele volt vendégekkel, de sohasem ő maradt otthon a kedvükért, hanem vendégei mentek el kedvéért a templomba. New-Yorkban van egy emléklap, amelv abban a történelmi pillanatban ábrázolja őt, amint egy fa alatt imádkozik nemzetéért.

Saiát maga irt egy imakönyvet. Itt közöljük belőle fordításban az egyik legszebb reggeli imádságot:

„Örökkévaló Isten ! Szent Felséged előtt megállók ezen a reggelen, kérve Téged : fogadjad el szivem alázatos háláiét, hogy nagy irgalmad megőrzött az elmúlt éjszakán Oon- dolataimat, szavaimat, cselekedeteimet Te irányítsad ■ hadd élhessek félelmedben, munkálkodjam szolgálatodban s járhassak mindig törvényedben. Őrizd és áldd meg egyházunk s nemzetünk vezetőit. Áldd meg a népet: légv az árvának atvia, a kesergőnek vigasza, foglyoknak szabadftóia. betegeknek orvo«a. — I.égv a m; vezérünk ma és mindörökké, a Jézusért. Ámen".

1799-ben halt meg. Egy havas reggelen torokfájás miatt panaszkodott. Estelidé már csak rekedt suttogás volt a beszéde. Három orvos jött s azt mondták néki, hogy meg fog gyógyulni. De ő fejét rázva szólt: „Hamarosan meghalok, de nem félek elmenni“. Tíz órakor ránézett az orvosára s ennyit mondott: „Nagyon jól van“. Ezzel halt meg.

Nevét, emlékét szobrok sokasága őrzi. Közülük tán legszebb az a magas karcsú oszlop, amelv ott áll az óceán mormoló partján s éjszakánként fehérre világítva mutatja az utat hajónak, repülőgépnek, eltévedt csónaknak. — jelleme kemény volt és egyenes, mint ez az osz- 'op. tisztes, templomos alakja egyszerű volt és felfelé mutatott mint ez az oszlop s emléke fényesen világít a századok sötét vizein át, mint az az oszlop az óceán partián.

Mi pedig Washington Györgyért is az Istent áldjuk!

OLVASSUK A BIBLIÁT.

„Imhol az Ember!“, aki érted imádkozik.

Február 22. Imádkozik őzért, hogy éljek. lános XVII. 1—5. A mi böjtünk, igazi lényegét nagvon hiányosan fejezi ki ez a szó: böjt. Hogy áldásban gazdag, vagy szegény lesz-e ránk nézve ez az idő, nemcsak attól függ, hogy mi mit engedünk meg magunknak, vagy mit vonunk meg magunktól, hanem sokkal inkább attól, hogy mennyire sikerül ennek az időnek közelebb vezetni bennünket ahhoz, aki eljött, hogy elvégezze mindazt,

amit az Atya reábizott, hogy élete, halála által feltárja előttünk az igazi életnek egyedüli titkát.

Február 23 Az ö sajátja legvek. János XVII. 6—8. Nemcsak e főpapi ima egyik legfőbb kérése, hanem mindannak, amit Krisztus tett s szenvedett végcélja az, amit Lutherünk a II. hitágazat magyarázatában, talán éppen e versek alapján így fejezett ki: „hogy egészen az ő tulajdona legyek...“ Jog szerint az ö tulajdona minden ember. Vérével szerezte meg a tulajdonjogot. Hogyan leszek tényleg életemmel is az övé? Az ő beszédének befogadása, hittel való megtartása által.

Február 24. E világban az övé maradiak. János XVII. 9—11. A sátán a kereszthez vezető útnat p!°jén felajánlotta jézusnak az egész világot, hogy megtarthassa ö magának az embert. Jézusnak pedig nem kell semmi más e világból, mint az ember. Az emberben keresi dicsőségét. Tudja, hogy ha az ember elvisz az ö számára, akkor e világ legnagyobb értéke veszett el Isten számára. Becsületbeli ügynek tartómé én is magamra nézve azt, hogv akkor is, ha ö már nincs többé látható alakban itt, az övé maradjak mind azokkal együtt, akikre joggal számot tart?

Február 25. El ne vesszek. János XVII. 12—13. Jézus 12. közül csak egyet vesztet el, hogy fájt szívének ez az egy is, pedig tudta, hogy az írás szerint is kellett egynek lenni, aki elárulja. így fáj ma is neki minden egyes lélek elvesztése, nkit a keresztségben elhívott, mert tudja, hogy aki nem az övé; az a veszedelem fia s az ő örömét csak azokkal közölheti teljesen, akik vele maradnak. Tudatában vagyok-e én is ennek teljes világossággal.

Február 26. Szent maradjak János XVII. 14—19. Jézus látja, mint ostromolja e világ minden szennye, salakja azokat, akiket ő az ő vére által tisztára mosott. Nem kímélheti meg őket a beszennvező- dés lehetőségétől, nem veheti ki őket e világból, mert hiszen őáltaluk akarja meggyőzni e világot s szaporítni az általa megtisztítottak számát. De nem hagyja őket fegyver nélkül sem. Igéje igazságát adja nekik fegyverül, mellyel a «-orosznak minden tüzes nyilát megolthatják s magukat e világban az övéül megtarthatják.

Február 27 Egvek lecrvenek akik az övéi. lános XVII. 20—22. Milyen szomorú képet nyűit Krisztus követőinek tábora ezen igék fényében vizsgálva. Miért nem tudják a magukat keresztvénnek nevező népek, felekezetek, családok az igazi egyetértés útját megtalálni? Nem éppen ez az idő-e a legkomolvabb intés számunkra, hogy semmi más hatalom, vagy érdem nem kénes igazi egységet létre hozni, mint az Atyával és a Fiúval való közösség. A keresztvénség minden egyenetlensége árnvék Krisztus dicsőségén, l együnk egyek vele. hogy egymás között is egyek lehessünk.

Február 28. Meglássuk az n dicsőségét. lános XVII. 23—26. „Igazságos Atya!“ Mennyire szokatlan megszólítás ez! Nem ez-e egyik fő hiánya a mostani ke- resztyénségnek. hogy a kegyes, szerető jelzők mellett igazságost kevésbbé hangsúlyozza, pedig Isten, mint Atya sem le-