Harangszó, 1932
1932-02-21 / 8. szám
1932 február 21. HARANGSZÓ 63 hét gyenge, elnéző ott, ahol igazságos volta van veszélyben. Krisztus keresztje legyen intő jel arra, hogy Isten nem ke- vésbbé szerető, mint igazságos Atya s így Krisztus dicsőségében csak azokat részesítheti, akik vele egyek s az ö szeretette életük hajtó ereje. Büki fenn. Heine Henrik utolsó verse.*) A lant, a régi lant már összetörve A kősziklán, melynek Krisztus a neve, A lant, mely csalt gonoszra, bűnös örömre, Gonoszság s bűn szellemétől pengetve, A lant, amely vad lázongást szított Éi szított kételyt, átkot, gúnyt és szitkot. Uram, im iérdreroskadok s kérem: Bocsásd meg, óh bocsásd meg énekem! Egyházat és vallásos, buzgó hitet, Mint sértett káromló gúnyom dala, Erkölcsöt és rendet hányszor kikezdett Lágy énekeimnek bűvös szólama! Gonoszság tábora most diadalra gyűl... Hányat toboroztam én azok közül! Uram, Uram, bánom s lesütve szemem: Bocsásd meg, óh bocsásd meg énekem! Viharzó ébredésétől a tavasznak Késő ősz zord, bús alkonyáig szólt Az édes dal, dala zengő csáblantomnak, Melyben pártos dac magja rejtve volt. Az édes méreg hányat elhódított S adott örök üdv helyébe kárhozatot! Lehajtva bűnös főm ismét esdem : Bocsásd meg, óh bocsásd meg énekem! A lant, a régi lant már összezúzva A kősziklán, melynek Krisztus a neve, A lant, mely csalt a bűnre zengve-zúgva, Gonoszság s bűn szellemétől pengetve. Te adj most lantot, Uram, újat, szelídet, Melynek új hangja: békesség szeretet. Áldó kegyelmed engedd éreznem: Ihless meg s adj új dalt, új dalt nekem! _______ Ford.*: Kótsch Lajos. * ) Közismert dolog, hogy Heine Henrik német költő gúnyt űzött a vallásból. Halála előtt azonban megtért. Végrendeletben tanuk előtt visszavont mindent, amiv l Istent és a vallást káromolta. Nem régen egy balti papiakban találták ezt a költeményt, amely állítólag utolsó verse Heine Henriknek. HETI KRÓNIKA. A genfi leszerelési konferencián Ap- ponyi Albert gróf nagyhatású beszédben fejtette ki Magyarország álláspontját. — A pénzügyminiszter a közönséggel szemben való előzékenységre és megértésre utasította az adóhatóságokat. — Békásmegyer határában három dunaalatti alagutat építenek. —■ Egy angol író könyvet írt Magyarországról, amelyben megállapítja, hogy a béke galambja Magyarországra saskeselyü alakjában csapott le. — Egy cseh újság hosszabb cikket írt arról, hogy a prágai kormány hogyan tette tönkre a Felvidék iparát. — A norvég hadügyminiszter ellen merényletet követtek el. — Európában mindenfelé nagy influenza járvány uralkodik. — Az Egyesült Államok felemeli eddigi bankjegyforgalmát. — Egy amerikai tanár sárgarézből mesterséges szívet készített, amelyet egyelőre állatoknál használ, ahol az jól bevált. — Kubán nagy földrengés volt. 1500 ember életét vesztette. — A japánok és kínaiak között tovább tart az ádáz harc. Minden békítési kísérlet meghiúsul. Kína elhatározta, hogy a végsőkig állja a harcot. KARCOLATOK. Orosz történet. Egy német újság írja a következőket : a bolsevisták népművelési biztosa, Lunatscharsky elvtárs előadást tartott Moszkvában az „elavult Isten- hit“-röl. Utána eszmecserét rendelt el. Kikötötte azonban, hogy minden felszólaló csak öt percig beszélhet. Egy jelentéktelen külsejű fialal lelkész is jelentkezett. Lunatscharsky gúnyos lekicsinyléssel mérte végig: „Figyelmeztetem önt, hogy öt percnél tovább nem beszélhet!“ „Igen, igen, egészen rövid leszek“, volt a válasz. Akkor a lelkész fellépett a katedrára és harsány hangon csak ennyit mondott: „Testvérek, Christos woskresse, Krisztus feltámadott. (Oroszoi szágban ezzel az ünnepi köszöntéssel üdvözlik egymást husvét napján az emberek.) És az egész gyülekezet szinte önkénytelenül felelt: ,,Woistinu woskresse, valóban feltámadott“. (Ez volt a szokásos felelet a fent említett húsvéti köszöntésre.) Ezzel helyére ment a léikész. „ Végeztem, nincs több mondani valóm“, szólt. A következményeket elképzelhetjük. Mernél-e, tudnál-e a Krisztusnak ilyen bátor hitvallója lenni ?! HARANGSZÓ. Böjt 2. vasárnapja. Máté 15, 21—28. v. Kegyelmes Urunk! A kananita asszony keménypróbás útján oh segíts végighaladnunk. Hozzád vitte a szive fájdalmát; fájó sorsunkban nekünk se lehet megértőbb vigasztalónk Náladnál. A hite nem törött össze a próbatétel alatt; a hitünket mi sem engedjük elrabolni. Végül helyet kapott szived szeretetében; hisszük, hogy az a szív minket is kegyelmesen befogad. A kananita asszony hitéért imádkozunk: hozzád vivő, próbaálló hitéért, hogy az a hit megtarthasson minket. Ámen. A Prot. Irodalmi Társaság február 14-én Szombathelyen, a Kultúrpalota nagytermében délután fél hét órakor, irodalmi estet rendezett. Ünnepi előadást tartott Ravasz László ref. püspök, felolvasást tartott Áprily Lajos és Török Pál, a programm művészi részét pedig Ker- nács Pál, Kernács István, Heintz Fülöp és a Máv. Haladás énekkara látták el. Tani tó választás. A szőkedencsi ág. hitv. ev. leányegyházközség folyó évi január 17.-én tartott tanítóválasztási közgyűlésén nyolc pályázó közül egyhangúlag Boros István tanítót választotta meg levita-kántortanítójául. Az új tanító Sülé Zoltán vései segédlelkész folyó évi február 2.-án iktatta be hivatalába. Ezután tolmácsolta a vései anyagyülekezet üdvözletét. Tamás János gondnok a gyülekezet nevében üdvözli tanítóját s szeretetébe ajánlja a gyülekezetei és gyermekeit. Lukács Mariska elemi iskolás leányka megható versben köszönti tanítójukat. Boros István tanító megható szavakban mond köszönetét az üdvözletekért s tesz ígéretet a hűséges és lelki- ismeretes munkálkodásra. Az ünnepély „Erős vár a mi Istenünk“ kezdetű énekkel ért véget. Iljúsági egyesületi munka. A győri Ev. Ifjúsági Egyesület leányosztálya összejövetelein időközönként úgynevezett komoly órát tart. Legutóbb Demet- rovits Mária tanítónő, a leányosztály vezetője dr. Mikes Lajos és Dernöi Kocsis László: „Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei, halálos ágyán tett vallomása“ c. könyvét ismertette. Az előadás alatt igen sok új adatot hallhattak a megjelent tagok és vendégek Szendrey Júliáról, kinek lelke és életproblémája az előtt is, meg újabb időben is foglalkoztatta az írókat. Kev-Komárom. Már 13 éve őrállója egyházunk ősi autonómiájának és az alkotmány jogfolytonosságának a Duna balpartján ez az „árva eklézsia“. Magá- rahagyottságában, anyagi javaitól való megíosztottságában egyetlen ereje a Jézus Krisztus kegyelme. Az egyház lé- lekszáma (a városban — 20.000 lakosból — 405, a kb. 1300 km2 kiterjedésű szórvány 50 községének 100.000 lakosából — 200): 605. 1931-ben született: 14; meghalt: 7; konfirmáltatott: 11; házasságra lépett: 5 pár; az Úrvacsora szentségével élt (227 gyónó-személy): 539. — A római és a református propaganda ellenére is megtért az egyházba: o; hittagadóvá lett: —. Az 1931—1932. iskolai évben rendszeres hitoktatásban részesül: a városban — 7, tanintézetben — 83 gyermek; esetről-esetre — a szórványban — 19 gyermek. — Az egyházi adóteher igen súlyos: kb. 6 P 50 f érték jut minden lélekre (csecsemőket, koldusszegényeket egyaránt számítva!); az egy-egy lélekre eső önkéntes adomány pedig kb. 7 P volt az elmúlt évben. Az áldozatkészség már-már elérte a teherbíró-képességének a végső határát. — Áldott munkát végeznek — hitbuzgalmi és karitatív téren egyaránt — az egyház kebelében fennálló egyesületek. — Az 1931. év legnagyobb eseménye az ősi templom belsejének teljes renoválása és kifestése volt. A szombathelyi Nőegylet számadási ülést tartott és összegezte múlt esztendei munkáját, egyben pénztári forgalmát is. Tartott három templomi ünnepélyt, két kultúrestélyt és három teaestélyt, ezeknek tiszta jövedelme volt 717.34 P.
