Harangszó, 1932

1932-02-21 / 8. szám

1932 február 21.

HARANGSZÓ

61

;

i

kai, akik a legsúlyosabb kísértések közepette is vallomást tesznek Istenünkről az emberek előtt.“

Eddig a végrendelet. Isten nem mutatott süket fület hü szolgájának kérésével szemben. Megadta, amit kért, a „bátorságot“. „Az első tanuknak lelke“ őbenne is „elevennek“ mutatkozott. Kivégzése előtt néhány nappal e sorokat írta: „Mindenre el kell készülve lennünk. De Isten kezében maradunk mindenütt. Nem engedjük a börtönben sem, hogy elrabolják tőlünk a feltámadás és örök élet bizonyosságát!“

Midőn társait közös cellájukból kivégzéshez vezetik, ö is mint Hahn, imádkozva kiséri őket a cella ajtajáig. Utolsó intelme, melyet egy cédulára írt, ez volt: .„Maradjunk állhatatosak!“ S ő állhatatos akkor is, midőn elérkezik az ő perce s úgy áll a vesztőhelyen „mint a juh, mely megnémul az öt nyirok előtt“. (Ézs. 53.) A koporsójánál tartandó gyászbeszéd alapigéjéül a. 16. zsoltár 6.-ik versét jelöli meg: „Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem!“ (Folytatjuk.)

Kifelé az orosz pokolból.

Alfred Huehn, litvániai angol lelkész levele.

Szomorú tragédiának vagyunk mostanában a tanúi. Nap-nap után százával vonulnak át Litvánián Oroszországból menekülő németek, hogy Németországban, vagy másutt a nagyvilágban otthont keressenek. Nyomorúságuk kibe- szélhetetlen. Jönnek messze Szibériából, a Volga vidékéről, Krimeából, vagy a Kaukázus tájairól.

Meg se tudnám mondani, hányadik tránszport ez már. Mire a vonat megérkezett, lesétáltam az állomásra. Kocsi- róLkocsira járva, szóba elegyedtem egy 68 éves öreg menekült testvérrel. „Hála Isten — mondja — hogy meg menekülhettünk a pokol földéről“. Aztán . következik az oroszországi viszonyok leírása.

„Az igehirdetés munkáját szinte, lehetetlenné tették s legfeljebb imaházakban engedik meg. Másutt sem az igehirdetö, sem az igehallgatók nincsenek biztonságban. De meg ez sem elég. Ha a törvény szeme valamilyen sérülést fedez fel az imaházon, azzal az ürüggyel, hogy az épület javításra szorul, bezárják, hogy soha többé ki se nyissák.

Élelmiszeriegyeket csak azok kapnak, akik a Kommunista Párt hétpróbás tagjai. Egyházi emberek meg éppen nehezen kapnak, mert azok „kulakok“, burzsujok. akik ellenségei az új rendnek. A „kulak“-nak csak egyhez van joga: adót fizetni. S jaj néki, ha nem él ezzel a ,.jog“-gal. Az ilyent egyszerűen száműzik. Igazán csak az Isten kegyelme őrizett meg bennünket az éhhaláltól.“

Egy másik menekült a következőket mondotta: „Adókötelezettségemnek mindig lelkiismeretesen igyekeztem elegettenni. De minél többet fizettem, annál többet követeltek. Ráadásul, több család eltartására kötelezett a szovjet. így aztán mindenünkből kifogytunk és az éhségtől egészen legyengültünk. Elhatároztuk a menekülést. Egy korai reggelen két lovamat és három tehenemet szélnek eresztettem, hogy el ne pusztuljanak az

istállóban. Legszükségesebb dolgainkat batyuba kötöttük s feleségemmel együtt szorongó érzésekkel megindultunk. Jó szomszédom, egy szegény orosz, aki velünk együtt szenvedett, keserves sírással kért, hogy hadd jöjjön velünk. Nem engedhettem, hiszen ö mint orosz, életével játszott volna a menekülésnél.

Gyermekeinket elvették tőlünk, hogy istentelen eszméket nevelhessenek beléjük. Az imádságnak szerintük való „hiábavalóságát“ a következőképpen bizonyítgatták a gyermekek előtt: Gyerekek, a ti szüléitek régi Istene hazugság. Próbáljatok csak imádkozni hozzá kenyérért! Nos, ugye hiába imádkoztatok?! Ellenben a kommunizmus tud adni ti- néktek kenyeret.“

A vasúti kocsikban kimerült asszonyok és gyermekek feküsznek. Az anyák között vannak 5—10 gyermekesek is. Sok az alig egy-kéthetes csecsemő. Ar- cukon rajta van a táplálatlanság és a korai halál bélyege. Sok a, beteg is a menekültek között. Eszembejutnak a Biblia megrázó szávai: „Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futásotok ne télen legyen“. Máté 24, 19, 20.

És bizony tél van, kemény, ziman- kós tél.

„No és hova szándékoznak most“, — kérdezem tőlük, ők pedig felelnek: „Megyünk Németországba, őseink földére. Onnan aztán... onnan..., azt még nem tudjuk. Csak áldjuk az Isten, hogy kimentett minket a pokolból."

Az öreget megkértem, hogy intézzen pár sz<)t az összeseregfett sokasághoz. Meg is tette. Nem beszél a veszteségről, a bántalmakról, amelyek érték őket, szavaiban semmi panasz, semmi zúgolódás, csak imádkozó hálaadás Isten megsegítő kegyelméért. Szív hidegen, szem szárazon nem maradt ott egy sem.

Valaki a menekültek közül énekelni kezdett. A többi folytatta. Zengve szállt az ének: „Áldunk téged mi mind,

Urunk!“ Utána pedig felhangzott mindnyájunk ajakári: „Erős vár a mi Istenünk!“

Másnap az újság a következőket írta: Tegnap este megint német menekültek vonultak át városunkon Oroszország felöl. 435-en voltak, köztük 265 gyermek. Utánuk újabb tránszportok jönnek majd...

Az orosz határszélen.

Laitinen Toivo finn evangélikus lelkész nem ismeretlen az olvasók előtt. Egy évet töltött Magyarországon és több gyülekezetünket meglátogatta és építette Isten igéjével. Az ő leveléből közlünk néhány olyan dolgot, ami érdekelni fogja kedves olvasóinkat: A finn „trianonihatár“ mellett lakunk. Az orosz határ tőlünk csak 15 kilométerre van. Nem tudjuk, mikpr jön egy bolsevista rablóbanda, hogy összeszedje mindenünket és viszi magával. Körülbelül 1922-ben jött egy olyan banda, amelyik innen, ebből a házból, amelyikben mi lakunk, elvitt 152 rénszarvast és Leningradban ették meg. Innen nem messze, Karjaidban, Petroskoiban kiabál a bolsevista rádió finnül. Múlt vasárnap például a papok (fekete- hollók!) és szekta-prédikátorok

(Achenbachnak hívei!) ellen beszéltek nagyon. Emberi védelmünk kevés. '5 katona őrzi a finn határt és a fáinkban alig van férfi, mert körülbelül 150—300 kilométerre dolgoznak künn az erdöbeh famunkán. Majdnem minden 16 éven felüli férfi ott van. Sohasem tudjuk, mikor jön az orosz. Minden percben jöhet! Nem nagyon kellemes ez a helyzet.

Itt a határszéli falukban igen sok a kommunista. 3 faluban 80—90 százalék a kommunista, lakóhelyemen, Paanajär- viban 30 százalék. Az egyik faluban csak egy család kommunista. De vallásilag buzgók, különösen az öregek. Úrvacsora osztásnál gyakran lát az ember könnyes szemeket! A kommunista hatás az erkölcsökben is mutatkozik. Általábah szegények ezek áz emberek. Sokszor esznek fakéregböl kenyeret. Most i» súlyos időket élnek. Favágásnál nagyon keveset tudnak keresni az orosz dumping miatt.

A munkaterületem 3500 km.', 70 km.

hosszú és 50 km. széles, öthat falu. A lélekszátnot' .nem .tudjuk megállapítani, mért 2 paropjiiájioz tartoznak „Lehet 2 ezer. Otthonunk ennek a. tyjríil.etnek a középpontjában van, Paanajárvi faluban. Paanajárvi igen híres turista hely. Sokszor meglátogatták már ezt a helyet a legnagyobb festőink. A paanajárvi-i tó 128 m. mély és mellette magas hegyek emelkednek. Körülötte rengeteg erdő, amelyeket még soha nem irtották. Van bennük farkas, medve stb.

Minden vasárnap és ünnepen más tahiban tartok istentiszteletét. így utaztam decemberben 200—300 km.-t szánkóval, sivel és gyalog. A hívek nagyon szívesen jönnek igét hallgatni.

Az evangélikus Svédország új hercegprímása.

Az anvaszentegyház Királya még a múlt év júliusában hazahívta a küzdő egyházból a diadalmaskodóba a tiszta evangélikus Svédország nagynevű prímását: dr. Söderblom L. O. Jonathán

upsalai érseket. Árván maradt az ősi érseki főegyházmegye papsága és népe, árván maradt az egész svédországi egyház. Az árvaság azonban nem tartott sokáig. Még karácsony előtt betöltötte a király az érseki széket. Az ország 13 káptalanja három jelöltet ajánlott a magas méltóságra és a király csodálatosképpen a harmadik helyen jelölt dr. Eidern Erling hindi egyetemi tanárt nevezte ki upsalai érsekké, aki így Gusztáv Adolf hazájának hercegprímása lett.

Az új érsek 1880-ban született Göteborgban, abban az ősi püspöki városban, ahol minden idegen hatástól menten, a legtisztábban él nemzedékek egymásutáni életében az eredeti evangélikus egyháziasság, a lutheri hitvallásas ke- resztyénség. Szülővárosának püspöki papnevelő gimnáziumában érettségizett és a lundi egyetemre ment teológusnak. 1914-ben nappá szentelték a göteborgi dómban. Eleinte a göteborgi püspökségben szolgált, majd pedig — hogy egyetem közelében lehessen — átment a lundi püspökségbe. A neve különösen mint igehirdetőnek és egyházi írónak lett