Harangszó, 1932
1932-02-14 / 7. szám
52 HARANGSZÓ 1932 február 14. jében írott tanulmánya, melyben a belmissziói munka fontosságát világítja meg. A tanári katedrán csak munkaköre és munkálkodási rendszere változik, egyénisége és lelkülete érintetlen marad. Az történt csupán, hogy képességeit teljesen a gyakorlati theol. tudományosság tanulmányozására fordította. Gazdag lelkipásztori tapasztalatai és széleskörű theológiai tudása gazdag kincsesbányává lettek. Tanári hivatásában is a klasszikus korszak képviselője. Tudományos rendszerével, kristályos formaérzékével, egyénisége nemes értékeivel, szellemtől ragyogó kedélyének derűjével negyedszázadon át gazdag magvetője a theol. ifjúságnak. Irodalmi munkatéren is értékesül tudása és írói készültsége. Lefordítja Bettex: „Mi tetszik néktek ama Krisztus felől?“ című munkáját. Az építő vallásos irodalmat a „Biblia az élet könyve“ című művével gazdagítja. Egyik tudományos munkája a Szentirásnak theológiai központi jelentőségéről szól, egy másik pedig a tanszabadságnak a hazai protestáns főiskolákon való érvényesülését tárgyalja a reformációtól korunkig. Éveken át szerkesztette az Evangélikus Élet című egyháztársadalmi folyóiratot. Theol. meggyőződésével biztosította annak szigorúan egyházias irányát, az egyházi élet kérdéseinek megítélésében pedig az egyházi szempontok érvényesülését, írói képességeivel és szerkesztői ügyességével megállapította a lap irodalmi színvonalát és gazdagságát. Képességei között szerény elfe- lejtettségben szunnyadt költői hiva- tottsága. Pedig lelke aranybölcsőjében álmok, vágyak, képek, prófétai látások szunnyadtak. Luther énekeiből többet lefordított, Birtokában volt a nyelv muzsikája, zengő ritmusa, csengő rímek sokasága. Sokan emlékezünk azokra a nehéz, szomorú időkre, midőn a bizonytalanság köde ólomsúllyal feküdte meg lelkünket. Európa vészbírósága zöldasztal köré telepedett s harctéren kicsorbult kardja helyett az erőszak ollójával nyirbálta drága magyar földünket. Veszélyt mondó-heggyé vált a Rozália s gyászos izenetet küldött a Károly- magaslatnak. Ősi soproni házak alatt rengeni kezdett a föld. Készülő vihar szárnyának mozdulására szívek is megrendültek és sokak lelkében megingott egyik istenadta, drága tartópillér. Ekkor Stráner Vilmos felemelte rég felejtett lantját. Belemarkolt ajzott húrjaiba s megragadó németnyelvű költeményben szólaltatta meg a hazaszeretet tjszta érzéseit. Éneke szárnyra kapott, utcáról-utcára, ajakról-ajak- ra, szíyből-szivekhez szállott; a német becsületesség bátorszavú követeléseként. Egy vers csupán, mégis küzdő hadsereg! Két munkájáról még külön is meg kell emlékeznünk. Az egyik a világháborúban teljesített papi szolgálata. Ő volt az első, ki a megpróbáltatás és lelki viaskodás nehéz idejében imakönyvet adott harctéren küzdő, kórházakban sínylődő katonáink kezébe. Ezer és ezer embernek vitt imádságos leikével erőt és békességet. A másik tiszteletreméltó munkája, mely ugyan egészen más jellegű és más munkatérre vezet, a theol. fakultás megalapításával kapcsolódik egybe. Stráner Vilmos volt a theol. fakultás első dékánja. Kezébe futott össze a szervezés munkahálózatának minden fonala. Az elindulás nehézsége, a kezdet kaosza, a külső és belső szervezkedés, az anyagi és szellemi problémák, az előkészítő munkálatok mind az ő idegzetén, lelkivilágán és munkaerején viharzott át. Hogy mennyire megfelelt a beléje helyezett várakozásnak, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy egymásután háromszor ültették a dékáni székbe. Tudományos munkássága és értékes tanári működése elismeréséül a debreceni egyetem tiszteleti doktorává avatta s ezzel az elismerés legszebb koronájával tüntette ki azt a férfit, ki hosszú közéleti működése alatt mindig csak a közjót szolgálta. Papi és tanári jellemzése mellett említést kell tennünk emberi vonásairól is. Korán kiforrott, változatlan férfiúi jellem volt. Fundamentuma: Krisztus evangéliuma, világnézete: a Hegyi beszéd, motorikus hajtóereje: a hit, fenntartó erőforrása: a reménység. Kedélyében evangéliomi komolyság és vidámság találkoztak. Mélyről tekintő kék szeme valamelyik szögietjében állandóan mosolygás bujkált. Lelkének alapvonása mégis a kritikai elmélyedés volt, mely gyakorta felhős borongássá vált az egyházi, nemzeti, erkölcsi ideálok sorsa felett. De azt a felhőzetet is átvilágította Istenbe vetett bizodalmának sugara. Nehéz viaskodások után mindig helyreállt lelki egyensúlya, hitének diadalmas bizonysága. Szép jellemvonásai a családi körben válnak elevenné. Önfeláldozó odaadás, igénytelenség, szeretet, hűség, gyengédség és vallásosság itt alakulnak teóriából életté. Évszázadokkal ezelőtti papiházak meghitt levegőjű régi rajzát másolja elénk Stráner Vilmos családi köre. Ő a család papja, hitvese mindenben hű osztályosa, gyermekeik Istentől felelősségre adott drága kincsek. Életük jellemzője: szeretet levegője: békesség. Családi köre kiszélesedett. Fiai megnősültek, egyik leánya papi ház áldásává lett. Szétszakadt a család, de csak területi távolság választotta el őket, lelkűk egy maradt. Egy boldog nagy család, melybe élő bátyja és nővére a múlttal, gyermekei és mosolygó unokái pedig a jövendővel kötötték egybe lelkét. Egyházunk történetének utolsó lapjain Stráner Vilmosnak helyet biztosít hűségesen betöltött papi és tanári élete. Nevelő és gazdagító hatása azonban nem merül ki szószéki és katedrái munkájában. Nemes egyéniségének és harmonikus jellemének példája halála után is megmarad, mint állandó prédikáció és katedrái magyarázat arról a Krisztusról, kinek igéjét hirdette, tanította és élte. Tegyünk egy babérágat Stráner Vilmos frissen hantolt sirhaimára. D. Kapi Béla. Evangélikus böjt. A mély vallási igazságokat kifejező fogalmak is alá vannak vetve annak, hogy a világ elkoptatja, elszínteleníti őket. Annyi mély tartalmat magábahor- dozó szó cseng ma üresen, lélek nélkül a világ ajkán. A megváltás drága, szent fogalmával is olyan gyakran találkozunk sajtó-termékekben, politikai szónoklatokban, úton-utfélen amint dobálják minden szent tartalmából kifosztottan. így vagyunk a böjt fogalmával is. Egvik kis tanítványomtól megkérdeztem vallásórán, mit jelent nekünk evangélikusoknak a böjt. Felelete így hangzott: Böjt ideje alatt nem rendeznek táncmulatságot, kerülik a hangos szórakozásokat és többet járnak templomba. Jellemzőnek tartom a kis diák feleletét, mert rajta van a nagyok gondolkodásának bélyege. Ahogyan az a kis diák felelt, úgy felelne erre a kérdésre nagyon sok felnőtt is. Sok ember számára nem jelent mást a böjt, mint a kényszerűségnek az
