Harangszó, 1932
1932-02-14 / 7. szám
1932 február 14. HARANGSZÓ 53 idejét, amikor pár hétre mégis csak fel kell venni a kegyesség köpönyegét, nehogy ráolvassák a hitetlenséget. Sok ember számára nem jelent mást. mint kellemetlen időszakot, amikor látszat kedvéért meg kell zabolázni a vadon előtörő indulatokat, el kell altatni a vágyakat, hogy a kellemetlen időszak elmúltával annál követelőbb erővel törjön ki. Testvérem! Nem ez az evangélikus böjt! Nem evangélikus böjt, amikor bizonyos napokon tartózkodsz az evéstől és esetleg az ivástól. Jézus elitéli az ilyen böjtöt, mert képmutatásra vezethet. Az evangéliumok két helyen vetnek világot Jézusnak a böjtről való felfogására. Az egyik Mt. 6, 16—18. Itt Jézus nem a szokásban lévő vallásos gyakorlat ellen kel ki, hanem annak külső, fitogtató magatartását ítéli el és helyette a lélekben és az igazságban való gyakorlatot hangsúlyozza. A másik helv Mt. 9, 14— 17. Itt sem tiltja Jézus a böjtöt, de olyannak tartja, mely az ö és vele az istenországa eljövetelének örvendetes hangulatába nem illik. Jézus tehát kifejezetten nem szentesíti, de nem is töri el a böjtöt. Itt nem fejtegethetjük, hogy milyen értékelésben részesült a böjt Jézustól a középkoron át a reformációig, hanem csak a protestáns egyházak állásfoglalását ismételjük, miszerint hivatalosan megszabott böjti napokra nincs szükség. Nincs szükség olyan értelemben, hogy bizonyos előírt paragrafusoknak rabszolga lélekkel eleget teszünk. De mégis, nekünk evangélikusoknak is van böjtünk. Csakhogy ennek a böjtnek a tartalma nem külső cselekedetekben áll, hanem elmélyül Jézus Krisztus szenvedésének önmagunkon való átélésében. Épen ezért az evangélikus böjt nem a passzivitásnak az ideje, nem a látszat keresztyénségnek az élése, hanem megértése annak az igének: |ézus Krisztus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. (1. Tim. I, 15. b.) A böjt az egyházi évnek legkomolyabb időszaka. Aki böjtben nem találja meg Jézus kezét, aki böjtben nem él Jézussal, az hiába gyűri le magában a kielégülés után sovárgó vágyakat, mert annak a számára böjt kínos szenvedés és nem boldog Krisztus-megtalálás. Ezt feleltem az én kis diákomnak és felelem mindazoknak, akik nem értik az evangélikus böjtöt. B irány László hitoktató s. lelkész. Az özvegy, az árva. Az ember életének a földön örök ellensége a halál. Könyörtelenül lesújt, bajt, fájdalmat, szenvedést hagyva maga után. Istennek legparányibb teremtménye is ragaszkodik az élethez. A teremtés pillanatában teltek meg életszeretettel. A beteg szív gyógyulást keres, a kesergő vigasztalást vár, a bánat öröm után álmodozik, mert abban látja elrejtve az életet. Az életet sírja vissza az özvegy és az árva. Az özvegy, kinek terhén ott látod a kötelesség sokszorosát, kinek lelkén ott sir a temető gyászindulója. Az árva, ki lett puszta levél a szél birodalmában, sírása elveszett harangszó, melynek hangját nem verik vissza szíveknek megrezgetett falai. Megfogom kezed s vezetlek a nagy Király birodalmába, nézd, lásd, hogy a Te életed értéke olyan, amilyennek becsülni tudod mások életet. Le tudod-e venni egy-egy tehernek roskadó vállak- ra nehezedő súlyait. Sírásoknak örömpa- takja lehetsz, engedd, hogy mérítsenek belőled szomjazó lelkek. Légy a feledés fehér takarója, mely mögött eltűnik kicsiny seregek bánatfellege. Ne azt sirasd, aki már elment, annak fejfáján a múlt dalol. Nézd azt, akit itt hagyott, kinek szeme nemcsak a veszteséget sírja, de a könnyén a jövő sorsa, a kétségbeesés is kesereg. Isten simogatja lelked, érzed-e lágymeleg. simogatását, érzed-e, hogy küld, menj, segíts?! Segítsd az özvegyet, mert mostoha a sors, segítsd az árvát, mert napsütésre vágyik. Adj erőt a gyengének, hogy szerethesse az életet, adj erőt a gyengének, hogy ne tántorogjon bús- élet sivatagon, hogy Isten mosolyát ne árnyékolja be a szeretetlenség a lelkén. Hogy elkészíthesd ennek a szomorú jelennek, örömteli szebb jövendőjét. Páter /enö. OLVASSUK A BIBLIÁT. A mi böjtünk. Február 15. Nem „lutheránus hfiji". Lukács XII. 42—48. így szokták tréfásan nevezni azt az időt. midőn az üres éléskamra kénytelen böjtöt parancsol. Vannak, akik azzal akarják jó evangélikus voltukat mutatni, hogy más böjtöt nem ismernek, mint az ilyent s az Úr szenvedésének idejét is bálozásra, lakodalmak tartására, élvezethajhászásra használják fel. Erre tanít-e bennünket, evangélikusokat az evangélium s hű szolga-e az, aki ismeri ura akaratát, de semmibe sem veszi? Február 16. Nem ételválogatós An. csel. X. 9—16. Vannak, akik az eledelek megválogatását is böjtnek nevezik, sőt érdemet keresnek abban, ha a megszokott ételek helyett előirt időközökben más, válogatottabb ételekkel elégítik ki magukat. Az eledelekben való különbségtételt mi nem tartjuk böjtnek, még kevésbbé érdemszerzö cselekedetnek. Az ilyen böjtre is áll Luther mondása: ,,Jó cselekedet mindaz, amit Isten megparancsolt s ezen kívül semmi más, valamint bűn is csak az, amit Isten megtiltott“. Február 17. Nem kénvszerhojt I. Kor X. 23—31. Egyházunk nem állít fel étkezési szabályokat, mert ez ellenkeznék az evangéliomi szabadság szellemével. Mindenek szabadok, de lelkiismeretemre bizza annak megítélését, hogy az, ami szabad, idő- és alkalomszerü-e magamra és másokra való tekintettel. Kényszer helyére a keresztyén bölcseség lép s az ítélkezés egyetlen főszabálya: akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére miveljetek. Február 18. Alkalom az önfegyelmezésre. I. Piter 11. 9—12. Böjti szabályaink nincsenek, de a komoly önmegtartóztatás, önfegyelmezés, küzdés a test vágyai, indulatai ellen minden időben kötelességünk. Ne a test uralkodjék rajtunk, hanem mi uralkodjunk a testen s annak kívánságain, hogy testünk a lélek méltó templomává váljék. Legyen a böjti idő is számunkra fokozott küzdelem ideje, melyben a test felett a lelket segítjük kizárólagos uralomra. Február 19 Alkatom a komoly önvizsgálatra II Korintus XII 5- 8. Krisztus komoly követőjének, életéből sohasem hiányozhatnak a „csendes órák“, midőn szemünket a világtól elfordítva önmagunkba irányítjuk. Ez az idő, mely azt állítja szemünk elé, hogy mit tett értünk az Úr, fokozott mértékben serkent arra, hogy mi is vizsgáljuk, mit tettünk mi öérette, mennyiben vagyunk méltók az ö nagy szeretetére és nagy áldozatára? Február 20. Alkalom erőgyűjtésre. Lukács IX. 18—22. A csendes magunkba tekintés csak félmunka, ha nem követi a felfelé tekintés. Ha Mesterünk soha sem tett semmit felfelé tekintés nélkül, sőt élete fontosabb óráiban éjjeleket töltött el imádkozásban, mennyivel inkább szükségünk van nekünk erre, hogy ne csak titkos kamrákban, négy szem között, hanem egy ellenséges világ közepette bátran vallhassuk, amit Péter vallott. Február 21. Knmotv vigvnzns ideje. I. Péter V. 8—11. A böjti idő újból és újból felhívja figyelmünket arra az ellenségre, mely egykor Krisztus számára elvakított, félrevezetett emberek keze által keresztet ácsolt, amint ma is itt jár számtalan alakban közöttünk. Emberi erőt meghaladó megpróbáltatások szaporítják napról-napra áldozatai Számát. Krisztus szenvedésének ideje fokozott vigyázásra, lankadatlan éberségre int, hogy a megpróbáltatás ne a sátán számára legyen alkalom megejtésünkre, hanem Isten számára megmentésünkre s megdicsöitésíinkre. Büki Jenő. HETI KRÓNIKA. Ivády Béla földmivelésügyi miniszter lemondott. Utóda Purgly Emil, volt Csanádi főispán, lett. — Gróf Bethlen István volt miniszterelnök egyik előadásában megállapította, hogy a magyar főúri osztály ma már nem teljesíti kötelességét úgy, mint a múltban. — A minisztertanács előterjesztést fog tenni a lakbérek havonkénti fizetésének életbeléptetésére. — Miskolc városában mozgalom indult meg, amely tarhonyával akarja megakadályozni a külföldi rizs behozatalát. — Az egységespárt értekezletet tartott, amelyen azon tanácskozott, hogy miként lehetne a földhöz jut- tatottaknak a föld ára törlesztésére öt évi haladékot adni. — Csehország egyik legrégibb szövőgyára beszüntette üzemét. A cég összeomlását a magyar fogyasztópiac elvesztése okozta. — Hollandiában több magyarbarát előadást tartanak. — Csehországban leszállítják a közalkalmazottak fizetését. — Az eddigi megállapítások szerint a Hindenburg elnökké jelölését kérő listákat az első és a második nap folyamán 277.000-ren írták . alá. Berlinben az aláírók száma 36.000. — Vilmos volt német császár most töltötte be életének 73. esztendejét.
