Harangszó, 1932
1932-12-18 / 51. szám
1932 december 18. HARANGSZÓ 413 sen panaszolják, sőt sírva zokogják: hideg és rideg az otthon, kopott és rongyos a ruha, kevés és száraz a mindennapi kenyér... Megértve és átérezve az anyagi s talán már az erkölcsi romlás veszélyének kitett családok jelenlegi borzalmas helyzetét, önkéntelenül is arra gondolunk, vájjon az ilyen kedvezőtlen körülmények között élő családoknak vannak és lehetnek-e egyáltalában örömnapjaik? Mivel a bánat napjainak átszenvedései s a létért való komoly és nagyon fárasztó küzdelmek megkívánják a pihenést, a felfrissülést, sőt a test és a lélek egészségének fenntartása szempontjából olykor-olykor megkövetelik az ártatlan szórakozásokat, a szívből eredő ártatlan örömöket, a karácsonyi hangulat, a helyes megállapítás az, hogy az otthonoknak vannak és lehetnek örömnapjaik, mert azok a boldogság üdítő forrásait képezik. A kereszthordozó családoknak is — esetleg a jó szívek s a nemes lelkek szíves támogatása révén — módot és alkalmat kell tehát keresniük és találniok, hogy örömnapjaik legyenek. És ha ezeket jó keresztyénhez illő türelemmel várják s krisztusi szolgálattal erősen akarják, akkor nemcsak lehetnek, de lesznek is örömnapjaik. Elvitázhatatlan tény, hogy a családban, ebben a legkisebb, legbizalmasabb és a legkedvesebb társaságban érzi magát a legjobban és a legnagyobb biztonságban a gyermek, ott nevelődik fel a legtermészetesebb s talán éppen a leghelyesebb módon, az élet igazi céljának megfelelően az ifjú s különösen a hajadon és az ott kifejlődő családi erényekből merít erőt és kitartást a mindennapi kenyeret megszerző férfi s a háztartást, a belső irányítást szeretettel végző asz- szony. Azok az érzések és gondolatok, készségek és szokások, melyeket a családi szentély keretén belül szereztünk, végigkísérnek bennünket az élet göröngyös és sokszor tövisekkel telt útján. Éppen ezért minden otthonnak arra kell törekednie, hogy ott — úgy a nemszeretem, — mint az örömnapok idején, az egymásra gyakorolt kölcsönös jó hatás eredményeként, minden egyes családtag kitermelhesse önmagából azokat a képességeket, azokat a testi, szellemi és erkölcsi javakat, amelyek az életküzdelmet megköny- nyítik, amelyek a boldogulást s a boldo- gitást lehetővé teszik. Hogy a kereszthordozás ne essék nehezetekre s hogy végeredményként győzelmet arathassatok: örvendezzetek! Szerezzetek egymásnak sok-sok örömöt és hordozzátok egymásnak terheit készséges szolgálattal! Ez az örökbecsű szózat vezéreljen benneteket napi tevékenységiekben s lebegjen szemetek előtt ennek a szózatunk megtestesítője: az igazi jó édesanya. Az az édesanya, aki gyermekei boldogságáért igen sokszor erejének óriási megfeszítésével, gyakran betegen és kimerültén, életének önfeláldozása árán küzd, fárad és áldást áraszt még akkor is, amikor már régen ott pihen, ahol nincs szenvedés, nincs fájdalom. Karácsony közeleg! ... Hozzátok rendbe mielőbb a feldúlt családi fészket. Tegyétek azt meleggé, kedvessé, hogy ott áldás, békesség, sok-sok öröm lakozzék és karácsonyi hangulat uralkodjék. Javorniczky Dezső. Innen — onnan. „Utere feliciter“, — latin felirat ez, amelynek magyar jelentése: „Használd szerencsével!“. Ez a felirat díszíti egy, a középkorból reánk maradt s a soproni múzeum által őrzött lapos tört. Hogyan kerülhetett a felirat a tőrre? Talán a háborús, hadjáratos középkorban egy haldokló édesatya csináltathatta s ajándékozhatta egyetlen fiának, hogy ezzel védje meg a családot, édesanyát, hitvest, gyermekeket. A haldokló talán e szavakkal adta át a tőrt: ■— Fiam! Használd szerencsével! Luthernek is volt egy erős védő és támadó fegyvere, amelyet „szerencsével" használt. Nem tőr, nem kard volt az, amellyel lesújtott volna támadóira, hanem a Biblia! Ezzé! védekezett támadóival szemben, de ezzel sújtott le diadalmasan ellenfeleire is! Szülő! Édesapa és édesanya! Ne feledd el gyermekedet a legbiztosabb védő és támadó fegyverrel, a Bibliával felruházni és írd rá: „Utere feliciter!“ — „Használd szerencsével!“. Használd szerencsével, amikor az élet megtapos, meggyötör, ha kisértések támadnak rád! Használd szerencsével, ha vallásodat csúfolják, gúnyolják! Használd szerencsével minden adódó alkalommal! A kismartoni Wolf-múzeumban a múzeumőr érdekes hamisítványra hívta fel figyelmünket. A hamisítványt mint ősrégi templomi karosszéket vette meg egy alkalommal a múzeum s mint ilyent, mutogatta nem kis büszkeséggel! A múzeumlátogatók közül egy alkalommal egy fiatal iparművész a muzeális tárgy bemutatása, után örömmel kiáltott fel: — Ni az én müvem! Maid elmondta, hogy egy régiségkereskedő megbízásából öreg, itatóvályu kcttéfürészelésével készítette ezt az „antik“ templomi karosszéket, amelyet az élelmes kereskedő, mint régi műtárgyat adott aztán el a múzeumnak. Böjt, sanyargatás, önostorozás, virrasztás „erényeiből“ alkotott a középkor keresztyénsége kényelmes templomi karosszéket, amelyről hirdette, hogy aki abba beleül, bizton a mennyországba jut. Jött a fiatal augusztinusz — Luther — s a legkétségtelenebb bizonyítékokkal — az írásból — bebizonyította a kényelmes templomi karosszék hamisítvány voltát. Egyedül a hit által üdvözülünk, — bizonyította be a Bibliából. —o— A kőszegi múzeumban érdekes keresztet őrizgetnek: egyetlen kereszt, de rnelső és hátsó oldalán is ábrázolja a megfeszített Krisztust. Középkorból származó bírósági kereszt ez. A bírósági asztalon volt: a vádlott, a tanú, mielőtt vallott volna, a megfeszített Jézusra tekintett, akinek „ajakán bűn nem találtatott“. A bíró, mielőtt ítéletre nyitotta volna meg ajkát, a megfeszített Krisztusra esett tekintete, mint aki a legigazságtalanabb bírói ítéletnek volt áldozata. Napjainkban a legelkeseredettebb osztályharc dúl az egész világon. A vagyontalan, arcának verejtékéből élő munkás vádakat emel a vagyonosok önzése ellen és viszont. Ebből támad a gyülölség, elkeseredés, utcai harc, vérengzés, forradalom. Kívánatos volna a régi, kétoldalú bírósági keresztet az osztályharcöt vívó emberiség közé helyezni és mondani: — Te gazdag! Mielőtt cselekszel, nézz a megfeszített Jézusra, mozduljon meg kemény szíved és cselekedj irgalmasságot az ő „kicsinyeivel“. — Te szegény, mielőtt ajkaidat megnyitnád, tekints Krisztusodra s csak aztán lépj az utca szegletkövére és szónokolj! —0— A híres árpádkori műemléken, a,já.ki templom homlokzatán, a bejárat fölött ál! Jézus és a tizenkét tanítvány szobra s közvetlen alatta egy majom domborművé. A szemlélő az első pillanatra megdöbben: mit akart ábrázolni az Árpádkor művésze ezzel a majmot ábrázoló domborművel? — A vezető magyarázza: aki a templomba belép s tekintete a bejárat fölötti majom domborműre esik, annak a dombormű jelképezi: — Ember! Minden hiúságodat, — majomi tulajdonságokat, — hagyd az ajtón kívül s csupán bűnbánó lelkeddel lépd át a templom küszöbét! Megszívlelendő gondolat! —o— A fraknói várban, az egyik emeleti teremben egy törökvilágból származó sátrat s török lobogót látunk. A török zászló közepén hatalmas, jellegzetes kétágú vörös kard ékeskedik, az egvik sarkában pedig ugyancsak vörös színű kézfej. Az utóbbi, — a kézfej — aláírást helyettesít: az írni nem tudó török pasa a hitelesítendő iratokra t. i. tenyerét nyomta rá. A kétágú kard pedig jelentette, hogy amelyik elfoglalt vár bástyájára kitűzték a kétágú karddal ékesített zászlót, ott életben nem volt szabad hagyni senkit. Halomra gyilkoltak ott: férfit, nőt, gyermeket, aggastyánt egyaránt. Amelyik szívre a kapzsiság tűzi ki győzelmes zászlaját, abban a szívben nem marad egyetlen nemes érzés, nemes indúlat sem. Ä kapzsiság lassanként kiöl mindent. Gondoljunk a szerencsétlen Ju- dásra, akinek kapzsisága eleinte csak fillérkéket sikkasztott el a közös pénztárból, később már az illatos kenetet is sajnálta a Mestertől, végül harminc ezüst pénzért, körülbelül egy rabszolga áráért eladta Mesterét. Benkbczi Dániel. OLVASSUK A BIBLIÁT. Az Úr eljövetele. December 19. A Krisztus itélőszéke előtt. Luk. 12; 13—21., II. Korinth. 5, 10. Isten elküldte az ő egyszülött fiát, az Úr Jézust e világra, hogy megváltson, megszabadítson minket a bűntől, a kárhozattól és részesévé tegyen az örökéletnek és üdvösségnek. Őbenne Istennek kegyelme, végtelen szeretete hajolt le hozzánk, bűnös emberekhez. A bűnös világ megmentésére jött el az Úr Jézus. Másodszor azonban ítélettételre fog eljönni, amikor „ítélni fog eleveneket és holtakat“. Naponként gondolj arra, hogy egykor teneked is meg kell jelenned a Krisztus itélőszéke előtt és aszerint veszed el jutalmadat, hogyan éltél e földön. December 2Ó. Ki-ki a maga jutalmát veszi. Lukács 16; 19—31. Jakab 2; 14—17. A gazdagról és a Lázárról szóló példázat nagyon világosan megmutatja nékünk, hogy Isten kinek-kinek az ő cselekedetei
