Harangszó, 1932
1932-12-18 / 51. szám
414 HARANGSZÓ 1932 december 18. szerint fog megfizetni. A gazdag ember a kárhozat helyére jutott. Az volt a bűne, hogy ő tudott volna jót cselekedni, de nem cselekedte azt. Ne mulasszuk el azokat a drága alkalmakat, amiket Isten ád nekünk, hogy másokkal — a szüköl- ködökkeí, az éhezőkkel, a nyomorgókkal, betegekkel, özvegyekkel és árvákkal, hajléktalanokkal — jót cselekedjünk. Hitünk fája legyen teljes a jó cselekedetek áldott gyümölcseivel. December 21. Lelkünk ruhája. Máté 25; 1—13. A tíz szűzről szóló példázat arra tanít, hogy éberek legyünk, őrt álljunk és vigyázzunk, mert nem tudjuk, mely órában jő el az Úr! Hitünk mécsese legyen azért meggyújtva. (Ne hagyjuk azt kialudni.) Mint a felékesített menyasz- szonyé, lelkünk ruhája legyen ragyogó és tiszta, hogy amikor elhangzik a szózat: Imhol jő a vőlegény, bebocsájtas- sunk a mennyegzői házba. Mindennél nagyobb gondot fordítsunk azért lelkünk épségére és tisztaságára. Sohse feledjük, hogy ezen a földön a legnagyobb kincs: a lélek tisztasága. December 22. Hűségesen sáfárkodjunk. Máté 25, 14—30. Az Úr szine előtt — amikor megjelenünk — arról kell majd számot adnunk, hogy a ránk bízott talentummal hogyan sáfárkodtunk? Legyen ez a talentum lelki, szellemi kincs, földi vagyon vagy gazdagság, egy hivatás, isteni megbízatás vagy küldetés, mindig az a leglényegesebb és legfontosabb, hogy a ránk bízott talentummal hűségesen sáfárkodjunk. Földi hivatásunkat Istennek tetsző módon töltsük be azon a helyen, ahová Istennek kegyelme állított minket. Ne embereknek, de Istennek akarjunk tetszeni, hogy amikor sáfárkodásunkról számot kell majd adnunk, a hű és igaz szolgának jutalmát vegyük el. December23. Munkában talólinn az Úr! Máté 24; 4—13. és 42—46. A Biblia reámutat azokra az esemlényekre, amelyek megelőzik az Ur Jézusnak másodszori eljövetelét. Azok a katasztrofális események, amiket a mai emberiség él át (természeti csapások, háborúk, forradalmak, az emberiségnek visszasülyedése a pogányságba, mindezekben a sötétség fejedelmének, a Sátánnak munkái) nagyon komolyan figyelmeztetnek bennünket a Biblia szavaira és azokra az időkre, amelyeket a Szenírás az „utolsó idők“ szavával jelöl meg. Anélkül, hogy rajongásba esnénk, avagy emberi okoskodás által balgatag jóslásokba bocsájtkoznánk a világ végét illetőleg a Krisztus szerelmétől szorongatott lélekkel igyekszünk betölteni a mi hivatásunkat, teljesítsük a mi missiónkat, a hit és szeretet munkái, a Krisztus-élet bizonyságtevése által — küzdve a bűn és a Sátán hatalma ellen — építsük Istennek országát, hogy amikor eljö az Ur, munkában találjon bennünket. December 24. Harcold meg a hitnek. szép harcát! János 10; 27—30. II. Ti- moth. 4, 7—8. Mily boldog az az ember, aki életének alkonyán elmondhatja önmagáról azt, amit Pál apostol: Ama nemes harcot m'egharcoltam. Pál apostolnak e szavai mellett az ő egész élete tesz bizonyságot. Hatalmas munkát végzett a kér. hit igazságainak kifejtése és ismertetése (theologiája) által. Hatalmas munkát végzett, mint a pogányok apostola, sok gyülekezet megszervezése és lelkipásztori munkája által. Munkájáért emberektől sohasem várt jutalmat vagy elismerést. Tudta, hogy őt az Ur fogja megjutalmazni, romolhatatlan, hervadhatatlan kinccsel, az örökéletnek a koronájával. Kitartással, hátra nem tekintve fussuk meg mi is az előttünk levő páiya- tért, hogy elnyerhessük mi is a győztesek jutalmát, az élet koronáját. December 25. Az örökélet reménysége. Az örökélet boldog reménysége megszabadít minket a halál félelmétől is. A kér. embernek ez a reménység ad erőt a földi élet szenvedéseinek, megpróbáltatásainak, nyomorúságainak az elvlseléséfe, mert tudja, hogy a mi pillanatnyi, köny- nyü szenvedésünk kibeszélhetetlen, örök dicsőséget szerez nékünk. Ez a reménység tölti el a Krisztusban hivő embernek a szivét-lelkét. Tudja, hogy a nyitott sír csak a földi porhüvelyt, a testet zárja magába. De halhatatlan lelkét az Ur örökéletre hívja. Ezért bár fájó érzéssel búcsúzik a koporsó mellett kedveseitől, lelke megvigasztalódik ama boldogító reménységben, hogy szeretteit viszontlátja ama boldog találkozásban, amit az Ur készít elő övéinek az örökkévalóság országában — a mennyben. váczi János. HETI KRÓNIKA. Magyarország kormányzója kisebb betegségén szerencsésen átesett. — Országszerte megtörténtek az új főrendiházi tag választások. — A független kisgazdapárt Eckhardt Tibort választotta vezérévé. — Bécsben aláírták a magyarosztrák kereskedelmi szerződést. •— A németbirodalmi gyűlés Göring nemzeti szociálistát választotta meg elnökévé. — Franciaország és Anglia a háborús fizetések ügyében újabb jegyzéket intéztek az Egyesült Államok kormányához. — Genfben összeült az u. n. öthatalmi konferencia, amely Németország fegyverkezési egyenjogúsága tárgyában lesz hivatva határozni. — A Vatikán Állam nagy építkezéseket eszközölt. Csak a lépcsőkorlátok számára négyszáz métermázsa bronzot használtak fel. — A finn kormány lemondott. — Newyork városa megmenekült a csődtől. KARCOLATOK. As égi követ. Az egyik délamerikai városban a spanyol hatóságok elfogtak egy angol alattvalót, mivel valamilyen lázadásba keveredett bele. Hiába volt jóbarátainak minden közbenjárása: halálra ítélték. Elérkezett a kivégzés napja. Odaállították már az illetőt megkötözött kézzel a magas kőfalhoz. Előtte katonasor állt fel lövésre kész puskával. A vezénylő tiszt rátette már kezét kardja markolatára, hogy tüzet vezényeljen. Akkor autó állt meg a vesztőhely szélén, kiszállt belőle az angol birodalom nagykövete, odasietett az elítélthez s letakarta az angol lobogóval. Aztán odakiáltott a vezénylő tiszthez: „Ki merészel rálövetni az angol zászlóra. “ A spanyol tiszt keze lehanyatlott kardja markolatáról, a katonák is eleresztették puskájuk ravaszát, hiszen ki mert volna rátüzelni az angol zászlóra s agyonlőni azt, aki a hatalmas angol birodalom védelme alatt állott. — Ki ne tudná, ki ne látná, hogy mi mind foglyok vagyunk. Nyomorult halálraítéltjei a bűnnek. De im jön a Krisztus égi követként, kegyelme drága palástjával letakarni minket a gonosz ellen. Csak nem akad köztünk senki olyan botor, aki letépné magáról ezt a megvédő kegyelmet ? Adventi ének. Dallam Krisztus Urunknak áldott születésén. Hirdeted, hogy eljössz égi dicsőséggel, Melynek fényiben Te Fölséged székel; Angyali karral seregelve körbe, Leszállsz a földre. Hirdessed szelíden, szeht ajakad szólja: Te Vagy a lelkek megszabadltója, Ki sorba mindet bilincsiből oldod, Hogy legyen boldog. Ne legyen itt porhoz, időhöz se kötve, Hulljon le róla, mi múló örökre. Szálljon Tehozzád boldogan, szabadon, Ama nagy napon! Petrovks Pál. HARANGSZÓ. Advent 4. vasárnapja. Filippi 4, 4—7. Kegyelmes Istenünk! Karácsony küszöbén hogyne örülnénk. Az életünk tele van bajjal, könnyel, de a Te karácsonyi nagy ajándékod láttára felszárad a könnyünk és örömmé változik a szivünk szomorúsága. Karácsony küszöbén megbékülünk egymással. Annyi köztünk a széthúzás, viszály és ellentét, de a Krisztus közelsége szelíd szeretetre, testvéri kézfogásra simítja a kezünket. Karácsony küszöbén letesszük a gondjainkat. Nem mintha nem volna okunk aggódásra, hanem mert, akit úgy szereinek, ahogyan Te minket, az elfelejt panaszkodni s csak hálát adni tud. Karácsony küszöbén köszönjük, hogy betakar békességéé, megtartó kegyelmed. __ Ámen. Sárkán y Béla jubileuma. Dec. 4.-én ünnepelte a kecskeméti gyülekezet Sárkány Béla 40 éves lelkészi jubileumát, amelyből 25 évet Kecskeméten töltött el. Az istentiszteleten az ottári szolgálatot Bakay Péter esperes végezte, az igét pedig maga a jubiláns hirdette erről az igéről: Kisebb vagyok minden jótéteményednél. Az istentisztelet után díszközgyűlés volt, melyen a gyülekezet nevében Klein Gyula tanár és presbiter köszöntötte, a ref. egyház köszöntését pedig Hetessy Kálmán ref. lelkész tolmácsolta. A többi küldöttségeket a lakásán fogadta az ünnepelt. Ünnepeltetésé- ben minden hatóság, egyház és egyesület részt vett.
