Harangszó, 1932
1932-12-18 / 51. szám
410 HARANGSZÓ 1932 december 18 Nagyon felháborodtam ezen a lesújtó képen. Úgy éreztem, hogy ez a sátán diadalának a képe: Mintha a kékre fagyott, felhasogatott lábakból valami kaján vigyorgás szemtelenül szeme közé vágná az embernek, hogy nem ér semmit a Miatyánk negyedik kérése, mert amit az Isten mindenkinek ád, azt a sátán egyeseknek harácsolja össze. Azután az volt az érzésem, hogy ez a kép a szeretet kudarcának a képe. Olyan mélységes megdöbbenés rázott meg, mintha karácsonyfa alatt ajándékok helyett a szülő pofonokat osztogatna gyermekének. Végül szégyeltem magam emiatt a kép miatt, hiszen én is ember vagyok én is felebarátja vagyok, ennek a rongyos ismeretlen — ismerősnek. Betakartam a szemem ; szégyenláng tüzes kígyói mardosták a szívemet, mert a sokak bűne az egyeseké, mert a mások bűne az én bűnöm is. Úgy érzem ez a fénykép Istennek karácsonyi üdvözlete 1932. nyomorgóinak és nyomorítóinak számára. Nem tudom, hogy hová megy ez a fáradt, tépett láb: templomba-e, vagy korcsmába ? Nem tudom, hogy mit szorongat a kezében: imádságos könyvet-e, vagy kézigránátot? Nem tudom, hogy hová érkezik meg: Krisztus karácsonyi békesséA hadifogoly. 3 képben. Irta: Biró Gyuláné. Személyek: Anya, Zsuzsi, orosz. I. SZÍN. (Parasztszoba magyarosan berendezve. Jobb módú parasztasszony ül zsámolyon és krumplit hámoz. Feje fekete kendővel van hátrakötve, bő szoknya, kötény előtte. Hámozás közben sirdogál, kötényével törülgeti szemeit. Közben leánya, Zsuzsi bejön, magyar ruhában, szakajtóban kukoricát hoz, leül anyja mellé és morzsol. Anyja hangosan felzokog.) Zsuzsi : Édesanyám, már megint sír, minek emészti magát mindig, nem tud belenyugodni, hogy hős idesapám elesett a háborúban. Hiába sírunk, hiába búsulunk már évek óta, ezen segíteni nem lehet (kezével szemeit törülgeti). Hát nincs kendnek senkije, akiért érdemes élni? Én senkije se vagyok, kendnek, ides egy jó szülő anyám? (beszéd közben feláll, átöleli). Anya (szomorúan): Mi lesz velünk Zsuzsám! Amióta háború van, csak a sok bánat jut nekünk, hogy a szegény ides apád elesett, nem megy semmi. Tavasz van, a földek vetetlenek, nem lesz kenyerünk, nem lesz a jószágnak takargéhez-e, vagy a sátán pokoli gyűlöletéhez ? De azt tudom, hogy ez az ember mindegyikünkhöz eljön, mint Istennek karácsonyi üzenete s belenéz sze- retetsóvárgó tekintettel a szemünkbe, rimánkodó kézzel kopogtat szívünk ajtaján s csak annyit mond: Entern a Krisztus küldött tehozzád. Én vagyok a te karácsonyi szegényed ! Az ev. belmisszíó szeretet- munkája Németországban. Irta: Balázs Béla. 1848. szeptember 22. korszakalkotó jelentőségű dátum a német evang. egyházi életben. Ezen a napon Luther városában, Wittenbergben tartott egyházi nagygyűlésen a belmisszió atyja,Wiehern János Henrik hatalmas, az egész nagygyűlést magávalragadó beszédében fölhívja az egyházat, hogy tegye magáévá a belmisszió ügyét és akkor a belmisz- sziónak mustármagja árnyas fává fog növekedni. A világkormányzó Isten Wiehern ezen beszéde által hullatta a belmissziónak akkoriban még kicsike kis magjára áldásának növekedést adó harmatát. Hogy a belmissziónak kicsiny magja azóta Németországban milyen óriásivá fejlődött, terebélyesedett, azt szeretném a következőkben statisztikai adatok közlésével bemutatni. A szeretetszolgálat hivatásszerű munkásai a diakónusok és a diakonisszák. Wiehern 1833-ban veszi föl Hamburgban az általa alapított „Rauhes Haus“-ba az első diakónust. Ma már a diakónusok száma Németországban meghaladja a háromezerhatszázat. Sokoldálú az a munkatér, amelyen a diakónusok ezen tábora működik. A gyülekezeti életben hűséges segítői a lelkésznek. Résztvesz- nek az ifjúsági munkában. Kórházakban, elmegyógyintézetekben ápolják a betegeket. Felügyelők nevelőintézetekben, népjóléti szállókban, otthonokban. Általában mindenütt megtaláljuk őket, ahol a szeretetmunka férfierőt kíván. Fliedner Tódor, kaiserswerthi lelkész alapítja az első diakonisszaházat 1836- ban Kaiserswerthben. Napjainkban mintegy 40.000 diakonissza áll Németországban a szeretetszolgálatban. A nővéreknek ezt a nagy sokaságát 106 diakonisz- szaegyesület foglalja magába. Közöttük legfontosabb és leghatalmasabb a kaiserswerthi szövetség, melyhez 66 diako- nisszaanyaház tartozik 26.600 diakonisz- szanövérrel.- A diakonissza mindenütt ott van, ahol embertársait szeretettel szolgálhatja s velük jót tehet. Nem jutalomért munkálkodik, hanem Isten és Krisztus iránt való hálából s a felebarát iránti szeretetböl. Résztvesz a gyülekezeti munkában, gondozza a szegényeket, aggokat, ápolja a betegeket, anyailag gondoskodik a gyermekek körében, foglalkozik a leányifjúsággal. Gondozó és ápoló csecsemőotthonokban, gyermekkertekben, gyermekmenhelyeken, árvaházakban, gyermekkórházakban, gyer- meküdülöhelyeken. Felügyel leányinternátusokban, tanít leányliceumokban, ta- nítónöképzőintézetekben, elemi, háztartási és ipariskolákban. Kiszámították, hogy a kaiserswerthi diakonisszaszövetségbe tartozó nővérek számos egyéb szolgálatuk mellett évenként átlag 2 millió beteget ápolnak. Ha ezen betegek ágyait egymásmellé állítanánk, 4000 kilométer hosszú sort alkotnának. A diakónusokon és diakonisszákon kívül az ev. belmisszió hivatásos munkásai között van 1600 főiskolát végzett mánya, nem hizlalunk az idén. A Riskát, meg a Csillagot eladhatjuk, eddig csak volt valahogy, de most már nincs egy épkézláb ember a faluban (sír). Zsuzsi (felugrik): Azt már nem, kedves! A Riskát megtartjuk, igába fogjuk, oszt mi ketten szántunk, vetünk. Én fogom az ekét, édesanyám pedig előttünk sétál (mutatja), mint egy méltósá- gos úr (nevetnek). Anya: Oh, te gyerek, nem tudod mit beszélsz, semmi az, amit két ilyen fehérnép el tud végezni (sóhajt). (Kívül dobszó hallatszik): Kö-ö-ö-öz hirré tétetik, hogy megjöttek az orosz foglyok, akiknek munkásra van szüksége, jelentkezzék a községházán azonnal. Zsuzsi: No, lássa édesanyám 1 Nem maradnak a földek vetetlenek. Menjen a községházára, csak valami jó dolgos, becsületes embert találna. No, meg derék szép szál legyen, ne csúfítsa a házunkat. (Nevet. Kendőt tesz az anyja vállára. Anya el. Zsuzsi a félben maradt krumplit hámozza, közben énekel: Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani, lala- lala... a dallam végén kiviszi a krumplistálat.) Anya (jön): No, csak erre felé gyere, fiam. (Az orosz jó megjelenésű, cserkész-ing, tányérsapka, hátizsák rajta.) Orosz: Áldás, békesség. (Hátizsákját leteszi a földre.) Anya (széket töröl le a kötényével): Ülj le. Fáradt vagy ugy-é, meg éhes. Hogy hívnak, fiam? Orosz: Szergej Mihalov a nevem, instálom. Anya: Jaj, azt én nem tudom kimondani. Majd én Péternek hívlak, jó lesz úgy-e? Engem pedig Varga néninek szólíts. No, mondjad. Orosz: Igenis Varganyenek (nevetnek). Anya: No, jó lesz úgyis. Zsuzsi! Zsuzsi! Hozzál be reggelit. Zsuzsi: (Jön, tálcán tejet és kenyeret hoz, az orosz feláll.) Anya: Ez a Zsuzsi lányom, ez meg a Péter. Zsuzsi (kezet nyújt): Jé, milyen szép magyar neve van, Péter (mosolyognak). Péter: Szép vagy, magyar lány... Zsuzsi (el, az orosz eszik). Anya: Majd körülvezetlek a gazdaságban.- A jószággal jól bánj, Péter. Hóinak kezdünk szántani, ott leszek magam is. Zsuzsi majd kihozza az ebédet, aztán felvált engem. Itt bizony sok munka vár rád, Péter. De hát nincs is nagyobb és gyönyörűbb munka, mint a földet művelni. Napróll-napra látjuk az Isten áldását. Mikor sarjadzik a vetés, mikor hullámzik a sok kalász, mikor érik, sárgul, mint az arany, hazahordjuk
