Harangszó, 1932

1932-02-07 / 6. szám

XXIII. évfolyam. 1932 február 7. 6. szám. Alapította: KAPI BÉLA I9io*bon. Laptulajdonos Ounantúii Luther-Szóveiség. Ar, Umagos Luther- Szövetség hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. PostacsckkBzamla: 30 526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Egymás terhét hordozzátok. Gál 6, 2 A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lö°/o-08 kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Mindenkor... Filippi 1. 1 20. „Mint min­denkor, úgy most is, nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által“. H a Pál apostolról hallunk, kényte­lenek vagyunk mindig felfigyelni. Ha bepillanthatunk ennek az em­bernek a szívébe, mindig elcsodál­kozunk. Elcsodálkozunk azon: mit tudott az Isten kegyelme faragni ebből az emberből! ...Micsoda hős ez a Pál! Az em­beriség egyik legnagyobb alakja! A hívőknek minden időkre, örök pél­daképe!... Valljuk csak be: a mai keresztyének közül igen kevesen hasonlítanak őhozzá!... Ahol az ö lelki nagysága a legszebben tün- döklik, ott mi egészen eltörpülünk. Mennyire elsikkad a mi keresztyén- ségünk, mennyire meginog a hitünk a nehéz, kisértésekkel-teli időben — Pál apostol meg éppen a meg­próbáltatások között a legnagyobb, a leghösiesebb lélek. Aposioisaga a szorongattatások között tündöklik a legszebben. A teher, amely vállaira nehezedik, csak növeli az erejét. A megpróbáltatások tüze erős hitének tiszta aranyát ragyogtatja fel. Mi­nél nagyobb sötétség borul reá, a reménység lángjától szemei annál jobban világítanak. A börtönben, megvasaltan, ellenségeitől körülvé­ve felemelt fejjel szól: „Mint min­denkor, úgy most is, nagy bátor­sággal fog magasztaltatni a Krisz­tus az én testemben, akár életemben, akár halálomban! Örüljetek az Ur­ban ti is mindenkor!..." Amikor ezeket írja a filippibe- liekhez ott sínylődik Rómában a börtönben, de a gondolata, a vágya most is csak egy: Nem fáj neki a fogság, nem érzi nyomorúsága ke­servét, csak az evangéliom ügye ne szenvedjen hátrányt, ö elvisel min­dent: életet vagy halált! Mindenkor csak a Krisztus ügye fontos, sze­mélyes érdeke nem számít. Ha kell tovább él, ha kell áldozatul adja magát csak a Krisztus magasztal- tassék mindenkor!... Uram! Amint tenéked tetszik, úgy cselekedj velem. Ha tovább is éltetsz, életem szolgáljon a te di­csőségedre, a te örömödre. ...Ha elszólítasz innen... a te akaratod teljesül. Életem a te szent kezedben Az ismeretlen meglátása és meg­oldása után az emneriség mindig törekedett. Az ismeretlen mindig vonzó erővel bír. Sokat töprengtek már azon, hogy mi az életünk cél­ja? Miért vagyok ott, ahova épen állított egy magasabb, nálunknál sokkalta erősebb hatalom? Vájjon nem a sors ostoba szeszélye do­bál-e jobbra, vagy balra? Mi az a cél, amely után rohannak az embe­rek, egymást durván félrelökve, té- petten, véresen, kacagva, vagy sír­va? Miért nem lehet kiszámítani a holnap eshetőségeit és lehetősé­geit? Miért hangoztatják népek, társadalmak, emberek a felebaráti szeretetet, ha nem tartják meg? Miért van az, hogy a szeretet sok­szor csak képmutató udvariasság? Miért olyan kevés a jócselekedet? Miért olyan sok az önzés, kapzsi­ság és a mások elnyomása iránti ösztön? Ezer miért és feleletre vár mindegyik. Ezek a sajgó, kínos, fá­jó kérdések a lelkünk talaján nőnek ki. A világ mostani helyzetében is ott a sok miért, melynek okait poli­tikusok, közgazdászok, pénzügyi kiválóságok igyekszenek megolda­ni, próbálnak magyarázni. Szétté­pett, szomorú világ, melyben az érthetetlenség tekintetével egymás­van. Tudom: ez a szent kéz atyai kéz, amely mindeneket jól cselek­szik... „Jó vagy rossz napokkal áldjon Hű kegyelmed enge met. Én megmaradok veled; Jézus te légy erős várom, Úgy várhat rám küzdelem Nem törik meg szent hitem." Ámen. * ra néző emberek tesznek bizonysá­got arról, hogy hibák, bajok van­nak. Lázas tevékenységgel látnak hozzá itt is, ott is, hogy jobb hely­zetet teremtsenek. Egyesek gazda­sági világnézetekkel, mások hitel- lehetőségek megnyitásával, vagy jó birtokpolitikával akarnak ered­ményre jutni. Befoltozzák az egyik lyukat, száz új támad a helytbe, bekötözik az egyik sebet, száz új fakad és megláttatja a kiindulás helytelenségét. Uj kilátópontok nyílnak, újra kezdődik a megsegí­tés és felépítés munkája, de hiába, mert odajutunk, ahol az előbb vol­tunk. Csalódott emberek jönnek vissza, kik előbb még esküdtek a földi ha­talomra és erőre. A kirabolt világ ezer és ezer kérdését nincs emberi ész, amely tisztán lássa és a meg­látás alapján jobb világot támasz- szón. Semmit nem csodálkozhat­nánk, ha egyszer arra ébrednénk, hogy a világ összes népei saját te­hetetlenségük miatt elpusztultak. Pedig van, aki feleletet ad és pe­dig világosat, érthetőt. Elmondja, hogy van az életünknek célja. Nem a sors ostoba szeszélye dobál ide, vagy oda. Van sorsintézőnk, gaz­dánk, urunk és királyunk. Van Iste­nünk, aki megsegítő keiével melle ­Isién telel. Irta: Fülöp Dezső.

Next

/
Thumbnails
Contents