Harangszó, 1932

1932-12-04 / 49. szám

394

HARANGSZÓ

1932 december 4.

s megértem, hogy erről az arcról külön tanulmányokat készítenek a festők. Mária Magdaléna ilyen kisirt szemmel s ilyen kéztördeléssel rogyott le Krisztus előtt s a szeme így nézhetett felfelé Krisztusra tele bizalommal.

És elnézegetem Krisztust. A kezében bot, de nem fegyelmező dorong, hanem pásztorbot. Nem úgy fogja, mint aki ütni akar vele. A feje figyelőén hajol le Mária Magdaléna felé. A szeme szelíden tekint reá s a jobb keze áldásra emelkedik. Mintha csak mondaná: Ne félj, megbocsáttattak néked a te bűneid!

A környezet, a ruha más lehetett a bibliai történetben, de a lélek ez volt. Ennek a képnek van lelki hűsége.

De hát miért dobta el akkor magától a művész a történeti hűséget, ha a lelki hűséget ily csodálatos szépen oldotta meg?

Mert az volt a meggyőződése, hogy Mária Magdaléna és Krisztus nemcsak egyszer találkozott, akkor, amikor a biblia beszél róla, hanem ez a találkozás állandó történeti jelenség. Finnországban is vannak Mária Magdalénák, kik térdrerogy- nak a múltúk terhe alatt, kétségbeesett kéztördeléssel sírnak a bűneik miatt, ütlegek helyett simogató, felemelő szeretetet, kárpálás helyett megértést keresnek. És Finnországban is ott jár Krisztus, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett.

És az volt a szive vágya: Vajha találkoznék ma is, az én hazamban is ez a kettő, Mária Magdaléna és

Krisztus, a kegyelmet szomjuhozó bűnös és a kegyelmet hozó Krisztus, az eltévelyedett bárány és a kereső pásztor.

Advent van. Az Ur eljövetelére való készülés ideje. Krisztus jön. Krisztus itt jár. Téged keres.

Lélek, akit bűne bánt, jöjj az Úrhoz, jöjj hamar!

Még ma jöjj, még ma jöjj. Jézusodhoz menekülj! T.

Kanada és kanadai magyarság jelenlegi helyzete.

Nehéz lenne egy ilyen rövid cikk keretében teljes képet nyújtani Kanadáról és az ott élő magyarság helyzetéről. Jelen cikkemben csupán rá akarok mutatni azon jelenségekre, amiket a helyzet szemlélője tapasztalt ott tartózkodási ideje alatt.

Mindenek előtt azt a tényt szeretném leszögezni, hogy Kanada korántsem olyan vad, kultúrálatlan, európai ember által kibírhatatlan éghajlatú ország, mint azt az itteni általános vélemény feltételezi. Kanada északi része, amely az úgynevezett Hudson Bay (Hudson-öböl) és a Nort Pole (Északi-sark) egyes részeivel határos, tényleg kibírhatatlan. Kanada többi része s így különösen a déli része, amely az amerikai Egyesült Államokkal határos, meglehetős mérsékelt éghajlatú.

Kanada jelenleg angol fennhatóság alatt áll. Az angol király által kinevezett kormányzó, illetve alkirálya van. A kormányzata azonban teljesen független a Britbirodalomtól.. Angliának semmi néven nevezendő adót nem fizet. Az Ottawában, Kanada fővárosában összeülő Heureof Comons képviselőtestület tagjait a kanadai nép választja s ez a képviselőtestület hozza ■ létre Kanada törvényeit, melyek nem szentesítettnek az angol birodalom királya által. Ha alapos

részíetességgel fejtegetnénk Kanada jogviszonyát Angliával szemben, akkor arra az érdekes megállapításra jutnánk, — hogy az angol királynak tett hűségeskün kívül — Kanada népe semmiféle különösebb kapcsolatban nincs az anyaországgal és attól teljesen független. Kanada pl. háború esetén nem köteles katonákat küldeni Anglia segítésére és a nagy háború alatt is a kanadaiak önként vállaltak harctéri szolgálatot az angol hadseregben, mert erre őket senki sem kötelezhette a fennálló törvények értelmében. Kanada és az anyaország közötti kapcsolatot inkább testvéri jóviszonynak mondhatjuk, mint törvényes jogi állapotnak.

Kanada területe valamivel nagyobb, mint az Egyesült Államoké, de a lakosságának száma kevesebb mint egy tizede az Egyesült Államokénál. Kanadának jelenleg kb. 12 millió lakosa van, melyből kb. 10 százalék bevándorló. Kanada provinciákra, tartományokra van osztva. A tartományokon külön tartományi kormányzójuk és tartományi minisztériumaik vannak. Ezek a tartományok a következők: Ontario, Quebec, Nova Scotia, New Brunswick, Manitoba, Saskatchewan, Alberta, British Columbia és ezenkívül az úgynevezett Northwestern Territories, magyarul északnyugati területek, a legvadabb és alig lakott területei a kanadai domíniumnak.

Csodálatos az a rohamos fejlődés, ami különösen az elmúlt tíz év alatt volt észlelhető. Annak dacára, hogy Kanada agrár ország, az ipar és kultúra terén is könnyen felveheti a versenyt bármelyik más országgal is. Majdnem minden nagyobb városában európai színvonalú egyeteme van, melyet nemcsak a bennszülöttek, hanem európai, amerikai és ázsiai egyetemi hallgatók is nagyszámmal látogatnak. Kanada két legnagyobb egyeteme a torontói és a montreáli. Ez utóbbi különösen orvosi fakultása miatt híres és nagyon látogatott. Az iskolai rendszer eltérő a magyarországitól. Ott 8 évig kell járni a tanulónak a Public Schoolba, ami körülbelül megfelel a mi népiskolánknak. Ezután a tanuló a High Schoolba kerül, ahol négy évet kell tölCseinek vára.

Irta: Szende Ernő. (23)

— Adj kérlek papírt és tollat.

A nemzetes asszony átment a szomszéd szobába. Tollal, tintával és egy árkus papírral tért vissza.

Csetneky leült s írni kezdett.

Mikor végzett, elkérte a címeres pecsétnyomót s rányomta az írásra. Aztán az ajtóhoz lépett.

— Jöjj be, István. Köztünk a helyed.

István belépett.

Az asszonyok kíváncsian néztek rá.

Csetneky feléjük fordult.

— Ez a mi szabadítónk. Kádár István. Atyja atyám jobbágya volt Nyékiben. Gyerekkorában elrabolták a törökök s azóta köztük élt. De a szíve, érzése magyar maradt. Megtartotta őt ennek egy maroknyi hazai föld, mit szülei sírjáról vett magához. S mint Dénes az úton elmesélte, ez a derék ember ezt a szent ereklyét megfelezte vele. Ez a honi rög kötötte hozzánk. így lett a mi megmentünk!

Csetnekyné hozzálépett.

— Szívem egész melegével köszönöm.

Kezét nyújtotta.

István megfogta. Megcsókolta. De szólni nem tudott.

Aztán Thalyné ment hozzá.

— Én is hálatelt szívvel mondok köszönetét jó ember.

István annak is kezet csókolt.

Csetneky kezébe vette az Írást.

— Figyelj ide, István.

S olvasni kezdett.

— Én, Csetnekei Csetneky Balázs, Csetnek vára úra, Nyéki község földesúra, Kádár István nevű jobbágyomat ezennel szabadnak nyilvánítom, Nyéki községet a hozzátartozó nyolcszáz holdnyi földjével, erdejével neki adományozom és törvényes utódainak visszavonhatatlanul. Kelt Csetnek várában 1C85. év július hó 5.-ik napján. Csetnekei Csetneky Balázs.

— Ezt átadom neked csekély hálám jeléül. S Ígérem, első dolgom az lesz, hogy a nádor útján nemesi rangra emeltesselek a király által.

István átvette az Írást. Nézte, forgatta. Aztán könnyes szemét Dénesre emelte.

Dénes hozzálépett. Átölelte.

— Nekem meg örökre a hűséges atyai barátom maradsz.

István felcsuklott. A sirás fojtogatta ennyi szeretet láttára.

Csetneky, meg Thaly is odaléptek s egymás után ölelték

keblükre a jó embert.

A többiek könnyes szemmel nézték a megható, boldog jelenetet.

Dénes a vígabb oldalára akarta fordítani a dolgot. Oldalba lökte Istvánt.