Harangszó, 1932
1932-11-27 / 48. szám
1932 november 27. HARANGSZÓ 389 ráknak, Németh Károlyt az ifj. helmisz- sziói bizottságba, Bertha Benőt és Zse- dényi Bélát az alkotmány és jogügyi bizottságba, Hanzmann Károlyt a nyug- díjintézeti bizottságba, Fodor Kálmán győri karnagyot az énekügyi bizottságba, Kuthy Dezsőt a Luther Otthon igazgatójának, Zsigmondy Dezsőt föeilenör- nek, Keszler Lászlót ellenőrnek választotta meg az egyetemes közgyűlés. A nyugdíjintézet ügyvitelével Kuthy Dezső lemondása folytán Scholtz Oszkár bízatott meg. A közgyűlés D. Oeduly Henrik imájával az esti órákban ért véget. * Az 1932. évi egyetemes közgyűlés határozatain nyugodjék meg a gazdag Isten gazdag áldása. Okolicsányí Gyula 1852—1932. A magyar evang. közéletnek nagy gyásza van. Egyik legbuzgóbb vezére, lankadatlan munkaerejű, lutheri szellemű oszlopa: okoliesnói Okolicsányi Gyula, a dunáninneni ev. egyházkerület tb. felügyelője, a nógrádi ev. egyházmegye 20 éven át érdemekben gazdag felügyelője, a sámsonházai ev. egyház 47 esztendőn keresztül •felügyelője, e hó 7.-én elköltözött az élők sorából. Megilletődve gyújtjuk meg a tisztelet és szeretet ttizét a kegyelet oltárán, az őreá való emlékezéssel, mert nyolc évtized alatt az egymást felváltó nemzedékek köztudatában úgy élt ez a tiszta, nemes magyar jellem, ez az önzetlen közéleti tevékenységű, egyházkormányzati bölcseséggel megáldott, hogy ha az ő jeliemét akarjuk szavakba foglalni, szinte önként a nagy lózsef nádor-szobra feliratának szavai jutnak eszünkbe: „Egész életét a közügynek szentelte“. A liptómegyei ősrégi okoliesnói Okolicsányi nemzetség sarja volt. 1852. aug. 21.-én született a nógrádmegyei Lucfal- ván. mint Okolicsányi József, a Prónay báró család jószágfeíügyelőjének és Vla- dár Szidóniának fia. Édesapját, aki a szabadságharcban súlyos sérüléseket szenvedett, kicsiny gyermek korában elvesztette. Középiskolai tanulmányait a hírneves Selmecbányái evV lyceumban végezte, az intézet két nagynevű tanárának: Breznyik és Jezsovitsnak szellemi behatása alatt, ezeknek a kitűnő paeda- gógusoknak hazafias, evang. szellemű nevelő hatása egész pályáján és közéleti működésén nyomokat hagyott. A jogot a budapesti tudományegyetemen végezte. 1875-ben részt vett a boszniai hadjáratban. 1880-ban lépett a Széli Kálmán elnöklete alatt álló Magyar Jelzálog Hitelbank szolgálatába s nemsokára az intézet jogügyi osztályának vezetője s kiváló szaktudása és lelkiismeretes munkássága folytán csakhamar ügyész, majd igazgató lett s 40 esztendőt töltött az intézet szolgálatában. De hivatali teendőinek lelkiismeretes ellátásán kívül nemcsak hogy időt tudott szentelni a közügyeknek, hanem mondhatni, Budapest főváros közéletében, mint 30 esztendeig törvényhatósági bizottsági tag, valamint az evang. közéletben 47 éven át, még többet dolgozott, mint egyházi, községi, majd egyházmegyei, végül kerületi tb. felügyelő s vol- taképen itt találta meg tevékeny munkásságának igazi tereit. 1884-ben 250 köz- és magántisztviselőt egyesületbe tömörített s Rózsa Péter fővárosi tanácsnokkal és Hindy Kálmán pestvármegyei árvaszéki elnökkel együtt megszervezte a Házépítő Tisztviselők Egyesületét, amely azután 2 év alatt megépítette Budapest főváros családi házakból álló, ma is virágzó, első és legszebb kertvárosát, amelyet az idők folyamán nagyszerű kultúrintézményekkel: elemi iskolák, kisdedóvó, napközi otthon, polgári iskola, gimnázium gazdagított, mindezek az ö kitartó és rendkívül buzgó szervező tevékenységének köszönik létüket. A Házépítő Tisztviselők Egyesületének 25 esztendeig volt közszeretetben álló elnöke, nagy érdemei elismeréséül az egyesület 1920-ban örökös díszelnökévé választotta és díszterme számára megfestette magyar díszruhás, életnagyságú képét. Az evang. közéletbe már 33 éves korában bekapcsolódott. 1885-ben választotta meg a sámsonházai ev. egyház felügyelőjévé, 1886—1890-ig a lucfalvai, majd i 914-től 1918-ig a galgagutai egyház felügyelője is volt, a pesti ev. magyar egyháznak pedig 40 esztendőn át, haláláig presbitere. Az 1890—92. évi országos evang. zsinat jogügyi bizottságában tevékeny részt vett. A nógrádi egyházmegye előbb másodfelügyelövé, majd Beniczky Árpád halála után egyhangú lelkesedéssel felügyelőjévé választja. Beköszöntőjének kiemelkedő mozzanata volt, igy Luthef Mártonnak Budapesten felállítandó szobrát követelte. Csaknem 20 esztendeig vezette ritka egyházkormányzati bölcseséggel ezen egyházmegyét. Akár mint egyházmegyei elnököt, akár mint törvényszéki bírót, egyházközségi felügyelőt nézzük, erős lutheri lélek, ritka igazságszeretet, sokoldalú tudás és tevékeny szellem jellemezte. Érctemei elismeréséül a dunáninneni ev. egyházkerület 1930. októberben Balassagyarmaton tartott gyűlésén egyhangúlag tiszteletbeli felügyelőjévé választotta. Úgyszólván egyetlen ágazata sem volt a hazai evang. közéletnek, amelyből Okolicsányi hiányzott volna s mindenütt olvan lelkiismeretes, buzgó működést fejtett ki, hogy indítványait, elnöki javaslatait rendszerint egyhangúlag fogadták el. Ha a viszálykodás szelleme mutatkozott valamely egyház beléletében, ő tapintatos fellépésével, szavának, személyének nagy tekintélyével békét teremtett, sok kis egyházat anyagilag is támogatott, iskoláknak taneszközöket adományozott, sok egyháznak kölcsönt eszközölt ki bankjánál, kiváló gondot fordítva az egyházak anyagi rendezettségére. Éberen ügyelt az iskolák hazafias, evang. szellemű tanítására. Mint Kossuth Lajosnak, a sámsonházai ev. egyház főfelügyelőjének világi elnöktársa, hűségesen ápolta nagynevű feljebbvalójának szellemi hagyományait egyházában s a hazai történelem ezen óriásának főfelügyelői működése tényét 1895-ben a sámsonházai templom falába illesztett márványtáblával örökítette meg, emlékezetéül az utódoknak arra, hogy a nagy államférfiú turini önkéntes számkivetése alatt főfelügyelői tisztségét mint Magyarországon egyedülit viselte, 1871- töl 1894-ben bekövetkezett haláláig. A 40 esztendő óta magyar ruhában járó Okolicsányi úgynevezett régi vágású, de modern gondolkozása izzó magyar lelkű ember volt, aki az ö szeretett papjai és tanítói körében rendkívüli népszerűségnek örvendett. Jószívűsége közismert volt s a szegények, elhagyatottak. akiket istápolt, százan és százan, akiket állásba segített, szivükbe zárták őt! Egyéniségéből sokszor kiütközött lángoló magvar érzése, Budapest székesfőváros 1912-ben egyhangú lelkesedéssel fogadta el azon nevezetes indítványát. hogy Budapesten Zrínyi Ilona nevéről utca neveztessék el. De legemlékezetesebb hazafias bátorságára az a fellépése, amidőn 1919. márciusban, amikor már az átkos. hazafiatlan proletárdiktatúra kezdte felütni fejét és már figyelték a magyar hazafiakat, Okolicsányi elhatározta, hogy semmi veszéllyel nem törődve, megünnepli 1848. Március Idusát s a menekült székely egyetemi hallgatóság tomboló lelkesedése közben mondotta el életének talán legragyogóbb szónoklatát, amelyben hódolt a szabadság szent eszméjének aminthogy 1893. óta megszakítás nélkül, minden évben ö volt az első. aki az ö kedves tisztviselő- telepi Kaszinójában, a március 15.-iki hazafias ünnepen, a „Tízek“ által, az ő indítványára alapított ezüst szabadságserleggel kezében, a haza nagyjainak emlékezetét gyújtó hatású szónoklataival dicsőítette. 1882-ben kötött boldog házasságot Vladár Violával, néhai Vladár János nógrádi főesperes leányával. Családi élete boldog volt s bár sok súlyos csapás érte, mert 2 kisfiát csecsemőkorukban veszítette el. maid elhunyt hőn szeretett leánya, dr. Vértesy Dezsőné is, de a sok megpróbáltatás nem tudta erős lelkét megtörni, sem megbénítani a közjóra irányuló tevékenységét! Dr. Raffay Sándor, bányakerületi ev. püspök temette el a magyar társadalom kiválóságainak irp- pozáns részvétele mellett, e hó 9.-én a főváros által adományozott díszsírhelyen, a Kerepesi-út melletti temetőben s beszédében mint igaz embert és mint a közéleti önzetlenség és alkotó munkásság mintaképét magasztalta, „akinek kézszoritása bárkire megtisztelő volt“. Élete, alkotásai, tiszta jelleme meg fogják őrizni nevét a késői utókor számára! „Boldogok lésznek ezután a halottak, kik az Úrban halnak meg. Úgy vagyon bizonyára a’ Lélek mondja: Mert meg- nyugosznak az ő fáradságoktól és az ő cselekedeteiknek jutalma követi őket“. János Jelenések 15, 13. Dr. V. V. Gay Károly. Igy nyomtatásban közönséges név, amelyet egy immár néhaivá vált földi halandó viselt. Gay Károly! . .. közönséges szürke név azok előtt, akik nem ismerték; de nemesveretű név azok előtt, akik értékes lelki tulajdonságokban bővelkedő néhai viselőjét közelebbről ismerték. A maga igénytelenségében, szerény egyszerűségében csodálatos ember volt a. néhai
