Harangszó, 1932
1932-11-06 / 45. szám
XXIII. évfolyam 1932 november 6. 45. szám Alapította: KAFI BÉLA 1910-ben. L&ptulaj (ionos: Dunántúli Luther-Szövetsóg. Az Orxz&goH Luther- Szövetxég hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 80.526 Előfizetést elfogad minden evang lelkész és tanító. A „Hvucui" •lerkeutA-kiadóhiTataU QYÓR Petőfi-tér 2 Előfizetési ára * negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel H)°/o-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 80 fillér. Kll£árl€hrki! Efezusi 1. 6 18—17. „Mindezekhez felvevén a hitnek paizsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok ; az üdvösség sisakját is fölvegyétek és a Léleknek a kardját, amely az Isten beszéde“. A régi idők katonáinak védőfegyvere volt a paizs. Az élet nagy harcában a Krisztus vitézének ugyanilyen védőfegyvere: a hit. Amikor minden emberi tudomány, erő és bölcsesség csődöt mond, a hit akkor is megbizonyítja megőrző, megtartó csodás erejét. Csak az az ember, aki a szenvedések között is el tudja mondani, ki tudja ejteni a kereszt kínjait szenvedő Krisztus szavát : Én Istenem ! Én istenem! . . . és ezt hittel tudja mondani. — csak az az ember jut át a szenvedés sötét óráin a vigasztalás hajnalára. Azért féltve őrizzétek hiteteket, hogy el ne fogyatkozzék s akkor bátran szembeszállhattok az élet próbáló nyomorúságaival mindig lesz paizs- tok biztos védelem a csatában . . . S ha valaki ezt a fegyvert akarná kicsavarni lelketekből, kiáltsátok annak oda: Inkább vesszen a világ, a pénz, a vagyon, de Istenbe vetett hitemet nem engedem, mert végezetre is a mi hitünk meggyőzi a világot! . . . „Az üdvösség sisakját is felvegyétek és a Léleknek a kardját, amely az Isten beszéde“. A fegyvereket a béke napjain is forgatják a katonák, hogy kipróbálják azokat s meglegyen a gyakorlatuk a fegyverforgatásban. Nos, vedd hát elő az ige fegyverét is minden napon ... Nem érezted még soha, hogy egyetlen szemernyi igében több vigasztalás, erő és megnyugvás van, mint sok ezernyi emberi szóban és földi vigasztalásban. Az ellenséges csapatokra mindig a legjobb fegyverrel kell rátörni ... és hidd el, hogy a gond, a szükség a bűn fekete seregével szemben, amely megkeseríti életünket — a legjobb fegyver a Lélek kardja, hisz még a Sátán is megfutamodik, ha szembeszegzem vele az ige fegyverét, hogy „meg vagyon irva“ ... Az ige ma is jó fegyverünk és paizsunk, a Lélek harcában, ezeren ezerszer kipróbálták már. Egy regebeli hősről mondják, hogy akkor vívta ki a legnagyobb diadalt, amikor meghalt, mert halála órájában sírva zokogta nevét az ö vitéz serege. Ma 300 éve, 1632. nov. 6-án, a liit- zeni csatatéren 15.000 svéd és német vitéz sírva, zokogva adta szájról-szájra a lesújtó, szomorú hirt: „A király elesett!“ „A király meghalt!“ Gusztáv Adolf is akkor és ott vívta ki legnagyobb diadalát. Ez a diadal a Gusztáv Adolf Egyleten keresztül most, 300 év múlva még mindig növekedőben van, s adja Isten, hogy az idők végezetéig növekedőben legyen és maradjon! Mi evangélikusok Luther Márton neve mellett Gusztáv Adolf nevét mindenkor kegyelettel és hálával em/legetjük. 1594. dec. 9-én született, tehát 111 évvel később, mint Luther. IX. Károly svéd királynak és feleségének, Holsteini Christinának vetít a fia. A jó Isten gazdagon megáldotta testilelki adományokkal. Kiváló tehetségei szinte predesztinálták, különösen képessé tették őt a királyságra. Szülei nagy gonddal nevelték. Édesatyja bölcs intelmekkel látta el, s ezek az apai meghagyások sokban hasonlítottak az első magyar királynak, István királynak, Imre herceghez intézett jótanácsaihoz. Azt mondja IX. Károly a kis Gusztáv Adolfnak: „Mindenekelőtt féld az Istent, tiszteld atyádat és anyádat, mutass rokonaid iránt szives hajlamot, szeresd atyádnak hű szolgáit, jutalmazd őket illően, légy kegyelmes alattvalóidhoz, büntesd a rosszat, becsüld a jó,t... őrködj a törvény felett, tekintet nélkül a személyekre." Gusztáv Adolf igy lett igazán Isten szive szerint való, erkölcsös, nagytudo- mányú és emellett alázatos, leereszkedő, nyájas, a legszegényebb ember baját is meghallgató, készséggel segítő, türelmes A jó katona szakadatlanul próbálja a fegyverforgatást — a Krisztus jó vitéze szakadatlanul gyakorolja magát a hitben és az imádságban, hogy el ne bukjék gonosz idők nagy csatájában . . . Urunk! segíts győzni! . . . és mégis határozott, rendet és fegyelmet tartó nagy királlyá. 17 éves korában, 1611-ben lépett trónra. Svédország akkor Európa leggyengébb és legszegényebb állama volt. Lakossága alig érte el az egy milliót. A természeti kincsekben amugyis szegény országot a sok háború még szegényebbé tette. A minden oldalról ellenséggel körülvett ország óriási adóssággal küzdött. De a nép, élén az ő bátor és Istenben bizó királyával, szembenézett valameny- nyi ellenségével s minden szegénysége, gyengesége dacára, döntően avatkozott bele Európa jövendőjének kialakulásába. Amit még IX. Károlynak megígért a nép, azt Gusztáv Adolfnak is megígérte: „Az evangéliumért mindent kockára teszünk." És amit IX. Károlytól követelt, azt kívánta fiától is. „A mi királyunk Svédország hitét és szabadságát minden körülmények között őrizze meg.“ Gusztáv Adolf ennek a kívánságnak hűségesen meg is felelt. Országáért meghozott minden áldozatot. Mikor a fekvésénél fogva különösen fontos Elseborg váráért nagy árt kellett a dánoknak fizetni, ő maga járt elöl jó példával: még asztali ezüstkészletén is túladott, csakhogy könnyítsen szegény hazája sorsán. De Gusztáv Adolf nemcsak vagyonát adta oda a hazának, hanem vérét is. Trónralépésétöl fogva szinte állandóan háborúskodott, s a király mindig az első csatasorban harcolt, s így nem csoda, hogy ellenségtől kapott számtalan seb borította testét. Tanácsosai kérlelték, hogy gondolja meg, hogy ő nemcsak katona, hanem hadvezér és király is. A kérlelő szóra Gusztáv Adolf így felelt: „Nem hiszem, hogy az én személyem olyan fontos. S ha a halál előbb érne el, mintsem kívánjátok, úgy Isten őrködni fog hazánk felett, úgy mint ezideig. És Különben érhetne-e dicsőbb halált egy Gusztáv Adolf és a Gusztáv Adolf Egylet. (1632-1832—1932.)
