Harangszó, 1932

1932-10-30 / 44. szám

XXIli. évfolyam.

1932 október 30.

44. szám.

Alapított«:

KAPI BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonos: Dunántúli Luthsr-8zúvetsig.

Az Országos Luther* SztTetség hivatalos lapja.

Megjeianik minden vasárnap.

HostacsokkBzámla: 80.526.

Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

HARANGSZÓ

Eros vár a mi Istenünk.

A ,,Harangsió“ szerkeszM-kiadóhivatala

GYŐR

II., Pstőfi-tór 2

Előfizetési ára * negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 40 fiílér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10*/®-ob kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P §0 fillér.

Október 31.

Az egyetlen evangélikus ünnep. Megmér ez az ünnep. Aßol elszürkül,

elszintelenedik és belefullad a tjétköznapiságba

_, afjol a „legközelebbi

v

asárnapon" talál egy kicsinyke íjelyet, mint vásári árus gyékényén az elalélt, összeesett beteg . . ., afjol nem mozdul a íjarang és a szív ünnepi lendületre, ott a sorvadás, a balál állítja meg az élet szívverését.

A reformáció maradandó értékei.

A múlandóság törvénye az, amelyet életünkben, a természetben, a történettanításban egyaránt szemlélhetünk.

A reformáció nagy emlékeitől megszentelt helyen járva is ennek a törvénynek érvényes- ségétszemlélhetjük.

— A wittenbergi Luther-házban, bár féltő kezek igyekeznek mindent az eredeti formában megtartani, a szúette bútorok, a kopott, repedező faiak figyelmeztetnek bennünket arra, hogy az idő dolgozik; Wormsban csak tudni vélik, hogy az egyik kastély kertjében melyik részen állhatott az a palota, amelyben Luther hatalmas vallástétele elhangzott: itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen; Speyerben is csak régi idők fennmaradt képe őrizte meg a birodalmi gyűlés helyét, ahol a híres pro- testáció történt; maguknak a világképét átformáló reformátoroknak tetemei is csendben porladnak akár az emlékezet által megjelölt s megírta : Dr. Kiss Jenő egyet, tanár.

szentelt, akár névtelen sírokban várván az Ítélet trombita-szavának

holtak csontjait életre hívó harsonáját.

De mindezen, a megsemmisülésben összeolvadó egyetemes múlandóságból tűnik elő, mint hatalmas, örök fénycsóva a reformáció által gyújtott s az örökkévalóság felé világító tűz, amelynek fénye mellett tanultunk mi is látni, ítélkezni, üdvösségünkre vonatkozó dolgokban biztos, vigasztaló eredményhez jutni. Él és éltet az egyetemes emberi múlandóság felett az ö r ö k i g e, amelyet a reformáció tett újból szabaddá, az az örökkévalóságból az örökkévalóság boldogító üzenetét hozva számunkra. A reformáció adta vissza né- künk az élet könyvét, a Bibliát, anyanyelvükön.

E visszaadott szent könyvben rámutatott az evan- géliom vigasztaló, boldogító örömüzenetére, Isten bűnbocsátó, újból kegyelembe fogadó szeretetére. „Oh én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem ennek a halálnak a testéből“, hangzik a Rom. levél 7. f.-ből Isten büntető haragjától rettegő embernek kétségbeesett kiáltása, amely feltört az emberiség nagyjaiból Pál apostoltól Ágostonon át Lutherig, amely emésztette a névtelen hősök és hívek életét; mert e felkiáltás a meddő harcban felőrlődő embernek nemzedékről nemzedékre visszhangzó kiáltása volt, amíg Luther Márton, nagy reformátorunk Isten leikétől vezérel