Harangszó, 1932
1932-10-16 / 42. szám
1932 október 16. HARANOSZÖ 335 gyakran belerögződünk a passzivitásba. A türelem nem terjedhet az öngyilkosságig. Amennyire rajtatok áll, békességben legyetek minden emberrel, mondja az apostol. De a béke nem rajtunk áll. A békét mások változtatják békétlenséggé. De mindenek előtt a belső egységet kell kiépíteni sorainkban. Egymás kíméletlen birálgatása és benső ügyeink piacra vitele helyett jó lenne az evangélium tanácsát megszívlelni: Ha vétkezik atyádfia ellened, fedd meg őt négy- szemközt, ha hallgat reád, megnyerted, ha nem, intsd meg tanuk előtt, ha ez sem használ, jelentsd a gyülekezet előtt. Az egyházban lehetnek hibák, hisz emberek vagyunk és nem angyalok, de a birálga- tók is emberek és nem angyalok. Az egyházi fórumok elég alkalmat adnak a bajok testvéries orvoslására, az evangélium1 szelleméről azonban senki meg ne feledkezzen. Arra kellene törekedni, ami békességre és egymás épülésére való, mert ami egymást építi, az egyházat is építi. Szükség van a hűség, a szolgálat és áldozatkészség fokozottabb megnyilatkozására. A hűtlenség romboló áradatát meg kell állítani. Az ifjúság nevelését mélyebbé, vallásosabbá kell tenni. Egyházunkban nincs hierarchia kialakulóban. A világi elem minden fórumon többségben van. A korszellemnek meg kell változni és ezzel megváltoznak a körülmények. Gusztáv Adolf esztendeje arra kötelez, hogy teljes önmegtagadással végezzük egyházépítő szolgálatunkat és ne a magunk erejére, hanem egyedül Isten kegyelmére támaszkodjunk. Az állam szőkébbre szabta a segélyeket, de azt se osztja igazságosan szét, a gyengébb gyermeket elhanyagolja, pedig már volt a múltban erős és lehet még erős és támasza lehet a gondokkal viaskodó anyának. Elismerését és köszönetét fejezi ki Karafiáth volt kultusz- miniszternek megértő jóságáért s bizalommal köszönti Hómann Bálint új minisztert. Fájdalmasan emlékezett meg arról a mellőzésről, mely a protestáns egyházakat a hadviseltek zászlójának avatásánál érte. Türelemmel és szeretettel úgy igyekeztek átmenni ezen a sérelmes ponton, hogy Ravasz László püspök vigasztalta meg templomunkban a zászló nélkül felvonult protestáns hadirokkantakat és hadviselteket. Megemlékezik az elszakított részeken lakó evangélikusokkal való érintkezés szükségességéről. Ki kell építeni az evangélium internacionalizmusát. Hangsúlyozza a szórványok gondozásának hathatós felkarolását. A pásztorok karolják fel szórványbeli híveiket, amint az evangéliumi jó pásztor is otthagyta a nyájat és elment az egy eltévedt megkeresésére. Követendő példának állítja oda a budapesti egyházmegyét, amely két missziói körzetet szervezett meg, Csillaghegy és Dunaharaszti központtal; a missziói körzetek fenntartását az egyházmegye gyülekezetei vállalták évi költségvetésük 2 százalékának felajánlásával. Óva intett, hogy a nemzetiségi kérdést bevigyék az egyház békés munkájába, mert ezzel olyan tüzet szítnak fel, amelyet nem lehet eloltani. Hangsúlyozta az iskoláknak átmentését és áldozatos fenntartását ebekben a nehéz időkben és fájdalmasan emlékezett meg arról, hogy több gyülekezet lemondott veteményes kertjéről: iskolájáról. Felhivta az illetékeseknek figyelmét arra, hogy az egyetemes nyugdíj intézettel szemben kötelezettségeiknek tegyenek eleget, mert ezek elmulasztása ez intézet összeroppanását eredményezheti, ami megbocsáthatatlan bűn lenne önmagunkkal és családjainkkal szemben. Megemlékezett az egyházmegyék felterjesztéseiről, amelyek sürgetik a vásároknak vasárnapról való áttételét hétköznapra, sürgetik a tanítói- és lelkészkérdés reformját és kérik, hogy a lelkészi pályára csak az arra hivatottak vétessenek fel. Szükségesnek tartja, hogy minden gyülekezetben megszerveztessék a szegények gondozása. örömmel állapítja meg, hogy a kerület lélekszáma emelkedett (269.392). Megemlékezett szeretettel Szeberényi Lajos Zsigmond dr., Keviczky László, Draskóczy Ede 50 éves, Margócsy István 40, Noszkó István 35 éves papi szolgálatáról és Kiss István püspök 10 éves püspöki jubileumáról. A Krisztus erejében való bizakodással zárta be püspöki jelentését. A gyűlés további folyamán letárgyalták a szokásos egyházkormánvzati kérdéseket. A költségvetést leépítették a mai nehéz időknek megfelelően. A tanügyi bizottság a középiskolák számára heti 3 hittanórát javasol és a hittannak az érettségi tárgyak közé való felvételét. A tárgyalás során püspök úr nagyon melegen ajánlja az egvháztársadalmi egyesületekben való munkálkodást és a helyi presbiteri konferenciákat, ahol presbitereink oktató előadást nyernek egyházunk minden kérdésében. A bel- misszió előmozdítására szükségesnek tartja a kerületi gyűlés minden gyülekezetben a reggeli istentiszteletek tartását, az adventi és böjti időszakban az esti istentiszteleteket. A szórványok és misz- S7iói egyházak megszervezését, a kórház és börtönmissziót. A leventék lelkiéletének biztosítása végett szükségesnek tartja a gyűlés, hogv a leventék az istentiszteletekre felvezettessenpk. Szükségesnek tartja a gyűlés a hívek látogatásáról lelkipásztori naplók vezetését és az egyesületek működéséről jelentés készítését. A lelkészegyesület bejelenti, hogy Raffay püspök liturgia tervezetét bemutatják az egyetemes gyűlés alkalmával a Deáktéri templomban. Az egyház közigazgatási kérdéseivel foglalkozó kiküldöttek lelkében ott volt a nehéz időknek nyomott hangulata, de fölcsillámlott a jobb jövő reménységébe vetett hit is. A nagy tömeg, a lelkipászNehéz vaskarika állt ki a falból s két vaslánc lógott le róla. Egyik a fogoly balkezét, másik a jobblábát fogta. Juszuf ránézett. Nem ismerte. Szótlanul fogott a söpréshez s pár pillanat alatt végzett. Kilépett az ajtón. A porkoláb egy tekintetet vetett rá. Szó nélkül is megértette a választ. Rászólt: — Gyorsan végeztél. Jól van. Csak igy mindenhol. Két óra így is beletelik, mire végzek Hát csak iparkodj! Sorra vették az emeleteket. Sehol semmi nyom. Dénes elcsüggedt. István biztatta. — Hátra van még a földszint. Aztán a földalatti sor. Még rájuk akadhatunk. A földszinten a harmadik számú cellára került a sor. Mikor Dénes belépett, hirtelen megtorpant. A szíve veszettül vert, a lélekzete elakadt. Tagbaszakadt embert látott állani az ablaknál. Kinézett azon. A tengert bámulta. Elég szép szórakozás egy fogoly részére. Az alak megmozdult. A láncok megcsörrentek. Szembe fordult az ajtó felé. Dénes majd összerogyott. Az atyja állott előtte. A fájdalom, az öröm, a bánat, a boldogság egyszerre örült táncot járt a keblében. Él az atyja, él! Keményen néz vele szembe! Az arca sápadt, beesett. A haja ősz. De a szeme! A szeme! Az a régi, büszke Csetneky szeme! Kifordult a cellából. Alig bírta kinyögni: — Az atyámi! Az atyám! A börtönőr végig nézett a folyosón. Nem mutatkozott senki. Odasúgta a Dénes fülébe: — Eredj be. Ismertesd meg magad. Mondd, hogy bízzék benned, de bennem is, ha még óüv durva is lennék hozzá. Eredj. Siess. Ha köhögök, azonnal jöjj ki. Dénes betámolygott az ajtón. Odarogyott az atyja elé. Széttárta a karjait s reszkető hangon suttogta. — Atyám! Édes jó atyám! Csetneky nem akart hinni az érzékeinek. — Te vagy az, Dénes? — Én vagyok, atyám. A fiad. Csetneky lehajolt s a jobb karjával átölelte. — Édes jó fiam. Pár percig szótlanul csüngtek egymás keblén. Aztán Csetneky megszólalt: — Hogy kerülsz ide? Dénes intett. — Halkabban, édes atyám. Röviden elmondom. Eljöttem, hogy kiszabadítsalak. — Nem megy az, fiam. — De menni fog, atyám. Nagyon rövid idő múlva. A porkoláb, emberem. Ö is magyar. Derék ember. Ő fog megszöktetni. Lehet, hogy már a jövő héten. De lehet, hogy már holnap. Mihelyt itt lesz az alkalom. Tehát bízzál benne, ha durva is lesz hozzád. Ez csak látszat lesz. De hol van Thaly? — A másik cellában. Itt mellettem. Szomszédok vagyunk. — Annál könnyebb lesz a dolog. Mert őt is magunkkal visszük. — Nem is mennék nélküle, fiam. (Folytatjuk.)
