Harangszó, 1932
1932-10-09 / 41. szám
XXÍÍl. évfolyam. Í932 október 9. 41. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Lap tulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap, Postacsekkezámla: 80 526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. HARANGSZÚ „Kész minden ; jertek el!“ Máté 22, 4. A „Hmiufu«“ ■lerkeutt-kiidóhivataU GYŐR II., Petöfl-tér 8 Előfizetési ára * negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fidér. Egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel lO°/*-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A Harangszó egy régebbi számának kedves cikke arról számolt be, hogy nincs az esztendőnek olyan hónapja, amelyikben ne aratnának a földkerekség valamelyik pontján. Hol az egyenlítő táján, hol a sarkok felé, egyszer az északi félgömbön, máskora délin,demin- den hónapban aratnak. Ám nemcsak az aratás, a munka örökös a földön, szüntelen az imádkozás is. Nincs a napnak az a legparányibb része, amelyben gyermekek angyali ajkán, ifjak, felnőttek szivéből, az élet elaggott vándorainak fohászaként, — templomi gyülekezetek közös áhítatában s titkos kamarák csendes órájában fel ne buzogna az imádságok imádsága : a Mi Atyánk. Milyen nagy áldás ez az imádság! Az emberi nem legigazibb közkincse! Nincs nyelv, amelyiken ne hangzanék, nincs nemzet, amelyiknek fia ne ismerné. Nincs szárny, amely jobban emelné a lelket, nincs forrás, amelyikből több szív merített volna. Valamikor régen — 1900 éve — csak 12 lélek visszhangozta Jézus imádságát, — ma öt- százmillió embernek lelki kenyere. Ötszázmillió embert nevel, tanít, nyugtat, serkent, int, vigasztal, aláz Mi Atyánk . . . szerszámot, gondoznod kell az igavonó jószágot, becsülnöd kell foglalkozásodat, szeretned kell földedet, figyelned kell minden barázdára, minden lépésedre, egész lelkeddel ott kell lenned a munkádnál, csak úgy lesz rajta áldás. Imádkozásoddal sem lehet ez másként. Emlékezzél csak vissza, eszedbe fog jutni életed egy órája, amikor különösképen tudtál imádkozni. — Harctéren voltál, karácsonyeste volt és hazagondoltál. Nehéz beteg voltál, gyógyulásodat nagyon bizonytalannak láttad s a múlandóság érzése meg-megérintette szivedet. Kis gyermeked ágya szélén ültél, akinek halántéka csak úgy tüzelt a láztól. Forró fejecskéjét jobb- ra-balra forgatta szakadatlan és te még csak azt sem tudhattad, hogy mije fáj. — Óh ezekben az órákban, kint a harctéren, a betegágyon, kis gyermeked mellett olyan alázatos mélységből jött az imádság. Önmagadban olyan nagyon elhagyottnak, árvának érezted magad. Olyan nagyon érezted a tehetetlenségedet, múlandó por voltodat, és hogy egyedül csak Istennél van oltalom és szabadítás. Átérezted azt, amiről a Harangszó mai képe is meg és emel fel ez az imádság. — Ne gondold azonban, hogy ha naponta elmondod ezt az imádságot, már eleget tettél. Mint ahogy nem elég csak az eke szarván tartanod a kezedet. Elő kell készítened a
