Harangszó, 1932
1932-10-02 / 40. szám
HAKAN6Szó i§32 október 2. Főtiszt.éa Kélt.Dr.Antal Géza ref.pCarCk urnák PAPA MÁTIS SÁNDOR érc- és fakoporsó raktára BELED, Fő>atca. Állandóan dús választék érc-és fakoporsókban, szemfedőkben és sirkoszo- rúkban, valamint az összes temetkezési cikkekben. Érdekességek a méhészkedés múltjából. Közli: Rácz Sándor. (5) Nemcsak a mézet, hanem a viaszt is igen sokféleképen és igen nagy mennyiségben használta, alkalmazta Hellas népe. A legendás Daedalus és Ikarus is viasszal készítették — a monda szerint — hatalmas szárnyaikat, melyekkel Kréta szigetéről el akartak menekülni. De a napsütés megolvasztotta a viaszt s a repülők őséi a tengerbe zuhantak. Odisseus viasszal tapasztotta be társainak fülét, hogy a szirének, csábító énekét ne hallhassák, hogy vesztükbe ne rohanjanak. De az ó-görögök hajóik deszkáit is viasz segítségével illesztettéK össze vízmentesen, S a támadt réseket is azzal tapasztották be. Csakhamar általánossá lett náluk a viaszréteggel bevont irótáblák használata is. Plasztikai célokra is ősidők óta használták a viaszt és még nagyon sokfélére. Már a megemlítettekből is láthatjuk, hogy nemcsak a méz-, de a viaszszükséglet is. akkora volt, hogy azt csak — bármilyen gazdag méhlegelő mellett is — hihetetlenül fejlett és elterjedt méhészkedéssel fedezhették. Van adatunk arra is, hogy Perikies korában a 250 □-kilométer kiterjedésű kis Attikában 20.000 kaptár méhet tenyésztettek. Négyzetkilométerenként átlag 80 kaptár méh! Páratlan a világon! Itt természetesen csak a méhek rendszeres vándoroltatásával boldogultak a méhészek. Vándoroltak Attikába, Enbpeaba, a Cykladi szigetre, Scyrosba és Szicíliába stb. És pedig oly tömegben, hogy Solon törvényeiben rendelkezés van afelől, hogy a vándor kaptárakat a régebben ott levő méhészetektől legalább 300 lábnyira kell, illetőleg szabad elhelyezni. Sokféle nagyon ügyes kaptáruk között Della Rocca szerint már mozgatható építményüek is voltak. Kitünően értettek a méhek és a méz kezeléséhez is. A görög méz általában is, de különösen az attikai és a hymettusi világhírű volt. Méhészeti elméleti ismereteik is — márHesiodos munkáiból, de különösen Aristoteles természethistoriájából láthatólag — nemcsakhogy az egyiptomiakénál voltak jóval magasabbak, hanem a 120 év előtti európai természettudósokéinál is. A római birodalom meghódította Hellaszt, de a hellén kultúra még meghódította a római birodalmat. A római birodalomnak szintén hatalmassá fejlődött méhészete is mindent a görögöktől sajátított el. A mézfogyasztásban még mestereiken is túltettek a rómaiak. Több bort fogyasztottak és édesítettek mézzel s mézbort is sokkal többet fogyasztottak. Tömérdek „aqua mulsa“-t (márcot) ittak. Plinius feljegyezte, hogy mikor Augustus Caesar megkérdezte a 100 éves — testileg, lelkileg friss — Romulus Polliót, hogy miképen érhette így meg szép korát, ö azt felelte, hogy azt nagyrészt a mézbornak köszönheti. De tengersok méz fogyott el az ételek sorában — az egyszerűbb és a lukullusi lakomákon egyaránt. A mézzel konzervált mindenféle gyümölcsökön kívül igen szerették a mézes diót, mézes retket, mézes mogyorót és a mézes pörköltmákot. De mézzel ették a répát, retket, savanyú káposztát, de még a fokhagymát is. Úgyszólván minden betegségüknek első orvossága a méz s az áldozataiknál is még több mézet használtak el, mint akár a görögök, akár az egyiptomiak. Különösen Ceresnek, a méhészet istennőjének és Bachus Bri- saeusnak, a kezelés istenített tanítómesterének. A viaszból tömérdek mennyiség kellett irótáblákra, papírt helyettesítő viaszlapokra, gyertyának, fáklyának,' vizesedények és hajók vízmentesítésére, ércfegyverek, falak bevonására, vízvezetékek építéséhez. Kenőcsöket, tapaszokat készítettek belőle és sok-sok viasz-szobrot stb. A rómaiak már értettek a viasz megfehérítéséhez is. Hogy mennyi volt a viaszfogyasztás, elképzelhető abból, hogy a bőséges beltermelésen kívül csak Korzika szigete 200.00U font viasszal adózott évente Rómának. Sokat szállítottak Hispániából és a Sannok földjéről is. Ez utóbbi helyen a méz élvezhetetlen volt, csak a viasztermelésre törekedtek a méhészek. Sokat szállítottak a többi tartományból is. Még a méhek ragasztéka a propolisz is olyan kapós volt, hogy drágábban fizették a méznél. Ilyen fogyasztás és kereslet mellett a méhészet nagyszerűen is jövedelmezett. Varró feljegyezte, hogy a Hispániában katonáskodó Veianus testvérek 1 ju- gerumnyi (egy fogat által megmunkálható) földterületüket kertté alakították és az ott létesített méhészetből évente 10.000 sestersiust vettek be (1000 sestersius = 50 magyar forint). Ez akkor nagy pénz volt. Egy másik méhészről pedig azt jegyezte fel, hogy méhei után évi haszonbérként 5000 font mézet kapott. Voltak ügyes kaptáraik, rendes méheseik, melyekben 2—3 sorban voltak egymás felett a kaptárok. A méhes közelében felállították Priapus szobrát, hogy az ellenségektől, tolvajoktól megoltalmazza. De néha a védőistent is ellopták. A Padus (Pó) folyón vándoroltak is a méhekkel. Különben a méhek kezelése megfelelt a 100—150 évvel ezelőtti méhkezelésnek. Számottevő méhészeti szakirodalmuk is volt. A római birodalom hanyatlása, bukása után másfél évezreden keresztül nemhogy fejlődés, de valósággal hanyatlás, tespedés következett a méhészetre. Ebből az időszakból is sok-sok érdekes adatot gyűjtött össze a mi páratlan Sőtér Kálmánunk és a német méhésztudósok páratlan szorgalma, de azok közlését hagyjuk el erről a szerencsétlen méhész esztendőről, amikor a mi méhészeteinknek is csak tespedés, hanyatlás a sorsa, a következő — adja az Isten! — szerencsésebb méhész-esztendőre! 20 éves, teljesen árva, dolgos és ügyes leány elhelyezkedést keres gyermekek mellé, vagy szobaleánynak. Megkereséseket a kiadóhivatal továbbit. 2—1 Főszerkesztő: TORÓOZY ZOLTÁN. Felelős szerkesztő és kiadó : SZABÓ JÓZSEF. Hómunkatársak: PASS LÁSZLÓ, Dr. SOHLITT OVULA, SZENDE ERNŐ. Társszerkesztők : NAGY MIKLÓS, NÉMETH KAROLY Kéziratokat nem adunk Tissza, itéz SzaM és Uszály kőnyvnyomdaTiUá-’At», (ly*r.
