Harangszó, 1932

1932-01-31 / 5. szám

XXÍII. évfolyam. 1932 január 31. 5. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. As Országos Luther* Szövetné^ hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postaosekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang lelkész és tanító. r Légy hii mindhalálig. Jelenések 2, 10 A ,.Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tór 2 Előfizetési ára . negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy evre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10®/o*os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A legszebb ruhánk. Kolossei 1. 3 i2, i4. „Öltözzetek fel azért, mint az Istennek választot­tal, szentek és szeretettek: könyö­rületes szivet, jóságosságot, aláza­tosságot, szelídséget, hosszútürést, mindezeknek fölébe pedig öltözzétek fel a szeretetet, mint, amely a töké­letességnek kötele“. P ál apostol képes beszédben szól itt hozzánk !... Öltözzetek fel, mutassátok meg: melyik a ti leg­szebb ruhátok, melyik dísz áll ti- néktek legjobban ... De mutassátok meg azt is, hogy a ti ékességetek nem pusztán külsőleges valami, nem szakadozott ruha, megannyi fogyatkozással, nem is csak ünnepi dísz, melyet a hétköznapokra félre­tesztek . . mutassátok meg, hogy a ti szíveteknek mindennapi, állan­dó köntöse : a könyörületes szív, a jóságosság, az alázatosság, a sze­lídség, a hosszútűrés... De mind­ez azután ne csak külsőség legyen rajtunk, amit felvehetünk — letehe­tünk, hanem ez legyen egész egyé­niségünk lényege. Mit ér minden kellem és fiatalság, ha nem járul ezekhez hozzá a szív könyörületes- sége és jóságossága, hacsak az ar­cunk mosolyog, mikor találkozunk, ha csak a szavunk kedves, mikor beszélgetünk, ha pusztán a kezünk cselekszik jót, de mindezekre nem mond áment — a szívünk ! Azért a jóságosság legyen jellemzője egész bensőnknek minden embe­rekkel szemben, de különösképpen a házunk népével szemben. Minden hajléknak legszebb dísze a benne- lakóknak szelídsége és alázatossága. És ugye milyen különös, csorba keresztyénség volna az, amely ide­gen emberekkel szemben csupa sze­lídség és alázat volna, otthon ... az övéihez meg nem volna türelme? A krisztusi indulat áldott melegé­nek legelőször is az övéinket kell megtalálni és felmelegíteni. Az igazi keresztyén-otthon olyan hely, ahol az egyik a másikat türelemmel el­szenvedi, ahol a testvérek, a férj és a feleség egymásnak megbocsáta­nak, amiképpen a Krisztus is meg­bocsátott nékik. Az igazi keresztyén hajléknak a béke szent otthonává kell lenni, ahol mindeneket a sze­retet áldott köteléke fog össze . . ., mert a szeretet a tökéletesség kö­tele, amely az Istennek választottait összefűzi, összetartja és dicsőségre vezeti. így öltözzetek fel . .. ez a Kevés olyan bűvös kincse van az életnek, mint az öröm. Ez az élet színe, illata, jóize, édes dallama. Ezért keresik annyira az emberek. Miért szeretjük jobban a tavaszi rétet, mint a temetőt? Mert az egyiken zengő öröm fogad, a má­sikon pedig sötét bánatba takarja szivünket eltemetett nagy fájdalmak visszajáró sírása. Miért halljuk éde­sebbnek a tavaszi madáréneket, mint a téli varjukárogást. Azért, mert az egyikből csattog az öröm, a másikból pedig didergő téli fáj­dalom panaszkodik. Tulajdonképpen mást se tesz az ember, mint keresi az örömöt. Az egyik aranyhegyek tetején, a másik farsangi poharak csengő muzsiká­jában, harmadik a munka meze­jén, negyedik az Istennel való közösségben, — de mindegyik örö­met keres. Ezért nincs az embernek nagyobb jóltevője, mint aki örömet hoz az életbe. Ézt a küldetést vál­lalta Jézus is: örömmondója és örömhozója akart lenni az emberek­nek. Már az angyal is így jelen­tette be születését: „Ne féljetek... hirdetek néktek nagy örömöt . . .“ S Jézus valóban azért szállott le az élet könnyes mélységeibe, azért kopogtatta meg szelíd szeretettel a sírók és nyomorultak viskóablakait mert azt akarta, hogy itt a siralmak legszebb ruha ... földi ember leg- ragyogóbb ékessége !... „Nézz Jézusra, ki minket tanított, Örök üdvvel, aki boldogított S hívők javáért Ki ártatlanul onta drága vért. * * De Jézust csak úgy lehet követni, Hogyha, mint ő, úgy tudunk szeretni; Úgy lesz példátoK, Hogyha egymás terhét hordozzátok". Ámen. * völgyében kevesebb legyen a siralom és több legyen a boldogság öröme. Mielőtt magára vette a halál kereszt­jét, tanítványainak, akiknek szemére nehéz könnyeket rakott a bucsuzás fájdalma, drága végrendeletként azt mondotta: „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon bennetek az én örömöm és a ti örömötök beteljék“. És mégis — valami szörnyű fonák­ság van abban, hogy ez a világ soha se becsülte meg az ő igazi öröm­hozóit. Nem így volt-e a mi nem­zetünk életében is? Hogy minden nagy magyarnak, aki örömhozója akart lenni ennek a népnek, süket fülek és jégszivek könyörtelen ajtóin kellett hiába kopogni?! S legtöbb­ször csak a sírját hordtuk meg az ünnepeltetések, emlékbeszédek nyo­morult, elkésett virágaival. Jézusnak is ez lett a sorsa. Ennek az örökké panaszkodó, könnyeit számlálgató emberi fajzatnak min­den siralmát kristályos tiszta, igazi örömre akarta és tudta volna fordí­tani s — elnémította a saját népe. Pedig csak ö tud minket meg­tanítani igazi tiszta, nemes örömre. Ö, a mezei liliomok derűs szemlé­lője, vidám gyermekek szeretője és szeretettje. Ő, akit sokan csak véres és örökké komor árnynak tudnak elképzelni, pedig egyénisé­gén rajta volt az Istenben való bé­Az öröm.

Next

/
Thumbnails
Contents