Harangszó, 1932

1932-09-25 / 39. szám

1932 szeptember 25.

HARANGSZÓ

313

egészen hozzáhasonult a hivatáshoz, amelynek szolgálatába szegődött.

Megemlítjük még, hogy 1896 június 5.-ike óta boldog házasságban él Vladár Kamillával, Vladár János volt sámson- házi lelkész és nógrádi esperes leányával. D. K. S.

Sztranyavszky Sándor dr.

a dunáninneni kerület felügyelője.

A természetes igazságösztön parancsát követjük, amidőn Kiss Istváa püspök mellett elnöktársát, az egyházkerület felügyelőjét is bemutatjuk a Harangszó közönségének. NeVe közismert a politikai élet porondjáról, ahol jelentős szerepet töltött be s jelenleg is egyik legnagyobb súllyal bíró tagja az országgyűlésnek, noha a közhatalomnak nem részese többé. De széltire ismerik egyházi tevékenysége révén is, mert vezéri talentuma oly általános bizalmat ébresztett, hogy a gyülekezetek versenyezve választották felügyelőjükké, még távol eső gyülekezetek is. Jelenleg felügyelője a balassagyarmati, orosházi, nagybörzsönyi, pest- erzsébeti egyháznak. Felügyelővé választotta a cserhátsurá- nyi egyházközség is, ahol nemrégiben Imre fia váltotta fel, követve nagyatyja s atyja példáját. Mintha a családban élő törvénnyé vált volna az evangéliumi ige: „az én igám gyönyörűséges és az én terhem köny- nyü“. Felügyelője volt az alsó- esztergályi gyülekezetnek is, amelyet Trianon önkénye elszakított hazánktól.

Politikai és egyházi pályafutása egyiránt érezteti, hogy kivételes, vezérnek termett egyéniség. Átérzi annak a helynek felelősségét, ahová Isten akarata állította. Egész lényéből kisugárzik a lutheri szó: itt állok, máskép nem tehetek, — ami minden öntudatos erkölcsi egyéniségnek élő törvénye, — ami nélkül evangélikus embert nem képzelhetünk el. Aki érzi azt, hogy életével, tehetségével Isten rendelkezik a maga céljaira, — az épen e hiténél fogva független a világi tekintetektől és hatalmasságoktól, — viszont alázatos Istennel szemben s alázatos a céllal szemben, aminek szolgálatára elhivatott. A felelősség, amelynek érzése korunkban kihaló félben van, amikor áthárítása valósággal divatos, járványos betegség, szinte csodálatos, ritka erény ma már, mintha a múltból feljáró kisértet lenne. Megnyugtató érzés az, ha látunk valakit, aki nem fut a felelősség elől, hanem minden elhatározásáért öntudatosan, bátran viseli a következményeket.

Ez a felelősségérzet jó részt atyai örökség, részint nevelés eredménye. Atyja dr. Sztranyavlszky Géza, balassagyarmati közjegyző, az élet magasabb rendeltetésére irányította fia tekintetét; ö nevelte a kötelesség hősévé, az egyház és haza hű harcosává. Az apában a régi századok küzdelmeiben, verítékes munkájában megedzett lélek a múltnak szűzen őrzött- hagyománya egyesült a haladás iránt való eleven érzékkel, a tiszta látása melegen érző szívvel. Míg lába a földi lét munkabarázdáin és gond- mezőin járt, lelke tisztább világba emelkedett. Nevelői munkáját • megosztották vele kiváló pozsonyi theológusok s utóbb önmaga nevelte magát a leikébe plántált elvek szerint. A dunáninneni kerület valamennyi gyülekezete reá szavazott, tehát az egyházi életben ritka egyértelműséggel választották felügyelővé. E szavazás nemcsupán az iránta érzett bizalomnak tanuságtétele, hanem egyúttal bizonyítja a kerület gyülekezeteinek

égő szomjúságát is új korszak után, aminek biztosítékát az ö személyében látták.

1882-ben, december 9.-én született Balassagyarmaton s így most 50. évében jár. Az elemi iskolát szülőhelyén, a középiskolát Budapesten, Pozsonyban és Losoncon végezte. Jogot Budapesten hallgatott s tanulmányai végeztével előbb atyja közjegyzői irodájában dolgozott, majd nógrádmarcali birtokukon gazdálkodott. 1905-ben tűnt fel a politikai pályán, a nemzeti ellenállás idején, amikor választott tagja, 23 éves kora dacára, Nógrád vármegye törvényhatósági bizottságának. 1908-ban Tisza István pártjához csatlakozott, akinek belső baráti köréhez, „gárdájához“ tartozott mindvégig s akinek politikáját érdektelen szeretettel s odaadással védelmezte. 1910-ben a balassagyarmati kerület munkapárti programmal csaknem egyha- gulag választotta képviselővé. A világháborúban vezérét követve ő is két esztendőt töltött a fronton és számos kitüntetést szerzett. 1918—1922. visszavo- nultságban birtokán tölti életét; a proletáruralom erős nemzeti érzéséért öt is üldözőbe vette, de a zaklatások ellen megvédte falujának szeretete.

Politikai pályafutásának miásodik korszaka 1922-ben kezdődött, amikor Nógrád és Hont megyék főispánjává nevezték ki; a föispáni székből került 1926-ban a belügyminisztériumba politikai államtitkárnak s ugyanezen évben a salgótarjáni kerület egyhangúlag vá- választotta képviselőjévé, ami föispáni működésének ékesen szóló bírálata; bányászok, munkások választották meg, akik benne fölismerték a pártatlan igazságszeretö embert. Állaántitkár korában a rendőrség modern szellemű átszervezésére fordította ideje nagy részét s közhasznú működését az ország kormányzója II. oszt. érdemkereszttel tüntette ki. Államtitkári székéből 1931. nyarán távozott, amikor újabb kormányzói kitüntetés érte. Távozásakor a vele szemben álló, ellene harcoló lapok is elismerték hivatásbeli hűségét és példás puritánságát. Az országgyűlésen, mint kiváló vitatkozó, határozottsága mellett is nyugodt, ritka önfegyelmezettséggel felruházott világos, okfejtö szónok pártjának félelmes ereje lett, minden felszólalása emelte a vita szintjét. Ugyanezen tulajdonságai érvényesültek az egyházi életben is. A gyülekezeti felügyelőség mellett tevékeny részt vesz a nógrádi egyházmegye s a dunáninneni kerület közéletében, mint a jogügyi bizottság, a kerületi törvényszék tagja s a kerüet jegyzője. Világos okfejtése, tárgyilagos előadása, erős protestáns öntudata s szilárd evangélikus hite, bátorsága évröl- évre emelte tekintélyét; biztos Ítélő tehetsége sok kényes kérdés útvo»ztőjében vezette helyes nyomra az egyház közvéleményét (gy pl. a Ne fernere dekrétum kérdésében is. 1930. óta világi elnöke a dunáninneni egyházkerületnek s azóta elnöktársával a legteljesebb harmóniában kormányozza a kerületet. Nem a hivatali együttműködés kényszerűsége köti őket össze, hanem a lelki összehangoltság, a kölcsönös becsülés és szeretet, egymás értékeinek elismerése, hivatásának tisztelete. E példa nemesitöleg hat e sokat szenvedett kerület egész életére s céltudatosabbá teszi az egyházépítő munkát.

Beiktatásakor mondott székfoglaló beszéde közfeltiinést keltett határozott, világos programtüzésével. „Az egységes akarat legyen jellemzője munkásságunknak. Eredményes munkát csak az esetben tudunk folytatni, hogyha erőink mindig közös célok érdekében, mindig egySztranyavszky Sándor dr.

a dunáninneni egyházkerület felügyelője.