Harangszó, 1932
1932-09-25 / 39. szám
314 1932 szeptember 25. sebesen, egymásért és sohasem egymás ellen fognak érvényesülni. A magyar protestantizmusra hivatás vár. Hivatás vár abban az irányban is, hogy a mai gondterhes, súlyos időkben megőrizze a magyar lelkek bizakodó reménységét, ellentálló erejét. Mert az egyházak már nem miszticizmusukkal hatnak, hanem Krisztus tanításai tisztaságának, embert értékelő és szerető mélységeinek és a ma talán jobban, mint a múltban élő igazságainak éles és tiszta képet adó vetítésével. Szeresd felebarátodat, mint önmagadatI Volt-e valaha nagyobb szükség e parancsolat lelkiismeretes megtartására, mint ma, mikor annyi az elesett. A legszegényebb is elviseli a szegénységet, ha érzi, hogy van vele érző szív, van, aki megosztja vele; — leggazdagabb is elviselhetetlennek iartja gazdagságát, ha azt érzi, hogy egyedül maradt.“ Kossuth Lajos azt írta Széchenyiről, hogy „a kor ütőerére tette kezét és megérezte lüktetését“. E jellemzés illik dr. Sztranyavszky Sándor fent idézett szavaira is. Megérezni a kor szükségét, — fél győzelem; fölismerni a baj gyökerét, — fél gyógyulás. D. K. S. OLVASSUK A BIBLIÁT. Emberek kérdései. Szeptember 26. Miért ? Jób. 10. 2. Jer. 3, 31—33., Jak. 1, 12. Jóbnak, e fájdalmakkal telt életű embernek szívéből gyakran fakadt e kérdés: miért? És bizonyos, hogy a te szívedből is szenvedések, fájdalmak és gyász idején elöelő- tört a sóhaj, vagy kiáltás: miért? Miért éppen nekem kell szenvednem? Miért kellett testvéremnek, vagy akit szerettem — oly korán elmennie? Miért enged az Úr annyi bajt reám, miért kell betegen feküdnöm? És sok miért? Látod, Testvérem, ezen szóban rejlett Jób bűne, amelyből az Úr tanítása nyomán megtisztult. Ezen szóban van kifejezve elégedetlenségünk az Úr igazgatásával és vezetésével. Dacos, kemény szó az még ha könnyek között mondod is. Az Úr, aki annyira szeret mindegyikünket, hogy egyszülöttjének sem kedvezett érettünk, — nem talál örömöt abban, ha mi szenvedünk és ha mégis szenvedést ad életedbe, azt azért teszi, hogy célhoz érjen veled. Szeptember 27. Látod-e ? 94. zsolt. 9. v. 119. Zsolt. 153. v., Jób 34, 21. Most gyakran jönnek emberek Hozzád és megmutatják rongyos ruhájukat, elnyűtt cipőjüket, sápadt arcukat és kérdezik tőled: látja-e? Nem tudom;, ho>gy te látod-e mindig, hogy szomorú állapot, veszni induló élet van előtted és nem tudom, hogy megindulsz-e mindig a látottakon és kinyújtod segítséggel karodat feléje. De az Úr, a mi könyörületes Istenünk valóban mindeneket lát és megindul azon, ha így kérve kérdezi Őt a nyomorúságban levő és segít rajta. És akinek szívében sötét foltok, a lelki nyomor minden szennye van, ha megnyitja ajkát, ha kérdezi Urát — ő lát, Ő könyörül azért, aki a keresztfán volt értünk. Szeptember 28. Hallod-e? 34. zsolt. 7. és 18. v., I. Ján. 5, 14. A világ hangzavarából esdő sóhajok, halk könyörgések és jajok szállnak az Úrhoz: Hallod-e? Oh HARANGSZO milyen jó és irgalmas Istenünk van nekünk, aki a nagy lármában is, a tolongásban is meghallgatja, akik szükségükben Hozzá kiáltanak, meghallgatja a beteg sóhajtását, a megsebzett lélek hangtalan jaját. Sőt Ezs. 45, 24. és Máté 6, 8. versében arról biztosít bennünket égi Atyánk, hogy még mielőtt szólunk, ha hittel tekintünk fel hozzá és így akarunk szólni — ő már teljesíti. Csak egy feltétele van a meghallgatásnak (Ján. 9, 31.), hogy hivő, istenfélő szívvel kérjük. Szeptember 29. Meddig? 13. zsolt. Ha- bakuk 1, 2. Ez is a fájdalom útjáról való kiáltás. Ha nehéz, meredek úton megyünk és erőink már fogytán vannak, akkor gyakran felemeljük fejünket, hogy körülnézzünk: nincsen-e már közelben a cél, a pihenés, az üdülés helye és ha nem látunk semmi biztatót, akkor kérdezzük vezetőnktől: még meddig. Igv a gyötrődő lélek, amely nap-nap mellett emészti magát a harcban — a hiábavaló és kilátástalan harc végén odaveti magát az Úr elé: még meddig oh Uram? De erre nézve is szabad teljes bizonyossággal lennünk: Isten még nem késett el. És jó abban bízni, hogy Ő jól tudja, hogy meddig. Ebben bízik a 42. zsoltár írója. Ezen bizodalom szüli a kitartást, amelyről Jakab levele 1. részében (12. v.) ír. Ezen bizodalomra a legnagyobb, legerősebb alap Istennek az Úr Jézus Krisztusban irántunk nyilvánvalóvá lett szeretete. Szeptember 30. Mit cselekedjem ? Márk 10, 17., Róm. 3. 28. Ez nagyratörő emberek kérdése. Embereké, akik fáradsággal, erős akarattal erényt erény mellé raknak és igv lépcsőkét készítenek maguknak mindig feljebb. Végül az eget is így akarják elérni. Erőmegfeszítéssel, saját képességgel. De itt nem érnek célt. Itt nem erőmegfeszítés segít, hanem az erőtlenség megismerése, nem az erények halmozása, hanem a bűnbánat által való újjászületés, nem érdemek és jócselekedetek lépcsőfokai visznek oda, hanem lehullás a kereszt lábaihoz. Mert belőlünk nem telik jó, de az Úr Jézus vére és igazsága, amelyet a keresztfán értünk latba vetett, az elegendő arra, hogy minden Ő benne hívőt Isten tiszta gyermekévé avasson. Október l.A te orcád elől hová fussak? 139. zsoltár 5—12. Ez valóban csodálatos és megrendítő. Ha ember követ, a legközelebbi szögleten befordulok és már nem lát. Bemegyek a szobámba, lezárom ajtómat és nem törődöm többé vele. De Isten elöl hová menjek? Hiszen sokszor akartam volna elmenni. Szégy'en letemben! Lelkifurdalásomban. Mint Ádám. De mit ért neki? Minél tovább gondolkozom, hogy hová? — annál inkább érzem, hogy körül vagyok zárva. Hogy körülöttem van, hogy lát, hogy lelkem mélyére lát. Hogy nem marad más, mint leomlani előtte és magamat neki megadni. De aki így erőtlenül és megsemmisülten ő előtte leomlik, csakhamar tapasztalja, hogy ahol megszűnik saját erőnk, ott az Úr ereje visz tovább, ki nem ejt kezeiből, hanem megtart és célhoz visz. Október 2. Mit akarsz, hogy cselekedjem ? Ap. csel. 9. 6. Milyen hasonló ezen Ige a tegnapelőttihez és mégis mennyire különböző! Ott az erényes ember kérdezett, itt az összetörött. Ott a magában bizó, önerejéből a legmagasabbat akarta elérni, itt az, akinek életalapját és erejét az Úr összetörte: a lelkiszegény már nem akar mást, mint az ő Urának engedelmes eszköze lenni. Ez a kérdés volt az Úr Jézus Krisztus éltetője (Ján. 4, 34.) és ez lett ezentúl az ő apostolának, Pálnak is életútján irányítója és megtartója. Minden dolgában csak azt kérdezte: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem. így nem ő akart, hanem Krisztus akart és cselekedett Ö benne. És ezt kívánom Testvérem Neked, hogy életed további folyásán Neked is ez legyen a fökérdésed: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Mohr Henrik. Ezrek sorsát tükrözöm. A dalok már nem enyémek. Nem magamért, másért irok. Miért teszem ? Örök kérdés, Végzés, titok. Kinek kéne az én könnyem, Bírás szavam, szító dalom, Hiszen a szón fekélyként ül A fájdalom. S egy könny, egy dal kevés ahoz, Hogy tükre legyen a jelennek. Ciszternaként gyűjtök vígat És keservet. Ezrek sorsát verem vissza, Mikor szemem derűt lobog És ha sírok, a lélek sir S a rongyosok. Bakó József. HETI KRÓNIKA. A biatorbágyi merénylet ké4 vasutas áldozatának arcképét a budapesti keletipályaudvar tanácstermében leleplezték. —- Az egységes párt legutóbbi értekezletén Marschall Ferenc élesen bírálta a kormány politikáját. Erős kezet követelt a kartelekkel szemben. Kiszámította, hogy 118 féle címen kell közterhet viselni a magyar adózónak. A miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a tempót nem engedi diktálni. „Hiba — mondotta —, hogy eddig nem beszéltem eleget, mert nálunk a közéletben a beszédet szokták cselekvésnek tartani“. — A kormány rendeletet adott ki az adóhátrálé- kok kedvezményes fizetéséről. Aki folyó évi adójának háromnegyedét szept. végéig befizeti, kedvezményt, aki az egészet október végéig megfizeti, az teljes kamatmentességet kap. — A fiatalság elhelyezkedése érdekében nyugdíjazni fogják a szolgálati idejüket kitöltött közalkalmazottakat. — Hindy Zoltán lett az OTI vezérigazgató-helyettese. — 720 magyarbarát olasz jött Budapestre az elmúlt héten. — Gábriel Wells, amerikai műgyűjtő a magyar parlamenti múzeumnak ajándékozta 1. Rákóczi György és Apaffy Mihály erdélyi fejedelmek kéziratos naplóit. — Szept. 14.-én este teljes holdfogyatkozás volt. — Haller István volt minisztert, a jezsuita alapítású „Apostol nyomda“ bérlőjét vétkes bukás, csa
