Harangszó, 1932

1932-09-25 / 39. szám

314 1932 szeptember 25. sebesen, egymásért és sohasem egymás ellen fognak érvényesülni. A magyar protestantizmusra hivatás vár. Hivatás vár abban az irányban is, hogy a mai gondterhes, súlyos időkben megőrizze a magyar lelkek bizakodó re­ménységét, ellentálló erejét. Mert az egyházak már nem miszticizmusukkal hatnak, hanem Krisztus tanításai tiszta­ságának, embert értékelő és szerető mélységeinek és a ma talán jobban, mint a múltban élő igazságainak éles és tiszta képet adó vetítésével. Szeresd felebarátodat, mint önmaga­datI Volt-e valaha nagyobb szükség e parancsolat lelkiismeretes megtartására, mint ma, mikor annyi az elesett. A leg­szegényebb is elviseli a szegénységet, ha érzi, hogy van vele érző szív, van, aki megosztja vele; — leggazdagabb is elviselhetetlennek iartja gazdagságát, ha azt érzi, hogy egyedül maradt.“ Kossuth Lajos azt írta Széchenyiről, hogy „a kor ütőerére tette kezét és meg­érezte lüktetését“. E jellemzés illik dr. Sztranyavszky Sándor fent idézett sza­vaira is. Megérezni a kor szükségét, — fél győzelem; fölismerni a baj gyökerét, — fél gyógyulás. D. K. S. OLVASSUK A BIBLIÁT. Emberek kérdései. Szeptember 26. Miért ? Jób. 10. 2. Jer. 3, 31—33., Jak. 1, 12. Jóbnak, e fájdal­makkal telt életű embernek szívéből gyakran fakadt e kérdés: miért? És bi­zonyos, hogy a te szívedből is szenvedé­sek, fájdalmak és gyász idején elöelő- tört a sóhaj, vagy kiáltás: miért? Miért éppen nekem kell szenvednem? Miért kellett testvéremnek, vagy akit szerettem — oly korán elmennie? Miért enged az Úr annyi bajt reám, miért kell betegen feküdnöm? És sok miért? Látod, Test­vérem, ezen szóban rejlett Jób bűne, amelyből az Úr tanítása nyomán meg­tisztult. Ezen szóban van kifejezve elé­gedetlenségünk az Úr igazgatásával és vezetésével. Dacos, kemény szó az még ha könnyek között mondod is. Az Úr, aki annyira szeret mindegyikünket, hogy egyszülöttjének sem kedvezett érettünk, — nem talál örömöt abban, ha mi szen­vedünk és ha mégis szenvedést ad éle­tedbe, azt azért teszi, hogy célhoz érjen veled. Szeptember 27. Látod-e ? 94. zsolt. 9. v. 119. Zsolt. 153. v., Jób 34, 21. Most gyakran jönnek emberek Hozzád és megmutatják rongyos ruhájukat, elnyűtt cipőjüket, sápadt arcukat és kérdezik tőled: látja-e? Nem tudom;, ho>gy te lá­tod-e mindig, hogy szomorú állapot, veszni induló élet van előtted és nem tudom, hogy megindulsz-e mindig a lá­tottakon és kinyújtod segítséggel karo­dat feléje. De az Úr, a mi könyörületes Istenünk valóban mindeneket lát és meg­indul azon, ha így kérve kérdezi Őt a nyomorúságban levő és segít rajta. És akinek szívében sötét foltok, a lelki nyo­mor minden szennye van, ha megnyitja ajkát, ha kérdezi Urát — ő lát, Ő könyö­rül azért, aki a keresztfán volt értünk. Szeptember 28. Hallod-e? 34. zsolt. 7. és 18. v., I. Ján. 5, 14. A világ hangza­varából esdő sóhajok, halk könyörgések és jajok szállnak az Úrhoz: Hallod-e? Oh HARANGSZO milyen jó és irgalmas Istenünk van ne­künk, aki a nagy lármában is, a tolon­gásban is meghallgatja, akik szükségük­ben Hozzá kiáltanak, meghallgatja a beteg sóhajtását, a megsebzett lélek hangtalan jaját. Sőt Ezs. 45, 24. és Máté 6, 8. versében arról biztosít bennünket égi Atyánk, hogy még mielőtt szólunk, ha hittel tekintünk fel hozzá és így aka­runk szólni — ő már teljesíti. Csak egy feltétele van a meghallgatásnak (Ján. 9, 31.), hogy hivő, istenfélő szívvel kér­jük. Szeptember 29. Meddig? 13. zsolt. Ha- bakuk 1, 2. Ez is a fájdalom útjáról való kiáltás. Ha nehéz, meredek úton me­gyünk és erőink már fogytán vannak, akkor gyakran felemeljük fejünket, hogy körülnézzünk: nincsen-e már közelben a cél, a pihenés, az üdülés helye és ha nem látunk semmi biztatót, akkor kérdezzük vezetőnktől: még meddig. Igv a gyöt­rődő lélek, amely nap-nap mellett emész­ti magát a harcban — a hiábavaló és ki­látástalan harc végén odaveti magát az Úr elé: még meddig oh Uram? De erre nézve is szabad teljes bizonyossággal len­nünk: Isten még nem késett el. És jó ab­ban bízni, hogy Ő jól tudja, hogy med­dig. Ebben bízik a 42. zsoltár írója. Ezen bizodalom szüli a kitartást, amelyről Ja­kab levele 1. részében (12. v.) ír. Ezen bizodalomra a legnagyobb, legerősebb alap Istennek az Úr Jézus Krisztusban irántunk nyilvánvalóvá lett szeretete. Szeptember 30. Mit cselekedjem ? Márk 10, 17., Róm. 3. 28. Ez nagyratörő em­berek kérdése. Embereké, akik fáradság­gal, erős akarattal erényt erény mellé raknak és igv lépcsőkét készítenek ma­guknak mindig feljebb. Végül az eget is így akarják elérni. Erőmegfeszítéssel, saját képességgel. De itt nem érnek célt. Itt nem erőmegfeszítés segít, hanem az erőtlenség megismerése, nem az erények halmozása, hanem a bűnbánat által való újjászületés, nem érdemek és jócseleke­detek lépcsőfokai visznek oda, hanem le­hullás a kereszt lábaihoz. Mert belőlünk nem telik jó, de az Úr Jézus vére és igaz­sága, amelyet a keresztfán értünk latba vetett, az elegendő arra, hogy minden Ő benne hívőt Isten tiszta gyermekévé avasson. Október l.A te orcád elől hová fussak? 139. zsoltár 5—12. Ez valóban cso­dálatos és megrendítő. Ha ember követ, a legközelebbi szögleten befordulok és már nem lát. Bemegyek a szobámba, le­zárom ajtómat és nem törődöm többé vele. De Isten elöl hová menjek? Hi­szen sokszor akartam volna elmenni. Szégy'en letemben! Lelkifurdalásomban. Mint Ádám. De mit ért neki? Minél to­vább gondolkozom, hogy hová? — an­nál inkább érzem, hogy körül vagyok zárva. Hogy körülöttem van, hogy lát, hogy lelkem mélyére lát. Hogy nem ma­rad más, mint leomlani előtte és maga­mat neki megadni. De aki így erőtlenül és megsemmisülten ő előtte leomlik, csakhamar tapasztalja, hogy ahol meg­szűnik saját erőnk, ott az Úr ereje visz tovább, ki nem ejt kezeiből, hanem meg­tart és célhoz visz. Október 2. Mit akarsz, hogy csele­kedjem ? Ap. csel. 9. 6. Milyen hasonló ezen Ige a tegnapelőttihez és mégis mennyire különböző! Ott az erényes ember kérdezett, itt az összetörött. Ott a magában bizó, önerejéből a legmaga­sabbat akarta elérni, itt az, akinek élet­alapját és erejét az Úr összetörte: a lelkiszegény már nem akar mást, mint az ő Urának engedelmes eszköze lenni. Ez a kérdés volt az Úr Jézus Krisztus élte­tője (Ján. 4, 34.) és ez lett ezentúl az ő apostolának, Pálnak is életútján irá­nyítója és megtartója. Minden dolgában csak azt kérdezte: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem. így nem ő akart, ha­nem Krisztus akart és cselekedett Ö benne. És ezt kívánom Testvérem Ne­ked, hogy életed további folyásán Neked is ez legyen a fökérdésed: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Mohr Henrik. Ezrek sorsát tükrözöm. A dalok már nem enyémek. Nem magamért, másért irok. Miért teszem ? Örök kérdés, Végzés, titok. Kinek kéne az én könnyem, Bírás szavam, szító dalom, Hiszen a szón fekélyként ül A fájdalom. S egy könny, egy dal kevés ahoz, Hogy tükre legyen a jelennek. Ciszternaként gyűjtök vígat És keservet. Ezrek sorsát verem vissza, Mikor szemem derűt lobog És ha sírok, a lélek sir S a rongyosok. Bakó József. HETI KRÓNIKA. A biatorbágyi merénylet ké4 vasutas áldozatának arcképét a budapesti keleti­pályaudvar tanácstermében leleplezték. —- Az egységes párt legutóbbi értekezle­tén Marschall Ferenc élesen bírálta a kormány politikáját. Erős kezet követelt a kartelekkel szemben. Kiszámította, hogy 118 féle címen kell közterhet visel­ni a magyar adózónak. A miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a tempót nem engedi diktálni. „Hiba — mondotta —, hogy eddig nem beszéltem eleget, mert nálunk a közéletben a beszédet szokták cselekvésnek tartani“. — A kor­mány rendeletet adott ki az adóhátrálé- kok kedvezményes fizetéséről. Aki folyó évi adójának háromnegyedét szept. vé­géig befizeti, kedvezményt, aki az egé­szet október végéig megfizeti, az teljes kamatmentességet kap. — A fiatalság el­helyezkedése érdekében nyugdíjazni fog­ják a szolgálati idejüket kitöltött közal­kalmazottakat. — Hindy Zoltán lett az OTI vezérigazgató-helyettese. — 720 magyarbarát olasz jött Budapestre az el­múlt héten. — Gábriel Wells, amerikai műgyűjtő a magyar parlamenti múzeum­nak ajándékozta 1. Rákóczi György és Apaffy Mihály erdélyi fejedelmek kéz­iratos naplóit. — Szept. 14.-én este tel­jes holdfogyatkozás volt. — Haller István volt minisztert, a jezsuita alapítású „Apos­tol nyomda“ bérlőjét vétkes bukás, csa­

Next

/
Thumbnails
Contents